Park Sheridan személy

Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.

173. oldal, 28 (Scolar, 2014)

    – Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt – suttogta Eleanor. – Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. Valószínűleg azért vagyok olyan mogorva, és azért mordulok rád. Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged?

118-119. oldal, 19 (Scolar, 2014)

Úristen. Lehetséges valakinek a kezét megerőszakolni?

81. oldal, 15 (Scolar, 2014)

Megpróbált visszaemlékezni, hogyan is történt meg ez – hogyan lett egy ismeretlenből az egyetlen személy, aki számít.

307. oldal, 52 (Scolar, 2014)

– Nem tetszel nekem – felelte –, hanem szükségem van rád.

117. oldal, 19 (Scolar, 2014)

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.

Amint megérintette, azon tűnődött, hogyan élhetett ilyen sokáig e nélkül a mozdulat nélkül.

78. oldal, 15 (Scolar, 2014)

    A lány közelebb lépett hozzá. – Úgy nézek ki, mint egy hobó?
    – Rosszabb. Mint egy szomorú hobó bohóc.
    – És ez neked tetszik?
    – Imádom.
    Amint ezt kimondta, Eleanor arcán mosoly terült szét. És amikor Eleanor mosolygott, benne eltört valami.
    Valami mindig eltört.

171. oldal, 28 (Scolar, 2014)

Hülye. A tollat kellett volna megvennie. Az ékszer olyan nyilvános… és személyes – ezért vette meg. Nem vehetett Eleanornak tollat. Sem könyvjelzőt. Nem könyvjelzőszerűen érez iránta.

210. oldal, 34 (Scolar, 2014)

    Mennyi az esélye, hogy az ember valaki ilyennel találkozik? – tűnődött. Valakivel, akit örökké szeret, valakivel, aki örökké viszontszereti? És mi a teendő, ha az az illető a világ másik végén született?

309. oldal, 52 (Scolar, 2014)

– Lehet, hogy tényleg vonzódom a koreai srácokhoz, és még csak nem is tudok róla.
– Milyen jó, hogy én vagyok az egyetlen koreai srác Omahában – jegyezte meg Park.

282. oldal, 45 - Park