!

Pablo Picasso személy

Szabó Magda: A csekei monológ
Alice Munro: Csend, vétkek, szenvedély
James Lord: Egy Giacometti portré
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Salvador Dalí: Egy zseni naplója
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
Végh Antal: Miért beteg a magyar futball?
Sükösd Mihály: Hemingway világa
Julian Barnes: Flaubert papagája
Françoise Gilot – Carlton Lake: Életem Picassóval
Czeizel Endre: Családfa
Gertrude Stein: Alice B. Toklas önéletrajza
Jodi Picoult: Törékeny
Szentgyörgyi Rita: Redford
Gertrude Stein: Picasso
Milan Kundera: Találkozás
Antony Penrose: A fiú, aki megharapta Picassót
Eperjessy László (szerk.): Modigliani
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Stan Lauryssens: Dalí és én
Mezey Katalin: Szárazföldi tél
Csontváry-emlékkönyv
David Levithan: The Realm of Possibility
Dorothy Leeds: Önbecsülés, önmenedzselés
Paula Mclain: A párizsi feleség
Jen Campbell: More Weird Things Customers Say in Bookshops
Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció
Florian Illies: 1913
Nicholas Sparks: Hosszú utazás
Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Elizabeth Gilbert: Big Magic (angol)
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Buda László: Mit üzen a lelked?
Kaszás György: Kreativitássuli
Alice Munro: Juliet
Noah Charney: The Art of Forgery
Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata
!

Picasso szülőháza – Málaga


Idézetek

>!
psn

Picasso nem akarta megjeleníteni azt, amit bárki láthatott, de azt sem, ami nem volt látható. Azt kereste, amit mindenki egészen bizonyosan lát, csak éppen anélkül, hogy látványként tudatosulna.

Kapcsolódó szócikkek: Pablo Picasso
>!
EBrody I

Nem szabad elfeledkezni arról, mennyire különbözik a festő érzékenysége az író érzékenységétől. A festő egoizmusa és az író egoizmusa – két külön világ.
A festő képtelen környezetétől függetlenül értelmezni önmagát: létélménye a képében visszaadott látvány személyes visszatükröződéséből táplálkozik, és e bonyolult önreflexió alapjaiban határozza meg lényét. Ezzel szemben az írónak önnön létezése önálló és megkérdőjelezhetetlen értéket jelentő állapot, ezért az író, mármint a komoly író – nem művei visszfényében éli meg önmagát. Az írónak előbb léteznie kell ahhoz, hogy írhasson, szemben a festőkkel, akinek előbb festenie kell ahhoz, hogy létezhessen – és festhessen tovább. Nos, ezért veszélyes összetéveszteni egy író és egy festő egoizmusát. A kettő különbsége megmagyarázza, ahhoz, hogy festőként pontosan fejezhesse ki magát, miért kereste Picasso írók között a barátait.

Kapcsolódó szócikkek: Pablo Picasso
4 hozzászólás
>!
Anó P

A homlokzat árnyas szegletében kősárkányok strázsáltak, a gázlámpák fagyos fénye a régi idők emlékeit őrizte. A benti zsibongásba letűnt korok visszhangja keveredett. Könyvmolyok, álmodozók, zsenipalánták ültek egy asztalnál Pablo Picasso, Isaac Albéniz, Federico García Lorca és Salvador Dalí szellemével.

Kapcsolódó szócikkek: Pablo Picasso · Salvador Dalí
>!
mági

Picasso rá volt kattanva a meztelen nőkre. Mért nem festette meg őket ruhában? Ki az aki egy szál ruha nélkül üldögél, és úgy pötyögteti a mandolint? És akkor már miért nem rajzolt meztelen pasasokat is, úgy lenne fair. Bizonyára meztelen csajokat rajzolni művészet, a meztelen pasik, az ejnye. Dehát a festők többsége férfi.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: festészet · Pablo Picasso
1 hozzászólás
>!
jancsibohi +SP

Első útja Párizsba vezet. Párizst Bob számára elsősorban a múzeumok jelentik. Naphosszat barangol a Louvre-ban, a Jeu de Paume-ban, a Rodin múzeumban. Arckifejezéseket, hangulatokat, fény és árnyékhatásokat figyel: Picassón, Lautrec-en, Manet-n, Renoir-on keresztül lép be a festészet világába. És közben vázlatokat készít a Notre-Dame-ról, a Champs Élysées fáiról, a Szajna partról, galambokról a Luxemburg parkban. És arcokat keres a magányos merengő öregemberben, a Montmartre-i kiskocsmákban, a buszmegállóban, a pályaudvaron.
– Megfigyeltem hogyan élnek, viselkednek, beszélnek, szeretnek az emberek az óceánon túl. Elkezdtem festeni, készítettem vagy húsz festményt.

14. oldal, (Úton)

2 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

Utalásai mégis nagyon hasznosnak bizonyultak a Picasso-képek megértéséhez; elképesztett, mert egy Braque- vagy Matisse-képet felismert akkor is, ha nem látta a kézjegyet: én ezt boszorkányságnak tartottam. Elszédültem a sok új benyomástól, melyeket feltárt előttem, s kissé úgy éreztem, mindennek ő a szerzője. Részben neki tulajdonítottam Cocteau Orphée-ját, Picasso Bohócait, René Clair Felvonásközét.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Cocteau · Pablo Picasso
Hirdetés
>!
Carmilla 

(…) Utolsó gyermeke, Paloma, a mester 68. életévében jött a világra. Így Picasso jó példa az újabban hangoztatott felismerésre: egészséges férfi életében a nemi aktivitás határa csak a temető lehet…

134. oldal, Picasso - A családfa (Kossuth, 1992)

Czeizel Endre: Családfa Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk?

Kapcsolódó szócikkek: Pablo Picasso
5 hozzászólás
>!
alaurent P

Képeslapot szerettem volna küldeni, az annyival barátságosabb a puszta jegyzetpapírnál. Otthon viszont csak Picasso-, Mary Engelbreit- és Mapplethorpe-képeim voltak. Picasso túl szokványos, Engelbreit túl édeskés, Mapplethorpe pedig… mi van, ha elvből utálja? Nyugi, Marin, mondogattam magamnak, elvégre nem aktfotó van azon a lapon, csak egy szál virág!

Kapcsolódó szócikkek: Mapplethorpe · Marin Gates · Pablo Picasso
>!
sassenach

Ezt Dalí maga is többször hangoztatta. Azt mondta, ő középszerű művésznek tartja magát, de szerencséjére kortársai még nála is sokkal gyengébbek. Ott van például Picasso, aki Dalít egy elszabadult hajómotorra emlékeztette. Picasso egy gépfegyver sebességével fest, mondta egyszer nekem Dalí. Egyetlen festménye többet ér ezer Picasso képnél, tette hozzá. Dalí szerint a művészet történetének legrosszabb festője Turner volt. A Turner-festmények nikotinfoltos ujjakra emlékeztették. De ha Vermeerhez vagy Velázquezhez hasonlította önmagát, akiket valóságos óriásoknak tartott, Dalí tökéletes kudarcnak érezte festészetét.

210. oldal

Stan Lauryssens: Dalí és én Egy szürreális sztori

Kapcsolódó szócikkek: Pablo Picasso · Salvador Dalí · William Turner
>!
sassenach

Picasso éppen akkor akarta elkezdeni azt, amit később „kék korszak” néven ismertek, de Gertrude Stein és én nála kávéztunk, így azután tíz perccel később kezdte csak el.

Kapcsolódó szócikkek: Gertrude Stein · Pablo Picasso