Párizs helyszín
Idézetek
Párizs egy kelet-európai fiatal számára álmai netovábbja volt. Jean-Paul Sartre, Albert Camus városa, és az „egzisztencializmusé”, amit Franciaországban sokan furcsa módon úgy értelmeztek, hogy nincs többé szükség mosakodásra.
13. oldal Előszó
Deák István: Európa próbatétele Együttműködés, ellenállás és megtorlás a második világháború alatt
A nagy festők mindent elszedtek tőle. Turner a fényt lopta el, Boudin a levegőt meg az eget, Monet a földet és a vizet; Olaszország, Párizs, Görögország oly temérdek sok falon látható, hogy közhellyé vált; amit nem festettek meg, arról fényképet készítettek, az egész földkerekség egyre inkább azokhoz az elnyűtt nőkhöz hasonlít, akiket túl sok kéz vetkőztetett le.
7. oldal
Egész életedben vigyázz arra, hogy robotjaid ne legyenek akik, nehogy a fejedre nőjének. A múlt héten itt Párizsban egy háztartási robot megölte a gazdáját. Ez a szegény fickó emberszámba vette a masináját, megtanította olvasni, levelezett vele. Egy helytelenül leírt szó miatt kellett meghalnia. Amikor megvizsgálták a robotot, központi agyában erre az utasításra bukkantak: „Reggel hétkor köss fel!” Költs fel helyett. A gép teljesítette a parancsot…
60. oldal
Az ember elrepülhet Párizsba vagy Pekingbe, és bárhol ehet McDonald's hamburgert, mondja Osztriga, ez az ökológiai megfelelője a franchise életformáknak. Minden hely ugyanaz a hely. Kudzu. Vándorkagyló. Vízijácint. Seregély. Burger King.
Kiszorítják a helyi őslakókat, mindent kiszorítanak, ami egyedi.
– A biodiverzitás lassan már csak annyit jelent – mondja Osztriga –, hogy Coke vagy Pepsi.
121. oldal
Azt mondják, a Montmartre az utolsó falu Párizsban, és a Butte-nek ez a része szinte a vidéki Franciaország paródiája: kávéházak és kis palacsintázók, rózsaszínre és pisztáciazöldre festett házak, az ablakokon hamis zsalugáterek, a párkányokon muskátli, minden tudatosan festői, az utánzott báj mozidíszletszerű miniatűrje, ami alig palástolja a hely kőszívűségét.
15. oldal (Ulpius-ház, 2007)
– Párizs? – kérdezte, amikor Kingával a reptéren állunk a fotón, és én mosolyogva nézek a kamerába, Kinga pedig ideges. (A csomagjai később érkeztek meg a szalagon, mint az enyéim, ezért akkor azért rágott be, mert „én nyertem”.)
– Igen – bólintottam mosolyogva.
343. oldal, Március 25., péntek (Ciceró, 2012)
Jacques Prévert: Paris at night
Az éjszakában sorra sercen három gyufaszál
Az első hogy jól lássam arcodat
A második hogy lássam szemedet
A harmadik hogy lássam jól az ajkadat
s hogy emlékezzem is minderre kell a vaksötét
Mikor ölelve borulok föléd
Gereblyés László fordítása
335. oldal, Augusztus 27., hétfő, 8/2. (Ciceró, 2013)