Párizs helyszín

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Honoré de Balzac: Goriot apó
Ken Follett: Kulcs a Manderley-házhoz
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Selma Lagerlöf: Az Antikrisztus csodái
Földes Jolán: A halászó macska uccája
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Patrick Süskind: A parfüm
Faludy György: Test és lélek
Joanne Harris: Csokoládécipő
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A kamasz
Christiane Rochefort: Házasság párizsi módra
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Jiří Kratochvil: Szomorú Isten
Victor Hugo: A nyomorultak
Guy de Maupassant: A Szépfiú
Juliette Benzoni: Az árnyak grófnője
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
Ernest Hemingway: Vándorünnep
László Endre: Jóholdat, Szíriusz kapitány!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Irving Stone: A napsugár fia
William Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Joanne Harris: Csokoládé
Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
Claudia Frenzel: Na ne!
Alexandre Dumas: A három testőr
Jókai Mór: Fekete gyémántok
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 5. – Talpig rózsaszínben
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Viviane Villamont: Kisdarázs
Karácsony Benő: Napos oldal
Honoré de Balzac: A szamárbőr
Raymond Queneau: Zazie a metrón
Benedek István: A ledöntött oszlop
Prosper Mérimée: Szent Bertalan éjszakája
Anaïs Nin: Vénusz deltája
Romain Gary: Lady L.
Szabó Magda: Hullámok kergetése
Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl
Montesquieu: Perzsa levelek
Władysław Szpilman: A zongorista
Henry Miller: Ráktérítő
Henry Miller: A légkondicionált lidércnyomás
Ernest Hemingway: Veszélyes nyár
Adam Zamoyski: 1812
Guy de Maupassant: Erős, mint a halál
Jacques Prévert: Maszkabál
Demény Ottó: Ki látta Erzsit?
John Berger: G.
Guy de Maupassant: Urak és hölgyek csevegnek
Honoré de Balzac: Az ismeretlen remekmű
Kosztolányi Dezső: A rossz orvos
Henri Perruchot: Seurat élete
Erich Maria Remarque: Az ígéret földje
Kovács Nemere (szerk.): Áldozati báránycomb
Brigitte Giraud: Nem ér annyit a szerelem
Kresley Cole: Vámpíréhség
Simone de Beauvoir: Amerikai útinapló
Tevan Andor: A könyv évezredes útja
Bengt Börjeson: Terápia
Szép Ernő: Emberszag
Zbigniew Herbert: Barbár a kertben
Mati Unt: Őszi kavargás
Szerb Antal: A fehér mágus
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban
Margaret Mahy: Átváltozás
Francis Carco: Villon
Kassák Lajos: Válogatott versek
Fábián Janka: Emma szerelme
Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek
Bálint Sándor: Versenyautók
Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban
Michael Cox: Épületes építészet
Bajomi Lázár Endre: Anatole France világa
Louis Bromfield: A meztelen táncosnő
Tandori Dezső: Raszternyak
Eötvös József: A karthauzi
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
Radnóti Miklós: Napló
Kate Morton: Felszáll a köd
Seung Sahn: A zen iránytűje
Miért nem bírják a magyarokat?
Bárdos László – Pór Judit (szerk.): A francia romantika költői
Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak
Szentgyörgyi Rita: Redford
Kosztolányi Dezső: Álom és ólom
Sinclair Lewis: Dodsworth
Fiorella Nicosia: Gauguin
Honoré de Balzac: A vidéki orvos
Leonardo Benevolo: A város Európa történetében
Nathalie Sarraute: Gyerekkor
Leonard Bernstein: A muzsika öröme
Bill Bryson: Neither Here Nor There
François Rabelais: Pantagruel
Bernard Denvir: Impresszionizmus
D. W. Harding: Az őskori Európa
André Maurois: A három Dumas
Bárány István: Versenyben Tarzannal
Varga Lajos: Eger SE vízilabda krónika 1920–1993
Mészöly Dezső: Az igazi Villon
Eperjessy László (szerk.): Modigliani
Endrei Walter: A középkor technikai forradalma
Stendhal: Séták Itáliában
Chuck Palahniuk: Altató
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914
Baranyi Ferenc: Epiprológus
David Nicholls: Egy nap
Rhonda Byrne: Az Erő
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
Veiszer Alinda: Záróra
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Ernest Hemingway: Vándorünnep / Tavaszi zuhatag / Az ötödik hadoszlop / Cikkek, vallomások
Pierrot – Szélesi Sándor: Jumurdzsák gyűrűje
Marc Levy: Ki nem mondott szavaink
Tóth Krisztina: Pixel
László Noémi: Feketeleves
Balla D. Károly: Halott madárral
Nora Roberts: Látomás fehérben
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Paula McLain: The Paris Wife
Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Jude Watson: A síron túl
Murakami Haruki: 1Q84
Theresa Révay: A hársak felett az ég
Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek
Steve Berry: Vérbosszú Párizsban
Umberto Eco: A prágai temető
Orcsik Roland: Rozsdamaró
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj
Mathias Malzieu: A szív mechanikája
Paula Mclain: A párizsi feleség
Jeffrey Eugenides: Házassági összeesküvés
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Patti Smith: Kölykök
Gayle Forman: Just One Day
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya
Yves Montand: Csupa napfény a szívem
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Simor András (szerk.): Hispán-amerikai költők tára
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Tasmina Perry: Titokzatos idegen
Erdős Ferenc – Hári Gyula – Kelemen Krisztián: Pákozd
Christopher Moore: Te szent kék!
Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca
Mark Pryor: A könyvárus rejtélye
Cassandra Clare – Maureen Johnson: A szökevény királyné
J. R. Moehringer: Sutton
Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon
Borisz Akunyin: Ajánlott olvasmányok
tiboru: Konteó 2.
Gayle Forman: Csak egy nap
Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?
A. Gatti – D. Morosinotto: Ki rabolta el a tűzhely királyát?
Nicolas Barreau: Álmaim asszonya
Galla Miklós: Jé, Galla is ember!
Patrick Modiano: Éjfű
E. Lockhart: A hazudósok
Spiró György: Diavolina
Polona Glavan: Éjszaka Európában
Douglas Adams – James Goss: City of Death
David Lodge: Author, Author
Maksay László: Műalkotások elemzése a gimnázium számára
Szabó Helga: Ének-zene 8.
Melissa Grey: A lány éjfélkor
Anna Gavalda: Billie
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Edward Rutherfurd: Párizs
Deák István: Európa próbatétele
James Goss – Douglas Adams: A halál városa
Anne Berest – Audrey Diwan – Caroline de Maigret – Sophie Mas: Legyél te is párizsi nő
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai
Serena Dandini: Il futuro di una volta
Neil Abramson: Ki nem mondott szavak
Paulo Coelho: A kém
Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket
Georges Simenon: Una testa in gioco
Karine Giébel: Csak egy árnyék
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Nicolas Barreau: Egy este Párizsban
Kristin Hannah: Fülemüle
Tompa Andrea: Omerta
Yuval Noah Harari: Homo Deus
C. W. Gortner: Az isteni Marlene
Cassandra Clare – Wesley Chu: The Red Scrolls of Magic
Grendel Lajos: Bukott angyalok
S. L. Grey: Az apartman
Rose Tremain: Gustav-szonáta
David Safier: Happy Family – Szörnyen boldog család
Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Miljenko Jergović: Diófa-házikó
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek!
Mécs Anna: Gyerekzár
Jo Nesbø: Szomjúság
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Lidia Amejko – Magda Fertacz – Małgorzata Sikorska-Miszczuk – Malina Prześluga – Antonina Grzegorzewska – Danuta Wałęsa – Anna Wakulik – Elżbieta Chowaniec – Maria Wojtyszko – Anna Karasińska: Polkák
Laurids Bruun: Van Zanten boldog napjai
Mathias Énard: Iránytű
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Garaczi László: Hasítás
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta
Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényekig
Könyves Karolina: A csillagok kulcsa
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek
J. K. Rowling: Grindelwald bűntettei
Rodolphe Töpffer: Nouvelles genevoises
Szabó László – Salusinszky Imre – Bakos Ákos – Hajdú Sándor (szerk.): Az Est hármaskönyve 1928
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői
Georgia Hunter: A szabadság illata
Könyves Karolina: A sötétség labirintusa
Barbara Wallace: Az eltűnt festmény nyomában
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Whitney Scharer: A fény kora
Edward Carey: Kicsi
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson – Kelly Link – Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei
Vámos Miklós: Hetvenkedő
!

Arc de triomphe de l'Étoile

!

A Tour Montparnasse árnyékában a Gare Montparnasse

!

Szajna-part

!

Montmartre

!

Sziget a Szajnán

!

Este a Montmartre-n

!

Párizs

!

Eiffel-torony


Idézetek

zsólány>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Nemáár – ámult Zsolti. – Szeptemberben leléptek Párizsba? Én mindjárt besza… – kezdte.
     – Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt? – kérdezte Máday, az ajtón kilépve.
     – Mindjárt besza… mbázok a suliba – improvizált.
     – Kezdheted is – utasította. Zsolti állta a szavát, és idétlenül táncikálva „felszambázott” a lépcsőn, majd Máday mellé érve az ig. helyettes felé nyújtotta a kezét. – Hola, chica! – vigyorgott rá.
     – Nagy Zsolt, befelé! – üvöltötte el magát Máday, mi pedig szakadtunk a röhögéstől.

65. oldal, Január 20., péntek, 8/1. (Ciceró, 2013)

1 hozzászólás
Vicky3>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Rendben, Cortez tehát francia légitársas… – írta fel a jegyzetfüzetébe, majd felkapta a fejét. – Esetleg Párizsba?
     – Esetleg – bólintott Cortez.
     – Ahogyan Reni? – szaladt fel Haller szemöldöke majdnem a hajáig.
     – Ahogyan Reni – ismételte Cortez.
     – Öhm. Nos… hát…
     – Igen, szerintünk is kúl. Cortez, Reni, Reni francia barátnője és Elton John összeköltöznek – mondta Ricsi.
     – Hülye – szaladt ki a számon. – Nem Elton John. Jean-Luc.
     – Felőlem – dobott hozzám egy tollat.
     – Gyerekek ez pompás – csillant fel az ofő szeme. – Nagyszerű. És Richárd, ha már így felszólaltál. Megtudhatnám a terveidet?
     – Ja. Alapítok egy új bandát. Rocksztár leszek.
     – Értem. És esetleg valami komolyabb?
     – Hé. Az ofő nem hisz a tehetségemben? Csiszolatlan gyémánt vagyok! – hőbörgött Ricsi.
     – Elhiszem, Richárd, azonban örülnék, ha a zenélés mellett egy másik célodról is hallanék.
     – Cuccolok Szhelyre.
     – Mi? – hüledezett Kinga.
     – Szhely? Ez pontosan mit takar? – kérdezte Haller.
     – Szombathely – motyogta Virág elvörösödve.
     – Mi ez, a halhatatlan szerelmek osztálya? – akadt ki Kinga teljesen. – Nektek agyatokra ment a romantika?

106. oldal, Január 28., péntek, 8/1. (Ciceró, 2013)

latinta P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Megköszöntem már? – kérdeztem hirtelen.
     – Hogy elmentem veled az Almodóvar-borzalomra? Nem elégszer.
     – Nem, nem azt. Hanem Párizst. Hogy odajössz miattam.
     – Ha jól számolom, olyan kétmillió alkalommal – gondolkozott.
     – Úgy érzem, nem elég – sóhajtottam.
     – Egyszer sem kellett volna – vette le az útról a szemét egy pillanatra, és felém fordult.
     – Szeretlek – mondtam ki egyszerűen, mire Cortez összeráncolt szemöldökkel, furán mosolygott. Nem igazán szoktuk ezt így közölni…
     – Most ezzel azt akarod elérni, hogy megint menjünk művészfilmre? – kérdezte, én pedig elnevettem magam.
     – Nem, dehogy. Csak úgy mondtam.
     – Tudom – biccentett.
    És nem mondta, hogy ő is szeret. Kellett volna? Ugyan már. A szavak lehetnek szépek, de üresek. Mi egy „szeretlek” ahhoz képest, hogy Párizsba jön velem? Hogy éjjel-nappal a közös albérletünket kutatja? Hogy órákat vár rám egy könyvesboltban vagy éppen olvasóra jár velem? Vagy hogy tényleg képes volt elkísérni egy művészfilmre, ő, aki Amerikában nőtt fel, ahol a legművészibb művészfilmet is Michael Bay jegyzi? ☺ Nem. Nem kell hogy mondja. Elég, ha tudom.

335-336. oldal, Március 19., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)

Csil>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Ez jó hosszú tíz perc volt – állapította meg Cortez arra utalva, hogy félórája indultam el a sulitól.
     – Lassan jöttem – böktem ki.
     – Neményi mit akar itt? Bejönni? – kérdezte tőlem, és abszolút nem zavarta, hogy Arnold fültanúja a beszélgetésünknek.
     – Csak köszönni jött – magyarázkodtam Arnoldra pillantva, remélve, hogy hajlandó részt venni a beszélgetésben.
     – Meg is öleljelek? – nézett rá Cortez unottan.
     – Nem, kifejezetten örülnék neki, ha ezt kihagynánk – hátrált Arnold.
     – Na, ez jól sikerült – szóltam közbe, és búcsúzósra vettem a figurát. – Arnold, köszönöm, hogy meglátogattál.
     – E-mailben jelentkezem. – Adott két puszit, én pedig zavartan viszonoztam. – Cortez – nyújtotta a kezét Arnold, mire Cortez kezet rázott vele. – Ha nagyon szeretnéd, neked is írok – tette hozzá erőltetetten.
     – Ez miért pedálozik ennyire? – nézett rám Cortez kérdőn, ismét figyelmen kívül hagyva Arnold létezését.
     – Kibékültünk – vallottam be a mostanra nyilvánvaló tényt, és én tényleg értékeltem Arnold igyekezetét. Cortez már kevésbé.
     – Jó. Így is örültem, hogy egy városba kerülsz ezzel a barommal, de most, hogy szent a béke köztetek, valósággal kicsattanok, úgy várom a szeptembert – hadarta Cortez ingerülten.
     – Hogy mondod? – kerekedett el Arnold szeme.
     – Mondom, barom vagy! – ismételte meg Cortez.
     – Nem, nem azt – meredt rá Arnold. – Hogy érted, hogy egy városba kerül velem? – kérdezte egyenletes, talán túlságosan is nyugodt hangsúllyal, én pedig a szám szélét rágva lesütöttem a szemem.
     – Nem mondtad neki? – nézett rám Cortez.
     – Nem. És kösz – néztem rá idegesen.
     – Reni, elárulnád, miről van szó? – fordult hozzám Arnold.
     – Persze. Ösztöndíjat kaptam Párizsba – nyögtem ki.
     – Párizsba költözöl??? – ámult Arnold.
     – Ne örülj, Neményi. Költözünk. Többes szám – vigyorgott rá Cortez.
     – Téged is felvettek a párizsi egyetemre? – döbbent le újból, és azt hiszem, Arnoldot az ismeretségünk óla még soha nem láttam ennyire zavartnak.
     – Most viccelsz, ugye? – sajnálta le Cortez. – Meghagyom a dohos szagú egyetemista szerepét neked. Én húzok az Air France-hoz.
     – Ó, elnézést. Elfelejtettem, hogy az életcélod mogyorót osztogatni – mondta Arnold, kissé megfeledkezve arról, hogy most éppen „jóban próbál lenni Cortezzel”.
     – Várom a pillanatot, amikor rájössz, hogy a Sorbonne-hoz állatira nem vagy nagy szám. Mi lesz veled „átlagosként"? – érdeklődött Cortez, akinek viszont nem szerepelt a napi teendői között a „dumálok egy jót Neményivel” program.
     – Majd elmesélem, amikor jelzed, hogy kapcsoljam be a biztonsági övemet, mert hamarosan leszállunk – vágott vissza Arnold.
    Én pedig olt álltam közöttük, totál szerencsétlen, hülye helyzetben kilencedikesként, tizedikesként, tizenegyedikesként és végül végzősként.
     – Na, jó. Sziasztok – szólaltam meg hirtelen, és otthagytam őket. Nem mintha ez zavarta volna bármelyiket is, szerintem észre sem vették, hogy leléptem, záporoztak a sértések, főleg Cortez részéről, de azért Arnoldot sem kell félteni, úgyhogy elvoltak.
    Egyedül ballagtam haza a hűvös, napsütéses időben, és becsaptam magam mögött az ajtót.
     – Mi volt a suliban? – érdeklődött anyu.
     – Arnold miatt kiraktak olvasókörről, aztán Cortez kiakadt, végül összebalhéztak, én pedig hazajöttem – hadartam. Anyu és apu kérdőn meredt rám.
     – Hányadikos a gyerek? – kérdezte apu, anyu pedig széttárta a karját. Kicsit összezavarta őket a beszámoló.

38-40. oldal, Április 9., hétfő, 8/2. (Ciceró, 2013)

18 hozzászólás
szonyidori>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Rentai! Hát nem osztottad meg a társaiddal a jó hírt? – kérdezte annyira nyájas hangon, hogy kedvem lett volna zokogva elrohanni.
     – Milyen Párizs? – kapkodta a fejét Virág.
    A teremben zúgolódás kezdődött, mindenki forgatta a fejét, egymástól kérdezgették, hogy mi van, Kinga feszülten figyelt, én pedig képtelen voltam szembenézni velük, csupán egy emberrel tartottam a szemkontaktust. Cortez lazán, a székén hátradőlve ült és nézett. Semmit nem tudtam kiolvasni az arcából, sem dühöt, sem meglepődést, sem szomorúságot. A mélykék szempár fagyosan meredt rám.
     – Ren lelép Párizsba? – kérdezte Ricsi hol magától, hol Corteztől, hol bárkitől.
     – Ki megy Párizsba? – értetlenkedett Zsolti.
     – Paris? – csillant fel Jacques szeme.
     – Reni, ez komoly? – tátotta el a száját Virág.
     – Elnézést, ha lelőttem a poént – jegyezte meg lazán Vladár. Á, ugyan. Semmi baj. Lassan lelőhetne engem is. Mivel látta, hogy abszolút lefagytam, a többiek meg csak tomboltak, folytatta. – Tehát, most már nem titok, hogy Rentai idén iskolánk büszkesége, az ösztöndíjprogramra őt választották ki, így jövőre egy párizsi egyetemen folytathatja tanulmányait.
     – Menjmá’ – röhögött Zsolti, aztán, amikor látta, hogy nem nevetem el magam, rádöbbent, hogy ez komoly, és azonnal módosította. – Ne menjmá’.
     – Kitweetelhetem? – kérdezte Macu.
     – Szakadj már le arról a szarról fél percre! – ordított rá Ricsi elég gorombán, majd újra felém nézett. – Ren. Szólalj már meg.
     – Mit mondjak? – kérdeztem könnyes szemmel.
     – Hogy nem igaz! – suttogta Virág sírógörccsel küzdve.
     – Ezt nem mondhatom – ráztam meg a fejem.

48-49. oldal, Január 19., csütörtök, 8/1. (Ciceró, 2013)

mazsolafa>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Nincs mit mondanom. Szinte kész vagy – ismerte be, én pedig értetlenül néztem rá, magyarázatra várva. – Szinte…. – morogta. – Nézd Renáta, amikor megismertelek, reménytelen esetnek tűntél. Szürke egér voltál, riadt tekintettel, és minden téged ért nehézségtől összeroppantál. Guinness-rekordot állítottál be sírásból, szenvedésből, és bizton állíthatom, hogy a te szádból hangzott el a világon a legtöbbször a „Cortez” név. Ha akartam, ha nem, végigkövethettem elképesztő bénázásodat, ott voltam valamennyi fontos és a legtöbb nem fontos eseménynél is, ami szerinted meghatározta az életedet, és sokszor nem tudtam eldönteni, hogy mivel teszek neked jobbat, ha jobbról vagy balról töröllek képen. Te voltál az esélytelenek közül is a legesélytelenebb, és most nézz magadra. Itt vagy végzősként, kitűnő eredménnyel, párizsi ösztöndíjjal, a világ egyik, ha nem a legnyálasabban boldog kapcsolatában, és még a hajad is jó – nézett rám, óvatos mosolyra húzva a száját. – Na. Úgyhogy érettségizz le, húzzál el Párizsba, és élj gusztustalanul boldog életet. Ezt kiszenvedted, most már élvezd is.

84. oldal, Április 13., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)

Leonine>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Tehát, kit vinnétek magatokkal egy világkörüli utazásra? – kezdte felolvasni.
    (…)
     – Név nélküli – mutatta fel a következő lapot Haller.
     – Én – szólt Cortez unottan.
     – Tehát lássuk, Cortez kit vinne – olvasott bele. – Renit.
    A gyomrom azonnal összeugrott, és zavartan az ujjam köré tekertem az egyik tincsem.
     – Indoklás… – folytatta a tanár, és ekkor olyan csend támadt a teremben, hogy a lap sercegése is fülsüketítően hangosnak hatott. – Kitenném Párizsban, úgyis ott van minden, amit szeret…

159. oldal, Szeptember 24., péntek (Ciceró, 2011)

4 hozzászólás
Leonine>!

– Imádom Párizst – jelentem ki.
– Biztos vagyok benne, hogy ő is imád téged.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Oliphant · Étienne St. Clair · Párizs
Lolle>!

Rosszul látja, vagy az emberek tényleg sokkal szerelmesebbnek tűnnek ebben a városban? Különösen tavasszal. Dögölnétek meg, rohadékok!

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emmaline Troy (Emma) · Párizs
gabbie>!

     – Ó, elnézést, de mit kellett volna tennem? Könnyes szemmel hálálkodni? – ráztam a fejem totál megsemmisülve. Mert végül is csak arról van szó, hogy „hagyott” nekem egy nyakláncot a postaládában. Még csak nem is személyesen adta oda. Inkább bedobta.
     – Nem – mondta nyugodtan. – Bármit, kivéve, hogy valami hülye franciával motorozol a hülye Párizsban!

97. oldal, Szeptember 16., csütörtök (Ciceró, 2011)