özönvíz esemény
Idézetek
Néhányatokban most felvetődhet a kérdés: Hé, egy csávó túléli az özönvizet, miközben a romlott emberi faj megfullad. Ezt a sztorit mintha már hallottam volna. Véletlenül nem Noénak hívtak az illetőt?
Igen, minden ősi kultúrának van egy özönvíztörténete. Ha engem kérdeztek, jó nagy hajcihő lehetett. Mindenki másképp emlékszik a dologra. Még az is előfordulhat, hogy Noé meg Deukalión találkoztak útközben, és Deukalión így kiáltott:
– Egy bárka! Két állat minden fajból! Hogy ez nekünk miért nem jutott eszünkbe?
Mire a felesége, Pürrha:
– Mert nem fértek volna bele a ládába, te fogyatékos!
De ez csak merő találgatás.
201. oldal
Az özönvíz mítosza
Az ősi időkben Isten megharagudott az emberekre, és úgy döntött, vízáradással eltörli őket a föld színéről. Egy embert azonban kiválasztott a túlélésre. Az épített evy nagy hajót, és felszállt rá a családjával. Jött az özönvíz, a világ elmerült. A bárka végül megfeneklett egy hegytetőn…
A történet kétségtelenül ismerősen hangzik, ám ez nem a bibliai özönvíz elbeszélése, hanem a Gilgames-eposzi özönvízé. I. e. 18. század körül íródott, így évszázadokkal megelőzi a Noéhoz kapcsolódót. Amikor Ut-napistim – a hajó építésére kiválasztott ember – történetét újra felfedezték, az hullámokat vetett a keresztény világban.
Nemcsak az isteneket lehet áthelyezni a vallások között, hanem a meséket is. A Gilgamesben a história sokban másképp van hangolva, mint a Bibliában, és mást jelentett azoknak, akik hallották. A szinkretizmus érdekes vonása, hogy az eszmék, sőt istenek megosztása segíthet az embereket közelebb hozni egymáshoz, de abban nem lehet biztosnak lenni, hogy ezek mindenkinek ugyanazt jelentik.
58. oldal (Szinkretizmus: egyesülő pogány hitek)
A gróf gondolatai Noé és a vízözön körül forogtak, Noé körül, aki nem ok nélkül építette a bárkát olyan hosszadalmasan, majd száz évig. Nem, Noé halogatni akarta a vízözönt, késleltetni, hisz érezte, hogy Isten nem véletlenül parancsolt rá, építsen bárkát, jönni fog valami vízözönféle. Sajnált Noé megválni a világtól, legyen az mégoly rossz, ám mégiscsak megszokott. Noé sóvárgott a jelen világára, ami akkor már inkább a múlté volt, régen a múlté, amit majd elfelednek, mert víz borít be minden ösvényt, ami csak e világba vezet, elmos mindent, amiből a gondolat e világra következtethetne. Fogják tudni, hogy létezett a múltban valamilyen világ, de hogy milyen , arról fogalma sem lesz senkinek.
Miközben a világon minden ember a jövő igézetében élt, Noét a jelen sóvárgása kínozta, mert egyedül neki volt jövője.
68-69. oldal
[…] mindenkinek megvan a személyes módszere az elalvásra és a halálra, gondolhatnánk, pedig az özönvíz folytatódik egyre, csak éppen az idő képében zúdul ránk, az idő fojt meg minket.
55. oldal
Egy másik, kicsit magasabb, a hímek jellegzetes taraját viselő kaminói üdvözölte őket. Lenézett Obi-vanra, szaporán pislogott hatalmas szemével, majd melegen elmosolyodott, és egy intéssel leparancsolt egy tojás alakú széket a mennyezetről. A bútordarab kecses spirálpályát leírva ereszkedett le.
– Engedje meg, hogy bemutassam Lama Sut, Kamino miniszterelnökét – mondta Taun We, majd Lama Su felé fordulva hozzátette: – Az úr pedig…
– Obi-van Kenobi – fejezte be a Jedi, tiszteletteljesen fejet hajtva Lama Su előtt.
A miniszterelnök a szék felé intett, és visszaereszkedett a sajátjába, de Obi-van állva maradt, úgy itta magába az őt körülvevő látványt.
– Bízom benne, hogy élvezni fogja itt-tartózkodását – szólalt meg a miniszterelnök. – Igazán örülünk, hogy az évszak legjobb részében érkezett.
– Ön igazán kedves. – Obi-van nem tette hozzá, hogy ha a kinti özönvíz az „évszak legjobb része”, akkor nem szeretné látni a legrosszabbat.
175-176. oldal, 15. fejezet (LAP-ICS Könyvkiadó, 2002)