ősz fogalom

Illyés Gyula: Nyárutó
Ránk tör észrevétlen újra egy ősz, nézzed,
bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok,
a sárga szőlőhegy illata leömlik
a völgybe s emeli, hajtja újra szívünk!

7. oldal · Illyés Gyula

Az őszt, amely az enyém lett, elveszítettem.

    Késő ősszel szép sorjában eltűnik minden. A színes párnák a teraszról, a színes levelek a fák ágairól.

29. oldal, VI. - Azokagazok (Magvető, 2021)

Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?

– Mit bámészkodsz?!
– Nem látod? – mondta ő szomorúan. – Az ősz megcsókolta a terünket, és az elhalványodott. Meghalnak a fák, a fű, a bokrok.
– Nevetséges! – mondta a lány. – Ősz van, és ezen semmi bámulnivaló!
Ő eltűnődve, csöndes hangján mesélni kezdett.
– Egyszer egy nagy teremben jártam. Fehérek voltak a falak, az ágyak meg az emberek. Nagy volt a csönd, és lábujjhegyen jártam, hogy meg ne zavarjam. Az ablak előtt is volt ágy, oda leültem. Kint a kertben sárgultak a levelek, és a nyitott ablakon át láttam, hogy egy szellő beszökik. Körbefutott a termen, aztán megcsókolta az anyámat. Az ősz küldte be, a szememmel láttam. Akkor ő, mint most a tér, elhalványodott, és becsukta a szemét…

12. oldal

Az ősz – a lélek sóvárgása az anyag, a valódiság, a határok után.

446. oldal

Raisza Konsztantyinovna Orlova: Berkenyekoszorú

Eljött csöndesen erre az ősz itt,
nem hagyta nyár hevét s a virágot,
csinos berkenyefürt koszorúzik,
és még innom adott a borából.

Várj, ősz, versemet újra te halljad,
halld, olvassa a szél a folyónál,
hült házunkban eszét veszitette
lelki sebétől a szerelem már.

Ősz, váratlanul érkezel erre,
nem örvendezem ég-aranyodnak,
varjú-éjeid egyre gyötörnek,
a hibáim is így gyarapodnak.

Ősz, hullatsz levelet az utamra?
Vajh indulhat-e még utam innét?
De ha lenne is élet az égben,
hadd vezessen a csillagut el még.

Szálló vadludak, én veletek most
küldöm a berkenyefürt-koszorút,
szót, lám, nem sokat értek az ősszel,
ír csak a kedvre, mi gyászba borult.

Fábián László fordítása

72. oldal

Ugyan mit hoz nektek a tavasz? Virágot meg hónapos retket. Május a hernyók hónapja, szeptember a pillangóké. Májusban vannak fülemülék, de szeptemberben vannak foglyok. Sőt maguk a rózsák is legszebben nyílnak az év késő hónapjaiban. Kérdezzétek meg a vadászt, melyik szebb évszak, a tavasz-e vagy ősz. Vagy kérdezzétek meg a festőket: azok már csak tudják, hogy mi a szép, nem a legeszményibb kép-e az októberi csalit, amikor a dér már megtépte a lombokat, a fák arannyal vannak fedve, kármin, skarlát, ametiszt, csokoládszín pompázik a bokrokon, keverve a rikító rézrozsda zöldjével. A természet művész-ecsete remekel. Vagy fogjatok el egy költőt, mondja meg, mi szebb; az akác virágfürtje-e, vagy a szőlőfürt! Ha érti a dolgát.
Nekünk a szüretszak a legszebb évszakunk.
„Fölfelé megy borban a gyöngy.” – Mikor megy? Ősszel.
Mások dicsérjék a tulipánt, én jobb szeretem a kökörcsint, a pázsitos mező utolsó rózsaszín virágát.

151. oldal

Miként az ősz, mely lassan belenyugszik, hogy a tél a sarkában jár, hiszen egyebet úgysem tehet sajnos, úgy hervad minden falevél is, úgy sápad színük, a nyár illatának végső maradéka elillan, a föld is megkeményszik, a nyeles ásó, de még az ekevas is belecsorbul. Ilyenkor még több fáradságot követel a munka, a földművesek bőrét nem cirógatja már a nap, és lábuk mind ritkábban sodor elő az avarból egy-egy szem gesztenyét vagy gombát. Még a zajok is elhalnak az őszi tájban, a faluban az idő lassan téliesre fordul. Az átváltozás napról napra zajlik, a természet lassú mutatványa ez – mintha valamely nagy álom válna valóra. Az istállók esténként kezdenek megtelni, mert az állatok párája és szellentése jó meleget ad, miközben a nedves farönk még gyenge lánggal ég; a nappalok rövidülnek, így sietni kell a teendőkkel, ebben az évszakban hamar behúzódik az ember.

143-144. oldal, Első rész – Három lépésben, IX. (L'Harmattan, 2016)

A ködös ősz meghozza a nyavalyákat

90. oldal, 8. fejezet