Owen Gentry személy

Auburn is magának való, elmélkedő típus, olyan művész, akinek az élete az alkotása.
És úgy tűnik, mintha attól félne, hogy ha túl közel enged magához, megváltoztatom a művét.
Fölösleges aggódnia. Ez a félelem kölcsönös.

51. oldal

Amint visszarakom a borospoharamat a reggelizőpultra, valami puha súrolja a lábamat. A legelső ösztönös reakcióm a sikoltást diktálja, és pontosan ezt is teszem. Bár a számon kiadott hang talán inkább visításként írható le. Mindenesetre felhúzom a lábamat, és a fejemet lehajtva meglátok egy fekete, hosszú szőrű macskát, ami a bárszékemhez dörgölőzik. Azonnal visszarakom a lábamat a földre, és lehajolok, hogy fölemeljem a cicát. Nem tudom, miért, de annak láttán, hogy a fickónak macskája van, kicsit még jobban megnyugszom. Úgy érzem, hogy az, aki háziállatot tart, csak nem lehet olyan veszélyes. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a legjobb érv arra, mit keresek egy idegen lakásában, de igenis enyhíti a szorongásomat.
– Hogy hívják a macskádat?
A férfi kinyújtja a kezét, és a cica bundájába túr.
– Owen.

31-32. oldal

Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy a lány introvertált személyiség. Olyasvalaki, aki nincs hozzászokva, hogy nagyobb társaságban legyen, pláne nem vadidegenek között. Úgy látom, sokban hasonlítunk. Auburn is magának való, elmélkedő típus, olyan művész, akinek az élete az alkotása.
És úgy tűnik, mintha attól félne, hogy ha túl közel enged magához, megváltoztatom a művét.
Fölösleges aggódnia. Ez a félelem kölcsönös.

50-51. oldal

– Mert a sok hazugság csak keserűséget szül.

78. oldal

[…] egészen más dolog reménykedni valamiben, vagy a saját szemünkkel látni.

239. oldal

“What am I getting myself into?” I mutter.

“Something you won’t want to get out of,” he says.

I press my lips together and hand him back his driver’s license.

OMG.

I try to contain the laughter, but it’s hard, so I cover my mouth, hoping I’m being inconspicuous about it.

He slides his wallet back into his pocket. His eyebrow raises and he shoots me a look of suspicion. “Are you that quick?”

My shoulders are shaking from the suppressed laughter now. I feel so bad. So, so bad for him.

He rolls his eyes and looks slightly embarrassed in the way he attempts to hide his own smile. He heads back up the stairs much less confidently than before. “This is why I never tell anyone my middle name,” he mutters.

I feel guilty for finding this so funny, but his humility finally gives me the courage to climb the rest of the stairs. “Your initials are really OMG?”

“No one deserves you like I do.”

”[…] I need you to remember that anyone can make love. But I’m the only one who deserves to make love to you.”

A monogramja nagyon is stimmel arra, ahogy most érzem magam tőle. Legszívesebben egyre csak azt suttognám : „ Te jó ég!”

69. oldal