Pablo Casals személy
Idézetek
„Casals valóban finoman érző, mélyen gondolkodó művész, a szó szoros értelmében valami ősmuzikalitással, aki sohasem hanyagolja el a legapróbb részleteket sem és csodálatos megkülönböztető képességgel, kifejező erővel és tudással juttat mindent érvényre… Magatartása tükörképe szellemének, és éber, világos és ösztönző a lélek mélységéig… Életemben még nem találkoztam Casalséhoz hasonló zenei tolmácsolással.”
(Ysaye)
17. oldal
Egy napom van még a BARCA–REAL MADRID meccsig, életem első El Clásicójáig. Mit csinálok addig? A stadion körül lődörgök. Szent áhítattal, mint a zarándokok.
Régebben érveket kerestem, muníciókat, hogy megmagyarázzam, miért is fontosabb egy futballmeccs, mint, mondjuk, egy Picasso-múzeum. Vagy mint a Gaudí által tervezett Sagrada Família. Akkor még szégyelltem, hogy nálam más a fontossági sorrend. Ma már nem szégyellem.
Ez van. Gaudí is fontos, meg Picasso is, meg Pablo Casals, aki olyan zseniálisan játszotta Bach csellószvitjeit. De első a futball.
24-25. oldal, El Clásico, élőben (Kalligram, 2015)
„Aki Casalsot még nem hallotta, nem is tudja miként hangozhat egy vonóshangszer. Egyedülálló nála az anyagi és szellemi szépség egysége.”
(Wilhelm Furtwängler)
17. oldal
„Valójában vele kezdődik a gordonka története.”
(Marcer Dupré)
„Casals valóban zseniális karmester. Úgy kezeli zenekarát, mintha az a gordonkája volna.”
(Julius Röntgen)
18. oldal
…Nem volt soha egy percnyi maradásom. Úgy mondták akkor, hogy mindig zabszem volt a fenekemben. Ugye érti, hogy mit akarok mondani?
– Persze, így mondják ma is…
– Ezért hagytam abba a csellózást. Pedig olyan nagy művész tanított, mint maga a híres Friss Antal! Tóni bácsi… Kiskoromtól elbűvölt a zene és főleg a cselló hangja. Egyszer, még egészen pici voltam, hallottam játszani Pablo Casalst. Ő volt akkoriban a legnagyobb csellista a világon…
111. oldal, Keleti Ágnes - Mindörökké torna (Central Médiacsoport, 2016)
Szegő András: Csillagvizsgáló Bajnokok, muzsikusok, mítoszok
– Uram, a sorsunkat el kell viselnünk… Nem mi határozzuk meg, hogy mit mér ránk az élet…
– Ez kissé klerikálisan hangzik! Valami kevésbé kenetteljeset!
– Ön még csak ötvenhat éves. Honnét tudhatja, nem tartogat-e még valamit önnek az élet… Egy szép, új szerelmet… Gondoljon Pablo Casalsra!
55. oldal, Emberi hang
„Levelére válaszolva közlöm Önnel, hogy Pablo Casalsot minden idők legnagyobb gordonkaművészének tartom. Ő technikai szempontból a legmagasabb tökélyre fejlesztette művészetét, amely ugyanakkor annyi igaz emberiességet árul el, amennyi csak valóban nagy művész sajátja lehet.”
(Jean Sibelius)
22. oldal
„Annak a számára, aki ismeri a muzsikusok szokványos típusát, Casals egyszerűsége elképesztő és megfelel nagyszerű tehetségének.”
(Emil Ludwig)
„Életem végéig tiszteletben fogom tartani azokat a zenei ösztönzéseket, amelyeket az Önnel való muzsikálások és az együtt töltött napok során kaptam Öntől.”
(Isaac Stern)
"Végre megjelent az a nagy személyiség, aki végleg bevezette a gordonkát a szólóhangszerek családjába. A gordonka most már dalolhat minden szentimentális érzelgés és szenvelgés nélkül, sőt különbül »beszélhet« ma már hozzánk, mint bármely más hangszer. Új logikus ujjrakása feleslegessé tette a sajátságos ugrálásokat és kellemetlen mellékzöngéket. És mindezt Casalsnak köszönhetjük.
(Emanuel Feuermann)
19. oldal