!

Parti Nagy Lajos személy

Bodor Ádám: A börtön szaga
Banga Ferenc – Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Sírfirkák
Esterházy Péter: Az olvasó országa
!

Parti Nagy Lajos (Szekszárd, 1953. október 12. – ) Kossuth-díjas magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Bíró Kriszta színésznő férje.

Bővebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Parti_Nagy_Lajos


Idézetek

>!
latinta SP

A művészi alkotás egyik titka éppen az, hogy keletkezésének mechanizmusa mások számára hozzáférhetetlen, mivelhogy meghitt módon kötődik az alkotó személyiségéhez. Ez azt jelenti többek között, hogy ahogy én „húzok”, úgy nem húz például Parti Nagy, mivelhogy ő nem én vagyok. A húzás mikéntje nem elsajátítható, annak igazi indítékai hál’istennek még számomra is jobbára ismeretlenek, esetleg érzelmi hátterűek, ezért manipulálhatatlanok. Egy szöveg karcsúsításának elve, egyáltalán a művészi gondolkodás ökonómiája mint teória, talán bárki számára elfogadható, de annak iránya már nem, az a személyiségben rejlik, ösztönös indíttatásaink között. Az megint más kérdés, hogy egy-egy ilyen törölt szövegrész a véglegeshez való viszonyában filológiai szempontból kétségtelenül hordoz kitapintható tanulságokat. Mindig izgalmas lehet – annak számára, persze, akit az ilyesmi érdekel – egy közismert, kanonizált szöveg összevetése az ősváltozattal, követni ekképp a mű metamorfózisát. De mindenki számára érvényes tanulsága egy ilyen filológiai kitérőnek egyetlenegy van. Az, hogy a végeredmény, a kristálytiszta opus, amit én a kezemben tartok, és amiről eddig azt képzeltem, hogy szikra módjára csak úgy előpattant az alkotó fejéből mindannyiunk bámulatára, az rengeteg töprengés, gyötrelem, vívódás gyümölcse.

26. oldal (Magvető, 2007)

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Kapcsolódó szócikkek: Parti Nagy Lajos
>!
Csabi P

Itt botlasz, fószer, Parti Nagyba,
Nyelvőrök verték főbe-agyba.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Parti Nagy Lajos
Hirdetés
>!
latinta SP

                        „MAGYAR ÖNVÉDELEM”

Olvasom, hogy az ország fele elmagyartalanodott (az aljadék liberális számítógép ezt nem létező szóként regisztrálja, helyettesítésére persze nincs ajánlata), és ez azért történhetett, mert hallgattunk, de hogy ne hallgassunk. Helyes, akkor mégse fogom be pörös szám, noha úgy terveztem.
    Megmondom őszintén, hogy én primitíven úgy értettem, hogy a jobboldal nem magyartalanodik, a másik meg magyartalanodik, sőt már az is. Ha, akkor. De, fájdalom, a magyar élet bonyolultabb. Mert ám mit látok a minap a Magyar Nemzetben? Azt látom a minap, hogy Varga Klára cikkébe, nehéz kimondani, bétört az elmagyartalanodás, mert van ott egy névsor, magyar emberek, illetve hát csak írók névsora (mellesleg a célból, hogy bizonyítsa az orosz magyar irodalmi napok nívótlanságát: Kertész, Kukorelly, Parti Nagy, Esterházy – a meghívottak közt volt még például a szintén bizonyos értelemben bízvást nímandnak mondható Bodor és Nádas is; hogy a cikk elmés fogalmazását használjam: ezeket borították az oroszok nyakába), szóval egy névsor, melyben a nevek úgy szerepeltek, hogy elébb a keresztnév, majd a családnév. Nem föltételezhetem, hogy Varga Klára, mondjuk, turista volna, s nem magyar, vagy egyenest idegen szívű, inkább tollhibára gyanakszom, vagy a műveltség egy apró döccenésére. Ezt most orvosolnám az együttműködés kultúrájának erősítéseként, fogat fogért, magyar a magyarnak (merthogy nemcsak a határon túliakkal szemben javallt a testvériség érzése, hanem határon belül is – ez váratlanul egy szép gondolat itt elbújva): szóval mi, magyarok magyar szövegben, ha különösebb indokunk nincsen, fordítva szoktuk. Mutatok egy példát: Petőfi Sándor: helyes sorrend, Sándor Petőfi: magyartalan sorrend. Erre kéne egy kis figyelmet fordítani. Nem olyan nehéz, de tényleg össze lehet keverni (például Verne Gyula).
    Fájdalmas volt ezt látni épp a Magyar Nemzetben. De hát a lónak is négy lába van, aztán… aztán mégis eszembe jutott a nyolcvanas évekből az a kádárista aljas cikk, aljasnál is aljasabb hányadék, melyben épp így, evvel a fordított sorrenddel jelezték íróknak, hogy kívül tágasabb. Rémlik, a példa György Konrád és Péter Nádas volt; aztán beugrik még már ’89 utánról egy kis könnyű fasisztoid Imre Kertész-ezés is a közszolgálati rádióban. Ah, de picsába a, úgy értem, természetesen, hogy múljék el tőlem e keserű pohár, a komcsikkal és szélsőjobbal, e züllöttségekkel (nem kurziválom), éljen a polgári értékrend, nívó, szellem és nagyvonal, melynek alkalmából kegyelemteljes ünnepeket és sikerekben és szeretetben gazdag, acsarkodásmentes új esztendőt kíván úgy az újságíró asszonynak, mint a szerkesztőség kollektívájának

                        1 magyar, előbb tehát (csak hogy ismételjük)
                            a családnév, Esterházy, utána pedig… na?,
                                jól van, kisbogaram, tudsz te, ha akarsz,
                                                        a keresztnév, Péter

(2005)

216-217. oldal, MAGYAR MONDAT - „Magyar önvédelem" (Magvető, 2018)

3 hozzászólás