pacsirta állat
Idézetek
Tetszik tudni, nem a pacsirta a fontos, csak a dal…
70. oldal, Kötél nélkül
Csodás pacsirta
utálja a rizstortát.
Lám, most leszarta.
(Basó Macuó)
12. oldal
Tavasszal találkoztak először, amikor a som sárga szoknyában kuporodott a hegyoldalon, s a mogyoróbokrok téli álomból ocsúdva, lustán tollazkodtak.
Pintyeket, rigókat hallgattak. Pacsirtát reggel, fülemülét este. Verőfény sütötte arcukat bronzosra, szél cserzette ki. Viharok kergették őket.
53. oldal, Cukrászda – 2. (eKönyv, 2012)
Mikor Rukuj elindult, a gonosz lány is az erdőbe ment utána, és hurokkal pacsirtát fogott, és megetette annak húsát a purdékkal. Nem eszünk pacsirtát! A kósza lelkek madara!
53-54. oldal, A szív vége
Kele Fodor Ákos: A szív vége 92% Cigány Újmesék
Micsoda Belzázár palotájának a pompája a székely ősök tanácsdombjához képest!
Egy kerek domb tetején száz hársfa körbe ültetve, ötszáz éves valamennyi, a távolból olyan, mint egy boltkupolás szentegyház. A száz élő oszlop oly terjedelmessé vastagodott az idővel, hogy a két fa közei csak ablakoknak látszanak már; a vastag gyökerek messze elnyúlva, egymásba fonódva a földszín felett, az egész belsejét a körnek beterítik, míg lombsátoraik fenn a magasban összeborulnak, s oly mennyezetet képeznek, amin napsugár át nem tör, zápor keresztül nem ver. A székely tuhudun vallás szent fája, a száldok, mikor virágjában van, arannyal húzza be az egész kupolát, s illatával az egész rónát betölti; alatta az ezernyi fülemüle, pacsirta zengi dalait az Úrhoz. Nem volt ennél szebb istenháza Salamon királynak!
Egy oldalán tág kapu van hagyva a száldokfás körnek, olyan nagy, mint egy diadalív. Azon keresztül a székely havasokra látni, a várakkal koronázott hegyormokra: – fölséges egy látvány; és körös-körül a hársfák között minden élő közle új meg új tájt mutogat a gyönyörű háromszéki rónán, kanyargó folyamokkal, kéklő bércfalakkal, kacagó mezőkkel. Talán ezért nevezték a gyűlés helyét Körültájnak.
A Körültáj
Gyermekkoromat Leningrádban töltöttem. Családunk Martiskóban szokott nyaralni, de a vidéki élet csaknem teljesen elenyészett az emlékezetemből, csak néhány apró mozzanatára emlékszem. Egy vasárnap reggel hálóval és pléhdobozzal felszerelve kimentünk apámmal egy kisebb tóhoz, és ott kárászpontyok, meg gőték fogásával töltöttük el a nap nagyobb részét. Ez a kis kirándulás élénken megmaradt emlékezetemben. Ezen a napon hallottam először a mezei pacsirta énekét. A madárka tőlem nem messzire szállt fel a fűből, felemelkedett a kék égbe és oly sokáig hangzott onnan a magasból csodálatos éneke, mintha sohasem akarná abbahagyni. Sok idő telt el azóta, de még most is emlékszem rá. Valahányszor tavasszal a mezőt járom, gyönyörködve hallgatom a gyermekkoromtól ismerős hangokat és fürkészem a kéklő égbolton a kicsi énekest.
(első mondat)