ősz fogalom

Joanne Harris: Szederbor
Felix Salten: Bambi
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Paul Auster: Holdpalota
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték
Neil Gaiman: Sosehol
Banana Yoshimoto: Félelmeink
Fekete István: Hajnal Badányban
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
Szép Ernő: Szép Ernő összes versei
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Krasznahorkai László: Sátántangó
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Marcello D'Orta: A lestrapált tanító
Wass Albert: Wass Albert minden verse
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Paul Auster: Leviatán
Fekete István: Barangolások
Fekete István: Öreg naptár
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
Csingiz Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap
Pilinszky János: Publicisztikai írások
Tove Jansson: Varázskalap a Múminvölgyben
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Johanna Spyri: Heidi
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Bruno Schulz: Fahajas boltok
Polcz Alaine: Gyermek a halál kapujában
Stephen King: A halálsoron
Fejes Endre: A hazudós
Karel Čapek: A szenvedelmes kertész
Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság
Paul Brunton: A titkos ösvény
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája
Fekete István: 21 nap
Graham Greene: Az utolsó lehetőség
Ámosz Oz: Miháél, Miháél
Csukás István: Pom Pom meséi – Az ásító szörnyeteg
Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz
Marék Veronika: Kippkopp és Tipptopp
Anthony Burgess: Beteg a doktor
Manuela Gretkowska: Szenvedélynapló
Tanidzaki Dzsunicsiró: Aki a keserűfüvet szereti
Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya
Federico García Lorca: García Lorca összes művei I-II.
Kós Károly: Az országépítő
Szabó Dezső: Az elsodort falu
Csukás István: Összegyűjtött versek
Szép Ernő: Lila ákác
József Attila: József Attila költeményei
H. Jackson Brown: Újabb kis útmutató az élethez
Fatou Diome: Az óceán gyomra
Frans Eemil Sillanpää: Emberek a nyári éjszakában
Kós Károly: Kalotaszegi krónika
John Steinbeck: Életben maradni
Kosáryné Réz Lola: Filoména
Meša Selimović: A dervis és a halál
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei
E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II.
Japán és kínai költők
Steve Berry: Alexandria link
John Banville: A tenger
Ryōkan: Ablakban feledett hold
Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.
Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái
Székely Szabolcs: Kilenc másodperc reggelente
Wass Albert: Nagypénteki sirató
Émile Zola: Thérèse Raquin
Jókai Mór: Öreg ember nem vén ember
Illyés Gyula (szerk.): Kínai szelence
Beretvás Nagy András: Kínai templomok, kínai legendák
Thomas Bernhard: A Hold kardja alatt
José Saramago: Az elefánt vándorútja
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 87
Nagy Bandó András: Öt hét öt – 575 haiku
Lucius Annaeus Seneca: Játék az isteni Claudius haláláról
Parti Nagy Lajos: Szódalovaglás
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről
J. P. Szpangenberg: Egy természetbúvár feljegyzései
Szép Ernő: De kár
Zinovij Jurjev: Suhanó álmok
Sánta Gábor (szerk.): Az ismeretlen Fekete István
Guy de Maupassant: Maupassant összes elbeszélései I-II.
Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok
Gustave Flaubert: November – Stílusgyakorlat töredék
Vígh Anita: Erdő-mező meséi
Radnóti Miklós: Versek és műfordítások
Catherine Anderson: Indián szív
Ellen Niit: Meskeország
Balla D. Károly: Halott madárral
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Valentyina Misanyina (szerk.): Пизелонь каштаз / Berkenyekoszorú
Oravecz Imre: A megfelelő nap
Walt Disney – Élvezd az évszakokat Micimackóval!
Elisabetta Gnone: Flox őszi bolondságai
Fodor András (szerk.): Verses országjárás
Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya
Jonathan Franzen: Szabadság
Charles Dickens: London aranykora és más karcolatok
Závada Péter: Ahol megszakad
Csoóri Sándor: Felröppen a madár
Térey János: Termann hagyatéka
Lauren DeStefano: Hervadás
Sterbetz István: Őszi vizeken
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Márai Sándor: Boros könyv
Singer Magdolna: Veszteségek ajándéka
Fehér Csaba – Kósa Emese – Tóth János: Napraforgó
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei
Gyimesi László: Aquincumi ősz
Szokoly Tamás: Nem történt semmi
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Ébert Tibor: Fagyott Orfeusz
Izumi Kjóka: Szentek és démonok
Fésűs Éva: Mesebeszéd
Karosi Imre (szerk.): Hit a szóban
Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem
Chuck Palahniuk: Doomed
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
Birtalan Ferenc: Csak kékre lépj
Háy János: Napra jutni
Cassandra Clare – Maureen Johnson: A Dumort Hotel tündöklése
Tarbay Ede: Álom-manó
Gyimesi László: Ez egy másik folyó
Lackfi János – Ijjas Tamás: A világ legrövidebb meséi
Zilahy Lajos: Szépapám szerelme
Margaret Halsey: With Malice Toward Some
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában
Jhumpa Lahiri: Mélyföld
Arne Dahl: Rossz vér
Miroslav Krleža: Versek / Emlékiratok
Lackfi János: Három a magyar igazság
Cheryl Strayed: Vadon
Birtalan Ferenc: … aztán lett az úttest
Papp Dóra: Tükörlelkek
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama
Christopher Moore: Bolond
Babiczky Tibor: Kivilágított ég
Alessandro Mari: Nagyon is emberi remény
Kató Kóko (szerk.): Rejtőzködő tó
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Faruk Šehić: Az Una hullámai
L. M. Montgomery: Pat úrnő
Jojo Moyes: Miután elvesztettelek
Hujber Szabolcs (szerk.): Angyalok vigyáznak ránk
Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa
Török Dalma (szerk.): A valóság valószínűtlen lett
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata
Honoré de Balzac: Egy homályos eset
Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás
Fabian Lenk: Shakespeare és a fekete álarcos
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Benedek Szabolcs: A fiumei cápa
Rose Tremain: Gustav-szonáta
Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola
Sarah Winman: Bádogember
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek
Rózsa-Flores Eduardo: Nem várok rád többé
Konrád György: Falevelek szélben
Nikolai Abramov: Kahtišti koumekümne koume / Kétszer harminchárom
J.D. Barker: A negyedik majom
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Labáth Ferencné: Mi van ma?
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Heltai Jenő: Fűzfasíp
Sarah Addison Allen: Az első fagy
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nagy veteményesviszály
Kováts Judit: Hazátlanok
Csernovszki-Nagy Alexandra: Lina múltja
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona
Sárhelyi Erika: Betöltetlen terek
Szervác József: Mi fájna?
Csabai László: A vidék lelke
Ane Riel: Fenyőgyanta
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
Wirth Imre: Lementem egy üveg borért Hajnóczynak
Afonso Cruz: Időtlen napló
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
Buga László: Egészség az esztendőben
Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma
Max Porter: Lanny
Esterházy Miklós: Az Öreghegy meséi
Dawn Casey: Mesék télre
James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány

Idézetek

Lunemorte P>!

Olvasni fogunk a hosszú őszi estéken, rengeteg könyvet elolvasunk, és megnyílik előttünk egy csodálatos új világ…

Kapcsolódó szócikkek: könyv · ősz
3 hozzászólás
Dün P>!

itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
istentudja hogy mi okból
jövök vissza a kioszkból
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem

(36) - 22. o.

Parti Nagy Lajos: Szódalovaglás Mintamondatok nulla

Kapcsolódó szócikkek: ősz
2 hozzászólás
Dün P>!

Nem tart

Csapong az ősz, kabátot bontogat.
Csapongok én is. Semmi fontosat.
A szeptember merő banalitás.
A lényeget talán majd valaki más.

Nem tartlak már: kötél a fregolit.
Nem tart az ég. Ránk szakad, beborít.
Zavartan néz, pislog, kérdőre von
hideg szemed: szép, zárlatos neon.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ősz · szeptember
1 hozzászólás
ritusss>!

A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is. A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre nyúlt ki. Legszélsőbb ágán két levél kuksolt egymás mellett.
– Már nem úgy van, mint régen – mondta az egyik levél a másiknak.
– Nem – ismételte a másik. – Ma éjjel is annyian elmentek közülünk… Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
– Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor – mondta az első. – Amikor még meleg volt, és a Nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
– Most a Nap csak ritkán süt – sóhajtott a második levél –, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
– Vajon igaz-e – kérdezte az első –, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi leperegtünk, és aztán újra mások, és mindig újra?
– Biztosan igaz – suttogta a másik. – El se tudom képzelni… Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
– És aztán olyan szomorúak leszünk tőle – tette hozzá az első.Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé:
– Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
– Mi lesz velünk, ha lehullunk?
– Lehanyatlunk…
– Mi van ott lenn?
Az első felelte:
– Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt… De senki se tudja.
A második kérdezte:
– Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
– Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
– Ne bánkódj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
– Hagyd csak – felelte a másik. – Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
– Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról – mondta az első levél.
A másik felelte:
– Nem…, hagyjuk…, de… mi másról beszélhetnénk?… – Hallgatott, és kis szünet után folytatta: – Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
– Ezzel még ráérünk – csillapította az első. – Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a Nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat… És az enyhe, pompás éjszakák…
– Most iszonyatosak az éjjelek – panaszkodott a másik –, és nem akarnak véget érni.
– Nem szabad panaszkodnunk – mondta az első szelíden –, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
– Ugye, nagyon megváltoztam? – érdeklődött a másik levél félénken, de sürgetőn.
– Szó sincs róla – erősítette az első. – Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam az egészen más…
– Ugyan, ne tréfálj! – vágta el szavát a másik.
– De igazán úgy van – ismételte az első buzgón –, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észrevenni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
– Köszönöm – suttogta a másik levél meghatottan. – Nem hiszek neked…, legalábbis nem egészen…, de köszönöm, hogy olyan jó vagy…, te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
– Hallgass! – mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
– Ó…, most… – mondta a második levél – én… – Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél.

53-55. oldal (Móra,1998)

Kapcsolódó szócikkek: fa · falevél · öregedés · ősz
5 hozzászólás
gwyneira>!

Szebbé fázzuk ezt az őszt is, ne félj.

12. oldal Az első télvégi nap

Kapcsolódó szócikkek: ősz
Dün P>!

Egy október végi nap reggelén, nem sokkal azelőtt, hogy az irgalmatlanul hosszú őszi esők első cseppjei lehullottak a szikes, repedezett földre a telep nyugati oldalán (hogy aztán a bűzlő sártenger egészen az első fagyokig járhatatlanná tegye a dűlőutakat, s megközelíthetetlenné váljon a város is), Futaki arra ébredt, hogy harangszót hall.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: október · ősz
Fainthoar>!

Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak

Felemás őszi énekek (35. oldal)

Kapcsolódó szócikkek: ősz
Véda P>!

A borhoz délután lehet még olvasni is: nincs tisztább öröm, mint érett bor mellett érett könyvet olvasni. A kocsma ilyenkor kisepert és hangtalan még; hiányoznak a notórius és fecsegő alkoholisták. Nincs vita, nincs politika, igen, nincs világnézet délután ötkor a kocsmakertben. Csak ősz van, napsütés, a platánok lombja, az üres asztalok, egy jó könyv; s az uzsonnabor.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · délután · kocsma · könyv · olvasás · ősz · politika
6 hozzászólás
krlany IP>!

Ősszel történt, mert az igazán regényes dolgok ősszel történnek, amikor az összeszáradt, felpöndörödött diólevelek bárkák gyanánt kerengnek a márványos levegőn át, és dió koppan a vidéki ámbitusok mintázatos kőkockáin.

39. oldal, Egy trubadúr fénykora és enyészése

Lackfi János: Három a magyar igazság Hajmeresztő történetek!

Kapcsolódó szócikkek: ősz
Véda P>!

Az ősz egy szeptemberi reggelen, nem éppen váratlanul, de minden átmenet nélkül érkezett. Egy langyos estét követő hajnalon sószínű dér takarta a háztetőket, a járdát s az úttestet fakózöld akáclevél borította; pirkadatkor sokan becsukták az ablakot.

Az ősz kezdete

Kapcsolódó szócikkek: ősz