Oskar Schell személy

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Idézetek

lenne P>!

– Hogy magyarázhattam volna meg, hogy nekem sokkal de sokkal jobban hiányzik, mint neki vagy bárkinek, ha egyszer nem mondhattam el neki, mi történt a telefonnal. Ez a titok akkora lyukat vájt a kellős közepemben, hogy abba minden boldogság beleesett.

77. oldal Tíz a századikon

Kapcsolódó szócikkek: Oskar Schell
Szelén>!

És az apró mikrofonok? Mi lenne, ha az emberek lenyelnék, és azok a szívverésünket közvetítenék apró hangszórókon keresztül, amelyeket, teszem azt, a farmerzsebünkben viselnénk? Ha valaki esténként végiggördeszkázna az utcán, hallaná mindenkinek a szívdobogását, meg azok is hallanák az övét, mintha egy hanglokátorból jönne. Muris lenne tudni, vajon egyszerre dobogna-e mindenkinek a szíve, ahogy azok a nők, akik együtt élnek, egyszerre szoktak menstruálni, ezt tényként tudom, bár ne tudnám. Ez annyira fura volna, ámbátor az a hely, ahol a csecsemők világra jönnek a kórházban, bizonyára úgy csengne-bongna, mint kristálycsillár egy lakóhajón, mert a csecsemők még aligha tudnák összehangolni a szívverésüket. És New York város maraton futóversenyének az utolsó sorában már akkora lenne a csinnadratta, mint a háborúban.

Kapcsolódó szócikkek: Oskar Schell
ravisari>!

Ami még meglepett, az volt, hogy a koporsót le sem zárták, még csak nem is csukták le légmentesen. … Meglepett, hogy nincs benne a papa. Az eszem nyilvánvalóan tudta, hogy nem is lehet benne, de úgy látszik, a szívem mégis valami másban reménykedett. Vagy egyszerűen csak az lepett meg, hogy milyen hihetetlenül üres. Olyan érzés volt, mintha az értelmező szótárban fellapoztam volna az „üres” szó jelentését.

377. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oskar Schell
2 hozzászólás
Light_House>!

A papa mindig gondosan körbetakargatott, és remek történeteket mesélt, és együtt olvastuk a New York Times-t és néha az Én vagyok a rozmár-t fütyülte, mert ez volt a kedvenc dala, bár, hogy mit jelent, azt nem tudta megmagyarázni, ami engem erősen frusztrált. Isteni volt, ahogy minden egyes cikkben kiszúrt minden hibát. Néha nyelvtani hibákat talált, néha földrajzi vagy ténybeli tévedéseket, néha meg a cikk egyszerűen csak egy részét közölte a történetnek. Örültem, hogy olyan papám van, aki okosabb a New York Times-nál , és jó volt a mellkasához dörgölni az arcomat, és a trikóján keresztül érezni a szőrszálakat, meg jó volt az is, hogy mindig borotválkozás utáni illata volt, még este is. Ha vele voltam, lehiggadt az agyam. Semmit se kellett kitalálnom.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oskar Schell