Pál úr személy

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Idézetek

Ezerarcú>!

– Az volt benne, hogy küldjön neki a kapitány úr pénzt.
– De hát hogy tudja ezt, Pál úr? Hiszen nem tud Pál úr olvasni.
– Éreztük a szagáról.

Kapcsolódó szócikkek: Baradlay Richárd · Pál úr
Sastojci>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Pál úr lép be.
Richárd haragosan förmed reá.
– Ki lopta nekem ide megint ezeket az infámis hírlapokat az asztalomra?
Pál úr sarkából kiforgathatlan kedéllyel felel:
– Hogy valakitől ellopjanak valamit, azt értem. De hogy valakinek odalopjanak valamit, ez nekem új szó.
– Zárt ajtómon keresztül idecsempésznek az asztalomra mindennap egy csomó hírlapot! Ki teszi azt?
– Hát én azt sem tudom, hogy mi az a hírlap! Hisz én nem tudok olvasni.
– Hazudsz! Gazember! Talán nem tudom, hogy három hónap óta olvasni tanulsz vén bolond létedre. Ki tanított olvasni?
– Ne tessék keresni! Éppen tegnap halt meg. A trombitás. Kicsapott diák volt szegény; régen a halál kutyái ugattak belőle. Azt mondtam neki: „Ne vidd el, pajtás a tudományodat a másvilágra, hagyj belőle nekem is egy kicsit!”
– S minek tanultál te olvasni? – vallatá őt szigorral a kapitány.
A vén közvitéz megmeresztette a nyakát, s keményen odafelelt:
– Könnyen tudnék erre a kérdésre valamit mást mondani, mint ami tiszta igazság, ha hazudni akarnék; elmondhatnám, hogy szeretnék már egyszer altiszt lenni, azért tanultam olvasni. De nem mondom. Hanem megmondom, hogy azért tanultam vénségemre olvasni, hogy megtudjam, mik történnek odahaza.
– Tehát te is olvasod ezeket itt? Honnan kapjátok ti ezeket?
– Hagyjuk ezt máskorra. Reportom van. Két asszonyember akar beszélni a kapitány úrral.
– Asszonyok? Hogy kerültek ide? Honnan jöttek?
– A város felől jöttek.
– Hogy eresztette őket át az őrszem?
– A jelszót mondták.
– Ez megint hazugság. Ebben az órában cseréltem a tábori jelszót; azt még a városban nem tudhatta meg senki. Azt még nem árulhatta el senki.
Pál úr sötét, dacos flegmával mondá meg az igazat.
– Más jelszóval jöttek be…
– Más jelszóval? Hát van itt az én jelszavamon kívül még valakinek másnak is jelszava? Hisz itt összeesküvés van! De közé fogok vágni. Azt a két nőt főbe lövetem!
Richárd dühös volt, a kardját verte a padlóhoz; Pál úr pedig olyan szelíden nézett rá, mint valami jó kedélyű nagyapó mérgelődő kis unokájára.
– Az egyik asszonyság a kapitány úrnak az édesanyja.
Pál úrnak megvolt az az elégtétele, hogy rettenetes haragvó kapitányát a düh forró lázából egyszerre az ijedelem merevületébe látta átfagyni. Az ifjú szemei elbámultak, ajka nyitva maradt, keze úgy állt meg, ahogy azt, kardját felkapva, a légbe emelte.

Akik igazán szeretnek

Kapcsolódó szócikkek: Baradlay Richárd · Pál úr