Pandora személy
Idézetek
Armand mesélte valamikor régen, hogy egyszer megkérdezte Lestattól: „Hogyan értsem meg valaha is az emberi fajt?” Mire Lestat azt felelte: „Olvasd el vagy nézd meg Shakespeare összes műveit, és tudni fogsz az emberi fajról mindent, amit egyáltalán tudnod kell.” Armand megtette. Felhabzsolta a költeményeket, végigülte az előadásokat, megnézte a remek új filmeket Laurence Fishburne-nel, Kenneth Branagh-gal, Leonardo DiCaprióval. Amikor utoljára találkoztam Armanddal, így beszélt iskoláztatásáról:
„Lestatnak igaza volt. Nem könyveket adott, hanem utat a megismeréshez. Mintha csak a szívemből jönne, amit ez a Shakespeare nevű ember ír:
Holnap és holnap és holnap: tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok útilámpása voltak
A por halálba. Húnyj ki, kurta láng!
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmű
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme sincs.
Ezt írja ez az ember”, mondta Armand, „és valamennyien tudjuk, hogy ez a tökéletes igazság, ehhez képest előbb-utóbb semmivé lesz a többi más kinyilatkoztatás, és mégis úgy tetszik, ahogy mondja, annyira szeretjük hallani, újra és újra! Emlékezni akarunk rá! Örökre meg akarjuk jegyezni minden szavát!”
25. oldal, 1. fejezet (Szukits, 2001)
→ |
---|
– Gyönyörűségem – felelte Marius – azért vagyok ilyen magas, mert barbár vagyok! – Nevetett, valami csintalan magakelletéssel tudott nevetni, és úgy szólt hozzám, mintha apró úrhölggyel beszélne.
Hirtelen karmokká görbítette ujjait, és rám rohant, akár egy medve.
Rögtön beleszerettem!
43. oldal