pagoda tárgy

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Dala László – Dékány András – Kocsis Ferenc – Kulin György – D. Major Klára – Rónaszegi Miklós: A világ és az ember
Ito Nobuo – Maeda Taiji – Miyagawa Torao – Yoshizawa Chú: Japán művészet
Fehér Klára: Narkózis
André Malraux: Az ember sorsa
!

Toronyszerű, többemeletes buddhista szentély.


Idézetek

Cicu>!

Buddhista elképzelés szerint a pagoda a világmindenség szimbolikus ábrázolása. Négyszögletű talapzata a Földet, a talapzatból a tetőig emelkedő középpillére a Mennyet a Földdel összekapcsoló világtengelyt szimbolizálja. A középpillér meghosszabbításaként kilenc gyűrűvel díszített rúd emelkedik a legfelső tető fölé, ez jelképezi Buddhának a mindenség fölötti uralmát.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pagoda
4 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Húsz percet kellett várnia. Vaktában nekiindult egy utcának. A boltok mélyén petróleumlámpák égtek; itt-ott néhány fa és egy-két szarv alakú háztető rajzolódott ki a nyugati égre, amelyen még ott lebegett a fény. Mintha semmilyen forrása sem lett volna ennek a fénynek, mintha magából a szelíd égből sugárzott volna, hogy aztán valahol a magasban eggyé váljon az éjszaka nyugalmával. A varangyosbéka-jelvényes kuruzslók, a gyógyfű- és szörny-árusok, a nyilvános írnokok, a mágusok, a csillagjósok, a kártyavetők, a jövendőmondók a katonák ellenére is folytatták varázsló mesterségüket a bódékban, a kusza fényben, ahol mindig eltűntek a vérfoltok. Az árnyak, mielőtt megnyúlhattak volna, elvesztek a földön, kékes foszforeszkálás nyelte el őket: ennek a különös estének utolsó ragyogása, amely valahol messze, nagyon messze, a nagyvilágban tündökölt, s csupán visszfénye érkezett ide, hogy megfürössze a földet, halványan csillogott egy hatalmas boltív mélyén, amely fölött pagoda tornyosult az immár fekete repkény ölelésében.

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pagoda
ÁrnyékVirág>!

De az 1920-as évek elején az Állami Utazási Iroda beindította első nemzetközi reklámkampányát. A plakát a kiotói Todzsi-templom gyönyörű pagodáját ábrázolta. A képen baloldalt egy cseresznyefa, jobboldalt egy kedves gésajelölt volt látható. A nagyon félénknek és kecsesnek látszó gésajelölt Mameha volt.
A plakát világhírességet csinált Mamehából. Ugyanis a világ minden nagyvárosában
látható volt ezzel a képaláírással: „Látogassa meg a Felkelő Nap országát". A szöveget
kinyomtatták angol, német, francia, orosz és még ki tudja hány nyelven. Mameha akkor még csak tizenhat éves volt, de minden államfő, Anglia és Németország minden arisztokratája és az Egyesült Államok minden milliomosa, aki Japánba látogatott, meg akart vele ismerkedni.
Meglátogatta őt a nagy német író, Thomas Mann is, akinek majdnem egy óra hosszat tartó unalmas fecsegését tolmácsnak kellett átültetnie japánra. Járt nála Charlie Chaplin, Szun Jatszen, majd később Ernest Hemingway is, aki alaposan felöntött a garatra és azt mondta, hogy Mameha fehér arcában vörös ajka olyan, mint a vér a hóban.

12. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Charlie Chaplin · Ernest Hemingway · Mameha · pagoda · Thomas Mann
stippistop>!

Ötvenedik vagy még többedik Ballada a Tizenhárom Szikláról

Kiotó egyik ősi pagodája mellett van egy kert.
A kertben tizenhárom hatalmas, mohos szikla.
Aki megáll a kertben, egyszerre csak tizenkettőt láthat belőlük.
Mindig csak tizenkettőt. Mindig másik tizenkettőt.
Akár a kert közepén áll, akár a végében, akár keleten, akár nyugaton,
a tizenharmadik szikla mindig rejtve marad.
Egy ponton állva, egy pontról nézve
sohasem tudhatod meg a teljes igazságot.

326. oldal Hétköznapi Balladák Könyve (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: pagoda
1 hozzászólás
Inimma >!

MINT A MESÉKBEN

Élt egyszer, valamikor régen, egy hatalmas király. Ez a király messze földön híres volt – nem a hatalmas birodalmáról, nem is a kincseiről (pedig volt neki belőlük bőven), hanem arról, hogy mindent tudni akart. Palotájában csak gyűltek, egyre gyűltek a könyvek, meghívta magához a világ bölcseit; napjait folyton-folyvást csak velük töltötte, de ez mind kevés volt neki. Azután, ahogy egyre öregebb lett, ahogy fogyni érezte idejét, arra gondolt: megparancsolja bölcseinek, gyűjtsék össze neki a legfontosabb tudnivalókat.
Tanakodtak a bölcsek, ki ezt, ki azt tartotta a legfontosabbnak, a palotában meg nem fogyott, inkább szaporodott a rengeteg sok könyv… Akkor a király azt mondta: válogassák ki ezekből a legfontosabbat, de csak annyit, hogy egyetlen kis szobában elférjenek. Nem lesz már neki többre ideje.
Nekiláttak hát a bölcsek a válogatásnak, de bizony beletelt egy esztendő is, mire jelenthették a királynak: együtt vannak a legfontosabb tudnivalók. Akkorra azonban a király már nagyon öreg volt; megparancsolta hát, hogy egyetlen könyvbe gyűjtsék össze mindazt, amit egy királynak tudnia kell.
Telt-múlt az idő, az az egyetlen könyv pedig csak nem akart elkészülni. Hogyan is férhetne bele egyetlen, mégoly vaskos könyvbe is minden tudomány? Végül aztán – már járni is alig tudott, már látni is alig látott a király – megszületett A tudás könyve. Csakhogy a király azt már nem olvashatta el, s úgy érezte, arra sem lesz már ideje, hogy tudósai felolvassák neki. Azt kérte a legnagyobb bölcstől: mondaná meg neki egyetlen mondatban a legfontosabbat. Sokáig tanakodott magában a bölcs, mit is mondjon. Végül így szólt:
– Felséges királyom, a legfontosabb, amit mondhatok neked, ez: a világ bonyolult.
Így mondja a mese, s mint minden mesében, ebben is nagy igazság van: egy ember élete kevés ahhoz, hogy ezt a bonyolult világot megismerhesse.
Szerencsére nem kell mindenkinek mindent elölről kezdeni. Rendelkezésre áll az előttünk élt sok-sok nemzedék összegyűjtött tudása, tapasztalata. Ez a tudás elsősorban a könyvekben ölt testet. A könyvek segítenek abban, hogy a bonyolult világ sokféle jelenségéből megismerhessük a legfontosabbat, s azután később, ki-ki érdeklődése szerint, egyre többet és többet ismerhessen meg. Ebből persze az is következik, hogy egyre szaporodik a tudnivaló – de szerencsére fogyatkozik is. Ismereteink nemcsak bővülnek, de avulnak is. Egyre többet tudunk, s egyre jobban. Aki első lépéseit teszi a bonyolult világ sokféle jelenségének megismerése útján, annak egyelőre elég a maradandót megismernie.
Ezeket a maradandó tudnivalókat tartalmazza a Képes gyermekenciklopédia. Maga a szó – enciklopédia – azt jelenti, hogy egy könyvbe gyűjtöttük össze mindazt, amit mai ismereteink szerint tudni kell a világról: a világmindenségről, a mi Földünkről, a Föld élőlényeiről, a természetről, az emberekről s arról, hogyan ismerték meg az emberek a világot, s ezzel együtt hogyan tették a maguk számára szebbé, gazdagabbá az életet.
Az enciklopédia lapjain a világ ezer színe tükröződik.
Szép is, érdekes is a világ: akár a mesék. Van benne Ezüstország, Aranyország, Óperenciás-tenger, világ vége meg üveghegy; ezüstbánya, aranybánya, végeláthatatlan tenger, járhatatlan, ezer veszedelmet rejtő messzeség meg csillogó-szikrázó jéghegyek. Vannak égig érő fák is – azazhogy majdnem égig érők, mert ha az eget nem is, de az alacsonyan járó felhőket elérheti a mammutfenyők 150 méter magasra nyúló csúcsa. Éltek valamikor sárkányok is, sárkánygyíkoknak nevezik őket a tudósok. Sőt még kacsalábon forgó vár is létezik – egy olyan épület messze Keleten, Burmában, amely akár kacsalábon forgó vár is lehetne: található ott egy hatalmas kő, olyan, mint egy széles talpú torony. Annak a tetejében van egy kőgolyó, azon meg egy nagy tornyú ház. Ha erős szél fúj, a kő inog ide-oda. Azt várná az ember, leesik. De nem esik le mégsem, csak imbolyog. Egy pagoda ez.
Hát az nem mesébe illő-e, hogy milyen sokféle állat meg növény él a Földön? Meg az, ahogy az emberek a Földet felfedezték? Hiszen ma már parányinak tűnő hajókon vagy gyalogszerrel indultak útnak az ismeretlenbe, s útjukat nem segítette térkép meg iránytű, sem útikönyv. És az űrhajók ma már a Földön túlra is elrepülnek.
Csak a mesékben van annyi kaland, amennyin át kellett küzdenie magát az embernek, amíg a barlangi élettől eljutott a mai világig. Szüksége volt ehhez a két kezére, az eszére, a tapasztalatára, a tűzre, ezerféle szerszámra, később a villamosságra – meg bátorságra, hősiességre, igazságszeretetre…
A Képes gyermekenciklopédia olvasója nem fog úgy járni, mint a mesebeli király. Korábban kezdi meg ismerkedését a világgal, s nem az utolsó könyve, hanem első könyveinek egyike lesz a tudás könyve. Korábban megtudja a legfontosabbat, amit a király csak élete végén tudott meg: hogy a világ bonyolult. S azt is, hogy mennél többet ismerünk meg belőle, annál könnyebben találjuk meg a helyünket ebben a bonyolult, de szép és érdekes világban.

5-8. oldal - Az első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: égig érő fa · forgó vár · könyv · könyvtár · pagoda · tudás
Cneajna P>!

A templomegyüttesek legjellegzetesebb építménye a pagoda. Formailag az indiai síremlékekre, a sztúpákra vezethető vissza, de Kínában – nyilván az őrtornyok mintájára – annyira megváltozott, hogy már csak halványan emlékeztet indiai eredetére.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pagoda