Óscar Drai személy

Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme, itt az enyém.

8. oldal

– Jó reggelt, Kafka. Megvolt már a mai első gyilkosság?
A macska csak egy rövid dorombolásra méltatott, aztán akár egy flegma lakáj, a szökőkúthoz vezetett a kertben.

29. oldal

– Nincs itt az égvilágon semmi.
Marina megfejthetetlen pillantást vetett rám.
– Tévedés. Sok száz ember emléke van itt, az életük, az érzéseik, a vágyaik, a hiányuk, a soha be nem teljesült álmaik, a csalódásaik, a kudarcaik meg a viszonzatlan szerelmeik, amelyek megmérgezték az életüket… Mindez itt van, és örökre itt is marad.

31. oldal

– A türelem a tudás anyja – felelte Marina.
– És az elmebaj keresztanyja – vágtam rá.

31. oldal

A lány ajka titokzatos mosolyra húzódott.
– Szereted a rejtélyeket?
Bólintottam. Azt hiszem, arra is rábólintottam volna, ha azt kérdezi, hogy szeretem-e az arzént.

27. oldal

Tolvajnak csapnivaló voltam, a hazudozást azonban mindig is művészi tökéllyel műveltem.

27. oldal, 3 fejezet (Európa, 2016)

Az idő nem bölcsebbé, hanem gyávábbá tesz bennünket.

265. oldal

A napok úgy peregtek, mint a hulló falevelek.

242. oldal

Az én Óscar barátom olyan királyfi, aki jól tenné, ha távolt artaná magát a meséktől, meg a mesebeli királylányoktól. Nem tudja, hogy ő a kék herceg, akinek meg kell csókolnia Csipkerózsikát, hogy felkeltse örök álmából, mert Óscar nem tudja, hogy minden mese hazugság, bár nem minden hazugság mese. A hercegek nem kékek, a szép Csipkerózsikák pedig sosem ébrednek fel álmukból.

258. oldal

– Ki az a Germán?
– Az apám.
– És te ki vagy? – kérdeztem.
– A lánya.

26. oldal, 3. fejezet