Ottlik Géza személy
Idézetek
Hazaérve rájöttem, hogy kezd elborítani a tanulnivaló, úgyhogy sajnos Virginia Woolfra nem maradt időm. Magoltam egy adag törit, online nyelvvizsgatesztet csináltam franciából, gyakoroltam matekra, átnéztem az irodalmat… Cortez a babzsák fotelemen ülve a gitáromat hangolta (ez a hangszer magától elhangolódik!), közben pedig furán nézett rám.
– Holnap semmi olyan nincs, amire most tanulsz.
– Nem holnapra tanulok.
– Akkor?
– Úgy általában. Mindenre.
– Aha. Tehát azt akarod, hogy ha valaki kiugrik eléd egy ház mögül és rád ordít, hogy mondd el Ottlik Géza életrajzát, akkor válaszolni tudj rá – töprengett.
– Igen. Mindenképp – bólogattam nevetve.
– Értem. Ez így teljesen jogos.
– Tudom, hogy erre kevés esély van, de azért büszke lennél, nem?
– Figyelj. Ha valaki kiugrik eléd egy ház mögül, akkor leütöm. Viszont amíg ájult, simán elmondhatod neki az életrajzot, én meg nagyon büszke leszek – legyintett lazán.
374. oldal, November 14., hétfő (Ciceró, 2012)
| → |
|---|
Így folyott akkor szombaton írás és főleg olvasás, mert Ottlik regényébe nagyon egyszerű és praktikus okokból is betérhet az ember, tengermély biztonságért, hegymagas levegőért. Volt, és bármi történt, van hova betérni, és ezen nem változtat semmi.
A Trieszti Öböl
Róma egyébként — Pista hiteles vallomása szerint — nem látta Cipit. Ő se Rómát. Ült a szobájában, háttal a Tiberisnek, s egy Evelyn Waught-t fordított. Időnként elsétált a legközelebbi kocsmába, és megállapította, hogy Róma leginkább Kecskeméthez hasonlít, csak ott jobb a sör.
275. oldal
[…] Cipi mindent elkövet, türelmesen hallgatja Aczél igazán rettenetes börtönélményeit, csak a végén furcsálkodva, fejcsóválva kérdi meg :
– És egy korty sört sem adtak a disznók?
277. oldal
— Tudod, kit láttam? Azt a ti kebelbarátotokat, Istráng elvtársat, aki annak idején a könyvbezúzásokat intézte. A Vilmos császár úton vonult gyerekestül. A sötétben elvesztettek egy olyan madzagon húzható kelepelő fabékát, és lázasan keresték, ahelyett, hogy boldogok lettek volna, hogy elveszítették. Én mindenesetre ráléptem. Csekélyke bosszú volt értetek, amiért annyit kínzott benneteket, de mégiscsak bosszú, úgye?
274. oldal
Nem állíthatom, hogy Ottlik Géza el volt ragadtatva a képeimtől, mikor negyven évvel ezelőtt először állt meg a műteremnek csúfolt négyszer ötméteres szobámban, és körülvillantotta a szemüvegét gyanakodva.
– Bolond maga tisztára – dohogta –, kukoricát fest meg karalábét meg mafla leveleket, most, amikor leégett körülöttünk a város? Meg meghalt a fél családja, és a fél hazája elpusztult? Hát, tudja, engem az ilyesmi egyáltalán nem érdekel – dühöngött.
Nem mondom, hogy jólesett Ottlik dübörgő megvetése, de annál óriásibbat röhögtem a markomba, mikor, úgy egy fél év múlva, megint felmordult, most már rá se nézve a képekre, csak valahová a csupa repedés mennyezetre intézve a szózatát.
– A fene egye meg magát, Piri, engem aztán elintézett. Jövök be Gödöllőről azon a ronda HÉV-en, és látom a tököket a kukoricaföldön, hát muszáj a hülye képeire gondolnom, a szél meg a képembe fújja a maga kukoricáit, ugrálnak a szemtelenek, a kertben meg pofámba bámul a karalábé – az ördög vigye el, még elhiteti velem, én marha meg bedőlök magának.
11. oldal
Róma egyébként – Pista hiteles vallomása szerint – nem látta Cipit. Ő se Rómát. Ült a szobájában, háttal a Tiberisnek, s egy Evelyn Waugh-t fordított. Időnként elsétált a legközelebbi kocsmába, és megállapította, hogy Róma leginkább Kecskemétre hasonlít, csak ott jobb a sör.
342. oldal A bűvös vadász
– Kérlek, Ágnes jó költő és végtelen okos lány, de nagy költő akkor lenne, ha meg merné írni az asszonyi létét is. Csak annál sokkal hülyébben büszke és kemény és könyörtelen, nincs benne alázat, tudod.
– Te őrült, te barom! Fütyül ő az ilyesmire. Mit értesz te ehhez, te csak feleségül veszed a nőket!
348. oldal A bűvös vadász
— Ide hallgass! Csináljunk filmet a könyvedből — javasolja Aczél —, elintézem.
— Lópikulát intézed el! Nincsenek is olyan gyerekek, nem érdekel az egész, hamisított hülyeség lenne, ha te csináltatnád meg, nem kell.
— Van elég gyerek, te választod a rendezőt, lesz rá pénz, nyugodt lehetsz, beleszólsz, akkor és ahogy amit akarsz — különben is fütyülök rád, film lesz belőle, punktum!
Cipi felugrik, lecsapja a szemüvegét, felborít, majd ügyesen elkap egy poharat, teljes erőből rávág az asztalra Aczél orra elé:
— Nem engedem, érted? Van még független bíróság Magyarországon!
268. oldal