páfrány növény
Idézetek
– Ez itt egy vándor boszorka – bökött a rajzlap felső sarkában egy göcsörtös botot markoló alakra Lea. – Útnak indul, mert ki kell szabadítania a világszép sárkányunokáját egy gonosz királyfi karmai közül.
– És meg kell szereznie hozzá a következő hegy tetején nyíló csodatevő páfrányvirágot is – fűzte hozzá Angika. – Amit négy vérszomjas tündér őriz.
24. oldal
A boszorkányok a páfrány „virágjának” köszönhetik bűvös erejüket és tudásukat. Már a 18. századból írják, hogy a boszorkányok keresik a páfrányt. Pakson (Tolna m.) 1741-ben a boszorkánysággal vádolt személy – aki ugyan nem járt seprűn, de szerinte el lehetett volna menni rajta – arról vall, hogy aranyos pátrácot keresett. A Vasárnapi Újságban (1864) olvashatjuk, hogy a boszorkányok bűbájoskodásukhoz éjfélkor szederfa bokor lángjánál szedik a páfrán-virágot.
73. oldal
Az egyik szolgalegény Szent György-nap éjszakáján az erdőben lovat őrzött. Bocskorába beleakadt a páfrány virágja. De a legénynek erről nem volt tudomása. Mikor reggel hazament, azt kérdezi a gazdaasszonyától: Miért van magának olyan nagy szarva mint az ökörnek? – Az asszony – aki boszorkány volt – elcsodálkozott, hogy a szolgája látja a szarvát. Rövid idő múlva ismét megszólalt a legény: Asszonyom! Azt mondja a tyúk, ha nem ád neki enni, akkor nem tojik több tojást. Az asszony kíváncsi volt, hogy miért látta meg a szolgája a szarvát és miért értette a tyúkok szavát. Ezért kikutatta a szolga ruháját, és a bocskorában megtalálta a páfrány virágját. Kivette a bocskorból és eldobta. Többet nem is „látott” a szolgalegény.
75. oldal, matolcsi történet
Debrecenben és Beregújfaluban arról beszélnek, hogy a páfrány virágja éjfélkor látható. A virág csillog, fényes, és aki magánál hordja a virágot vagy magot, megérti a madarak beszélgetését, megtudja a betegsége okát, és meglátja a földbe rejtett kincset is.
75. oldaldlal
Az eső után a langyos nyugati szélben a levegő illatokkal volt dús – a kanadai ezüstfenyő csípős gyantája, a páfrányok elvadult erdőt idéző illata, a fűszeres menta és a napfényben fürdőző füvek szaga keveredett benne a távoli hegyi legelők édes, vad leheletével.
81. oldal, Gyermekkori tragédia (Európa, 1999)
Néhány széles nagy bükkfa őrizte az aprócska tisztást, s túl rajta fenyők sötétedtek. A fű között itt-ott szamóca piroslott. A nap aranyporral öntözte be a füveket és a fákat. Meleg, jó illat jött a tisztás felől. Egy aprócska forrás kúszott elő a páfrányok közül, és igyekezett szaporán eltűnni a fák alatt.
Az urszubeli leány - 11. o.
Örök időktől fogva mindenki tudja, de különösen az öreg nénikék, akik erről mindenfelé sokat mesélnek esténként a kályha mellett, amikor fényesen izzik a fa, és vidáman pattog a tűz, hogy Szent Iván éjjelén, amikor egész évben a legrövidebb az éjszaka, akkor virágzik a páfrány. És aki a virágját megtalálja, leszakítja és elrejti, az nagy boldogságra talál ezen a földön. Csak az a baj, hogy ilyen éjszaka csak egy van egész évben, és oly végtelenül rövid, és ráadásul minden erdőben csak egyetlenegy páfrány nyílik, és az is olyan eldugott helyen, úgy el van rejtve, hogy rendkívül nagy szerencse kell ahhoz, hogy rátaláljon az ember.
Azok, akik ismerik az efféle tüneményes dolgokat, azt is mondják, hogy nagyon keserves és veszedelmes a virághoz vezető út, különféle szörnyek ijesztgetik az embert, s egyben védelmezik a virágot, nem engedik közel az arra járót, és rendkívül nagy figyelem kell ahhoz, hogy meg tudja valaki szerezni a páfrányt.
Még azt is beszélik, hogy a virágot fölismerni is nehéz, mert oly kicsinek, csúnyácskának, jelentéktelennek tűnik fel az elején, és majd csak leszakítva válik csodálatos szépségűvé a kelyhe.
És hogy annyira nehéz eljutni ehhez a virághoz és letépni, hogy szinte alig van, aki a saját szemével látta volna. Még az öregek is csak hírből ismerik, minélfogva mindenki máshogy mesél róla, és sok mindent hozzátesz a történethez, amit eddig nem tudtunk.
Annyi azonban biztos, hogy Szent Iván-éjkor virágzik, de csak rövid ideig tart a virágzása, amíg a kakasok el nem kezdenek kukorékolni, és aki letépi a virágát, annak meglesz mindene, mindene, amit csak kíván.
Ekkor, ha az illető gondol valamire, legyen az akár a legcsodálatosabb dolog is, azonnal valósággá válik.
Az is nyilvánvaló, hogy csakis fiatal szerezheti meg, és csakis tiszta kézzel.
Még ha egy öreg ember rá is találna, szétporladna az ujjai között a meglelt virág.
Azt mondják, hogy minden mesében van egy szemernyi igazság, még ha ezt az igazságmagot sok-sok rétegbe bugyolálják is bele, még ha észre is alig lehet venni, akkor is ott van.
Ennél a virágnál is csak egy biztos, hogy Szent Iván éjjelén virágzik.
323-326. oldal, A páfrány virága
Roger bácsi legelőjén voltunk, a nyírfák alatt üldögéltünk, sima, kerek köveken. Hátunk mögött öreg, szürke kerítés volt, ibolya és kutyatej virágzott a tövében. Alattunk terültek el a carlisle-i völgy gyümölcsöskertekkel szegélyezett tanyái és termékeny legelői. Túlsó végét finom tavaszi ködfátyol takarta. Szél fújt át a mezőkön, páfrány és balzsamfű fűszeres illatát hozva.
36-37. oldal, A büszke hercegnő menyasszonyi fátyla (Európa, 1999)