Párizs helyszín
Idézetek
Robert nem éppen üres zsebbel érkezett Párizsba, de utolsó fillérjeit arra használta, hogy beiratkozzon egy képzőművészeti főiskolára. Nem volt szándéka, hogy Párizsban párizsinak látsszon, ám végül mégis erre kényszerült. Csatlakozott a Montmartre járdáin festegető művészek sorához,s a nagyobb hatás kedvéért egy ócska barett-et nyomott a feje búbjára. Mosolyogva tűrte, hogy az amerikai turisták lefényképezzék, s felemelt jobb kézzel köszönte meg, ha néhány frankot dobtak a festékdoboza mellé. Egyszer valaki megszólította, s tört francia nyelven érdeklődött, hogy mennyiért adja el a képeit.
Robert, aki jóformán semmit nem tudott franciául, angolul válaszolt. A turista érdeklődése hirtelen haragba csapott át.
– Mit bolondítja itt az embert? – rivallt a fiatal művészre. – Harmincnégy fotót készítettem magáról, most dobhatom őket a szemétbe.
Egy jövőbe látó jós bizonyára lebeszélte volna erről a könnyelműségről, s elmondta volna, hogy tizenöt év múlva ez a harmincnégy fénykép súlyos ezreket fog érni.
20. oldal, (Országok és országutak)
“We don’t care about how decadent Paris is. How soft and effeminate. How corrupt. French decadence has destroyed her strength, so we’re more than happy to let you wallow in that cesspit of moral relativism. Let France perish by herself, brought low by her whole, syphilitic illness. She can, of course, serve a purpose as a fun fair for our soldiers, but France’s greatness is over, choked by the Jewish and moral corruption she allowed to grow out of control. The men we faced were nothing like the men our fathers faced at Verdun and Sedan, and the Führer has foretold this; the Wehrmacht didn’t believe him, but he proved them right. He always proves them right.”
Von Grimmstein again regarded his ring, like it was a marriage token. Married to his superior race. Or, considering his peculiar interests, to death. “France will perish, all we have to do is leave her to her diseases, watching like a doctor who monitors the progress of a patient’s moral insanity. This may be the most humane outcome.” He scoffed. “But like with any common syphilitic prostitute, this becomes a German matter if the disease spreads to our own. We will not let your decadence spread to our soldiers. We are locked in a battle of life and death; we cannot allow anything that interferes with the German fighting spirit and combat readiness. Do you understand?”
Yves nodded, struggling against his own outrage and humiliation. Paris as a soldiers’ bordello. That was why the Germans hadn’t torn everything down. La Grande Nation—a mere amusement park.
Chapter 15
Chapter 36
Számos más részlet azért mégis megmaradt.
Álmos Felhő, Vízfejű és a száguldás Párizsig.
Mélységek látszatában három nap versvizit.
Vissza? A Tréfáról vitáztunk és hazáig szakad.
21. oldal (Számos más… - Tóth Krisztinának)
→ |
---|
Hitler Németországa mégsem tudta teljesen kizárni földjéről a világdivatot, sőt valójában felállította a saját „hivatalos” szvingzenekarát, a Charlie's Orchestrát, amelynek a háború ellenére Nagy-Britanniában is rendszeres rádióhallgató tábora alakult ki. Közben bármennyire „politikailag inkorrekt” dolognak számított, a fiatal SS-tisztek Párizsban továbbra is jártak a dzsesszklubokba. A slágerzene vonzerejének még a nácizmus sem tudta útját állni.
510. oldal
Ian Kershaw: A pokolba és vissza Európa 1914–1949
Elrepültek Párizsba, és ha már a kontinensen voltak, úgy döntöttek elugranak Bécsbe, Prágába és Budapestre is.
258. oldal
A párizsiak neurotikusak.
149. oldal (Rokon lelkek)
Truman Capote: Pille a lángban 84% Ifjúkori elbeszélések
Igen, mindenkinek el kellene mennie oda. Legalábbis azoknak, akik folyton Európát emlegetik. Beavatási szertartás kellene legyen, Albánia ugyanis a kontinens tudattalanja. Igen, Albánia az európai ösztön-én, a félelem, amely éjjelente megszállja az alvó Párizst, Londont és Majna-Frankfurtot. Sötét kút, amelybe bele kellene néznie mindazoknak, akik azt hiszik, egyszer s mindenkorra el van rendezve a dolgok menete.
126. oldal