pacifista személy

Később gyakran láttam egyenruhában; az idő múlását az előléptetéseken is mérni lehetett; két év: főhadnagy, két év: százados; elvettem a kardját és meggyaláztam, piszkot kapartam ki vele a falvédő mögül, a rozsdát vakartam le vele a kerti vaspadokról, lyukat fúrtam vele a palántáknak; krumplihámozásra sajnos alkalmatlan volt.

Írtam akkor egy nagyon pacifista könyvet, aminek meg kellett volna jelennie valahol. Természetesen nem tudtam, hol. Állitólag Jarema tudta. Még némi kest is kaptam, de végül nem adta ki senki, mert állítólag túlságosan pacifistának számított abban a korban. Szerencsére elveszett a gépelt példány, remélem, nem is kerül el soha. A lelkem mélyén nem vagyok pacifista. A lelke mélyén még Jarema apó se volt az, mert gyakran emlegettük nagy csodálattal Che Guevarát. Jó, Gandhi, persze, de azért nem kell túlzásokba esni.[…] Bármennyire is pacifisták voltunk, mindenki arról ábrándozott, hogy leverje a rohamrendőröket. Még a lányok is. Amúgy is sok volt ott a lány ahhoz képest, hogy a hadsereg ellen konspiráltunk. Ráadásul csupa radikális.

102. oldal (Poket)

Az oxfordi és a cambridge-i egyetemek nagyon hasonlók; a turisták számára szinte megkülönböztethetetlenek. Ősi viselkedésük a kívülállók számára apró különbségekre építő narcisztikus magatartásnak tűnhet. Míg Oxfordban a második szemesztert „Hilarynek” nevezik, Cambridge-ben „böjt” a neve. Az oxfordi diákoknak konzultációik vannak, a cambridge-ieknek megbeszéléseik. Az oxfordiak állva eveznek a csónakban, miközben a „skatulya” előre néz, a cambridge-iek egészen más formájú hajójukban a „ládán” állnak evezés közben. Rengeteg ilyen triviális különbséget lehetne felsorolni. A két egyetem között azonban gyakran alapvető filozófiai különbségek is adódnak. Soha nem volt azonban olyan nagy az intellektuális távolság a két intézmény között, mint az első világháború előtt és után. Miközben Milner oxfordi hálózata egyfajta izmos, katonai, birodalmi és heteroszexuális jövőt vetített előre, cambridge-i társaik szinte homlokegyenest az ellenkezőjét képzelték el. A cambridge-i Apostolok körül kialakult hálózat kifinomult volt, pacifista, liberális és homoszexuális.

231. oldal - 33.fejezet Apostolok (Scolar, 2019)

Az égi vallás helyébe, amely már a reformáció idején kipukkadt, és csak egyházi perselyekben élt tovább, a zászló vallása lépett. Hajdan az elvakultak azt kiabálták, hogy „Éljen Jézus! Máglyára az eretnekekkel!", de eretnek kevés volt, és az is mind önkéntes … A mi korunkban viszont, itt nálunk az efféle jelszavak, mint hogy: „Akasztófára a fehérrépákkal! Húzzátok föl a kifacsart citromokat! A gyanútlan olvasókat! Milliók, jobbra át!" óriási tömegekben keltik föl a hivatástudatot. Azokat pedig, akik nem akarnak sem ölni, sem gyilkolni, azokat a büdös pacifistákat nyakon kell csípni és négyfelé hasítani. Dögöljenek meg, de nem akárhogyan! Szenvedjenek meg érte! Először a belüket ontjuk ki, hogy megtanulják, hol lakik a jóisten, aztán kinyomjuk a szemüket, fejezzék be azt a rohadt, köpedelem életüket! Tömegével indulnak a halálba, a húsdarálóba, elvéreznek vagy füstté válnak, hogy a haza minél szeretetre méltóbbá, vidámabbá, szelídebbé váljék. És ha ezután is akadnak még olyan ocsmány alakok, akik nem hajlandók megérteni e fennkölt dolgokat, azok ássák el magukat gyorsan a többiek mellé, de azért ne pontosan oda, hanem inkább a temető végére, a hitetlen gyávák közé, mert ezeknek az aljas frátereknek még arra sem lehet joguk, hogy a főbejáratnál, közköltségen és a legkedvezőbb ajánlattal előállt kivitelező emelte emlékmű árnyékának csak egy töredékéből is részesüljenek, és elveszítették azt a nagyszerű jogukat is, hogy hallják a miniszter szavait, aki vasárnap a prefektusnál fog hugyozni, később pedig ebéd után, a sírok fölött jártatja majd a pofáját …

Negyven évvel ezelőtt a katonai jelenlétnek még a gondolata is elborzasztotta volna a nemes szenátorokat. Még akkor is, ha történetesen a hadsereg főparancsnokáról van szó. Akkoriban a politikusok pacifizmusról beszéltek, illetve a flotta és a hadsereg méretének drasztikus csökkentéséről. Egy intergalaktikus háború elképzelhetetlennek tűnt, nem is volt hát semmi meglepő abban, hogy szinte mindenki támogatta a leszerelés gondolatát.

90. oldal (Szukits, 2015)

…elvettem a kardját és meggyaláztam, piszkot kapartam ki vele a falvédő mögül, a rozsdát vakartam le vele a kerti vaspadokról, lyukat fúrtam vele a palántáknak; krumplihámozásra sajnos alkalmatlan volt.

132. oldal

Valahányszor Mailer pacifisták közé keveredett, kivétel nélkül mindig a komolyságnak, a szelíd modornak és a csendes jó kedélynek ugyanezzel a keverékével találkozott, ami mind nagyon szép, ha az ember keresztény, és ennélfogva szereti, ha felidézik benne a gyerekkori vasárnapi templombajárás hangulatát, de Mailer már réges-régen rájött, hogy őt éppen eléggé megszállta az ördög ahhoz, hogy időnként egy kis akcióra legyen szüksége, ezek a pacifista hangulatok pedig mintha mindig azzal kecsegtettek volna, hogy az örökkévalóságig fognak tartani.

100. oldal (Európa, 1988)