Pablo Picasso személy

Picasso mondta: „Ha csak egyetlen igazság létezne, nem lehetne száz képet festeni ugyanarról a témáról.”

17. oldal

Élete végén egy interjú során megkérdezték tőle, ha tűz ütne ki házában, ahol Picasso-festményeket, Proust-dedikációkat, néger maszkokat, Sztravinszkij- és Radiguet-kéziratokat őriz, s csak egyetlen dolgot vihetne magával, mi volna az? Cocteau egy pillanatig sem habozott: „A tűz” – felelte.

205. oldal, Utószó (Szépirodalmi, 1971)

    A bonyolulttól nem kell félni, a zavarostól kell félni.

    Newton is bonyolult, nemcsak Einstein. De Einstein nehezebben bonyolult, mindenesetre hamarabb értjük, hogy nem értjük. Einstein és Joyce és Bartók és Picasso ugyanannak a világnak a szülötte, ugyanazt a világot látják (csak a szemük más), ugyanazt a világot írják le (csak a tolluk más), ugyanazokba a problémákba ütköznek (csak az anyaguk más).

– Vagy ruhát vesz az ember, vagy képet – szögezte le.- Ez csak egyszerű. Aki nagyon gazdag, csak annak futja mindkettőre. Az ember ne törődjön az öltözködésével, ügyet se vessen a divatra, s ha ruhát vásárol, csak arra ügyeljen, hogy az kényelmes legyen és tartós, és akkor telik az öltözködésre szánt pénzből képekre is.
– Ha soha az életben nem veszek többé ruhát – mondtam –, akkor se lesz elég pénzem ahhoz, hogy megszerezzem azokat a Picassókat, amelyekre vágyom.
– Nem is lesz. Picasso a maga számára elérhetetlen.

24. oldal, Miss Stein intelmei (Európa, 1966)

Ahogy Picasso mondta: „Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.”

170. oldal, Az Egóval való azonosulás lazítása

Picassonak három sziámi macskája van. Marcel Duchamp-nak csak kettő. És a két nagy forradalmár mind a mai napig így, 3:2-re áll.

59. oldal (Park, 2014)

Picasso emlékező tehetsége olyan, mint egy fényképlemezraktár. Emlékszik egy bika, egy picador, egy táncos ezer és ezer mozdulatára. És akkor „hívja elő” a fejében elraktározott mozdulatot, amikor akarja. Akár évek múlva is…

– Ha Matisse meghal, Chagall lesz az egyetlen festő, aki tudja, hogy valójában mi a szín! Nem rajongok azokért a kakasokért, szamarakért, röpködő hegedűsökért és az egész folklórkirakatért, de a vásznai valóban meg vannak festve, nemcsak úgy egyszerűen összetákolva.
[…]
Évekkel később hallottam Chagall véleményét Pablóról: – Mekkora lángész ez a Picasso! – mondotta. – Milyen kár, hogy nem fest!

228. oldal

    Anyu pár biztató szó és egy „nem, biztosan nincs olyan felsőd, amin Picasso-kép van” fejrázás után engedett el, hogy első két órámat magával a nagybetűs Gonosszal töltsem.

43. oldal, Szeptember 3., csütörtök (Ciceró, 2010)

Picasso nem akarta megjeleníteni azt, amit bárki láthatott, de azt sem, ami nem volt látható. Azt kereste, amit mindenki egészen bizonyosan lát, csak éppen anélkül, hogy látványként tudatosulna.