Pannónia helyszín
Idézetek
Pannónia jelenleg a legjobb hely nekünk, a hegyek völgyében a világ közepén véd minket az egy öregisten, ott a világ szíve, ott terem a legtöbb szeretet, a legtöbb hal a vízben, a legtöbb vad a legszebb erdőkben, a leggazdagabb földek zsírosak, és van, ahol még a pusztai homokon is jól érzi magát a szürke vagy a szilaj paripa. Az a mi ősi földünk, honnét a fekete halál sem űzhet el minket! Ha mennünk kell is, visszatérünk!
113. oldal
A palmyrai írás különböző feliratokon maradt ránk, nemcsak a Közel-Keleten, de a római birodalom európai provinciáiban is, még Magyarországon is találtak belőlük (Pannónia provincia területén).
15. oldal, 1.1.2.7 A palmyrai írás (Kőrösi Csoma Társaság Keleti Nyelvek Kollégiuma, 1987)
Dévényi Kinga – Iványi Tamás: Kiszáradt a toll… Az arab írás története II.
Ha csak egyetlen könyvet olvas el valaki arról, miképp éltünk itt mi Pannóniában, legyen ez a könyv.
/Szunyogh Szabolcs/
6. oldal - Ráhangoló
Jenez plébános az oltár előtt térdelt, és széles háta óvta szegény nyáját, az ijedt, az imát mormoló csordát mindattól, ami odakint volt, s ami a képeken rossz történt a szentekkel, amikor még itt jártak a földön, most azonban fönt vannak a mennyekben, ahogy ők is a mennyországba kerülnek, ha szívükben áldással térnek vissza a nagy zarándoklatról, imádkozott érettük és önmagáért, irgalmatlanul csepülte a kísértőt és összes ördögét, mely csak rájuk jött Isztria felől, csepülte és egyszersmind csodálkozott, vajon miért jöttek Isztria felől, miért onnan szóródtak szét Stájerban és Krajnában meg Pannónia síkjain, ha egyszer Isztria olyan jól védett, hisz ott van megannyi templomával Vodnjan, a repülő ördögöknek messze ki kellett volna kerülniük öreg harangtornyait. Isztria tele van ereklyékkel és templomokkal, az ott a szárazföld szilárd védőbástyája, ott nincs rés, melyen keresztül az ördög utat találhatna. Velence ugyancsak védve van, csak úgy süt onnan a hatalmas ereklyék ereje a tengeren és a belső vidékeken át, Szent Sebestyén nyílvesszőkkel átlyuggatott testének földi maradványai, ezt az egész országot messze ki kellene kerülnie az ördögnek, olyan szent dolgok vannak ott, melyek rémülettel töltik el a nyughatatlan gonoszok szívét, a szent el nem porladt koponyája, gerincének, vállának darabja és izmai, minden, ami megmaradt belőle, miután a római börtönben a szent férfiú fejét kitépték a testéből. Janez Demsar plébános mindezt tudta, arra az erőre támaszkodott, amely az égből érkezett hozzá, a kinti ezüst éjszakából, a templom szentképeiből, a megkínzottak és próbatételnek alávetettek csontjaiból, felállt, magasra emelte a szentségtartót, benne a szent ostyával, ott állt a hívek előtt, mögötte nyitva volt a tabernákulum ajtaja. Istentől, odafönt, ahová törekszünk, ahová kívánkoznak lelkeink, lent a lábunk alatt a sárig, az ördögig, mely itt settenkedik körülöttünk, és suttogja a fülünkbe undorító mondatait, ez minden, ami itt van a kettő között, ez minden, egész életünk e két pont közé feszül, a fent és a lent közé, ez határozza meg összes cselekedetünket.
12–13. oldal, 1 (Jelenkor, 2006)
MIÉRT MONDJÁK AZT, HOGY HUNGÁRUSOK?
Most ehhez még azt kell hozzátennünk, miért hívják a szittya földről kiköltözött népet hungárusoknak. Hungárusoknak Hungvárról nevezték el őket azért, mert a szlovének meghódítása után a hét fejedelmi személy Pannónia földjére lépve, ott jó soká időzött. Innen az összes környező nemzetek Álmost, Ügyek fiát, hungvári vezérnek hívták, katonáit meg hungvárusoknak. De elég ennyi! Ezt elhagyva térjünk vissza kitűzött munkánkra, haladjunk a történelem útján, s úgy, amint a Szentlélek sugallja, végezzük a megkezdett művet!
Tisztem és sorsom úgy hozta, hogy e szép Új Hispániában én ápoljam az emlékezést. Amikor odaát, az Óvilágban pogány urak nyelik el Pannóniában a kereszténység keleti bástyáit – mi, spanyolok kitoltuk a nyugati határvonalat messze, át az Óceánumon és igaz hitünk sodrába tereltük a szabadban kószáló, csapongó medrű patakokat. […]
Hetedik rész – Évforduló (Szépirodalmi, 1974)
Mayer Zala, vésőd alól dicső
múltunk mázsás törvénye perel;
gyors tekintetű, párducos Árpád
és a Hét Vezér, s bár „egyetlen
négyzetcentiméterük sem hiteles”,
mégis hisszük, így jöhettek csak,
lobogó ingujjban, fölkínálva nekik
magát a végtelen róna, ki nem
elégített gyönyörű lány, Pannónia.
Óda a hazatérőhöz
Bence Lajos: Rá-olvasások Válogatott és új versek
Flavianus elszöszmötölt a jól ismert történetekkel, és elbeszéléseket, regéket ásott elő arról, mint szaporodott el egykor a mostani longobardok hajdani törzse olyannyira, hogy el sem fértek Éjfél Honában mindannyian. Guodan isten és hitvese, Frea megparancsolta, hogy a nép fele kerekedjen föl és nézzen új földek után. Engedelmeskedtek az isteni parancsnak, sorsot vetettek, és a nép fele útnak eredt. Ez a horda több emberöltő múltán Pannoniába, onnan meg ide, Friuliba és Italiába jutott. Itt megtalálták igazi hazájukat, ahol sokáig hatalomban és jó sorban éltek, míg most el nem hagyta őket a szerencse.
59. oldal