orvos személy
Idézetek
Az orvosnak kötelessége az élet meghosszabbítása, de nem a haldoklás elnyújtása. Minden embernek, ahogyan joga van békében és méltósággal élni, ugyanúgy joga van emberhez méltóan meghalni. Leromlott, lefogyott, a halálba csendesen átszendergő beteg fokozatosan csökkenő és napról-napra gyengülő funkcióit erősíteni, szívét korbácsolni, légzését serkenteni, öntudatát feltisztítani, és ezáltal a haldoklást elhúzni nem szabad. A legsúlyosabb beteg reményét is meg kell őrizni és mindent el kell követnünk, hogy a reménynek legalább egy halvány sugara világítson a beteg lelkének egyre erősebb sötétedő horizontján.
Én szíveket operálok, mégpedig úgy, hogy minden titkot nem tudok. Ezért kezem által, tudatlanságom, felkészületlenségem, fáradtságom, hitetlenségem, hitehagyottságom okán nagyon sok ember halt meg a kezeim között, és másnap mindig újra kellett kezdenem. Nagyon sokszor mondták, hogy miért törtem össze, miért vádolom magamat, hiszen nyilván súlyos volt az eset, s ez nem az én hibám. Csakhogy ez mélységes önbecsapás. Minden sikeres műtét után végiggondolom, hogy hányszor és milyen hibát követtem el, és megköszönöm, hogy a Jóisten kegyelmes volt hozzám. Amikor ma jöttem gépkocsival Budapestre, nagyon figyeltem, de legalább öt olyan hibát vétettem, hogy annak a vége halálos baleset lehetett volna. Ugyanígy minden alkalommal hibázok, és a Jóisten kegyelméből az esetek nagy részében nem halál, hanem javulás az eredmény.
Egyetlen orvos sem mentett meg egyetlenegy beteget sem életében.
15. oldal
Az orvos valóságos Prügelknabe. Azt mindenért ütik. Ha kicsibe veszi a beteg baját, megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha nagyba veszi, megharagszanak rá, hogy megrémíti a beteget és még betegebbé teszi. Ha a beteg meggyógyul, azt mondják, hogy magától is meggyógyult volna, ha nem gyógyul meg, azt mondják, hogy a doktor rontotta el. Ej, cudar egy pálya ez! Hálára ne számítson az ember.
40. oldal - (Unikornis, 1994)
Végre bekerültem dr. Funghoz. Megmérte a lázamat (38,9), megtapogatta a nyirokmirigyeimet (duzzadtak). Aztán benézett a torkomba, és megpróbált váladékmintát venni belőle a baktériumtenyésztéshez.
Amikor a spatulával leszorította a nyelvemet, először öklendezni kezdtem, aztán rám jött a köhögés. Annyira, hogy képtelen voltam abbahagyni. Két roham közt mondtam neki, hogy muszáj egy kis vizet innom. A láztól már biztos nem voltam magamnál, mert ahelyett, hogy vizet ittam volna, kimentem a rendelőből, beültem a limuzinba és mondtam a sofőrnek, hogy azonnal menjünk a Smaragdzöld Bolygó étterembe egy almás sütiért.
48. oldal
– Most őszintén, dr. Roth. Ön mit érez, ha végignéz rajtam, amint itt fekszem?
A főorvos továbbra is kerülte a közvetlen szemkontaktust Viktorral, miközben kezébe vette az ágy végén függő irattartót. Látszott rajta, hogy gondolkodik a válaszon. Részvétet? Aggodalmat?
– Félelmet – döntött dr. Roth az igazság mellett.
18. oldal, 1. fejezet - Ma, néhány évvel később
Nincs igazságtalanabb, mint az az általánosan elterjedt vélekedés, amely az orvosokat megrágalmazza: ők a halál cimborái. Éppen ellenkezőleg: ha szembeállíthatnánk azoknak a számát, akik az orvostudomány jóvoltából felépültek, azoknak a számával, akik mártírjaivá váltak, az előbbi szám, azt hiszem, lényegesen meghaladná az utóbbit. Sőt egyes orvosok annyira óvatosak e tekintetben, hogy a páciens meggyilkolásának lehetőségét elkerülendő, őrizkednek mindenfajta kezeléstől, s csak olyasmit írnak fel, ami sem nem árt, sem nem használ. Egynémelyikük, mint tapasztaltam, sarkigazságként hivatkozik a következő alapelvre: „Nem szabad beavatkozni a természet munkájába. Az orvos csak álljon ott mellette, s mintegy bátorítsa és veregesse meg a vállát, amikor helyesen jár el.”
89. oldal, Első kötet - Második könyv (Magyar Könyvklub, 2003)
Clemens intellektuális szempontból is kiemelkedett a többiek közül. Mivel a Fiorinán ritkán adódott lehetőség magasröptű társalgásra, Andrews ezt a képességét legalább annyira értékelte, mint orvosi tudását. Aaronnal körülbelül olyan érdekesen lehetett beszélgetni, mint egy fatuskóval.
Ismét egy arc hajolt fölé. Lázálom csupán vagy valóság? Nem ismerte fel, ki lehet a kerek, kövér fejű férfi, akinek úgy habzik a szája, mint egy veszett kutyáé.
Nem habzott a szája, tejszínhab éktelenkedett rajta. Erről jutott eszébe, hogy az orvos a cukrászdába ment. Éppen sarokházat evett, amikor elhívták.
Messziről értek hozzá az orvos utasításai. Törülközőt, ollót, vizet.
Csak a habot látta a vastag ajkakon. Nem veszett kutya. Tortazabáló. Dr. med. univ. Sasvári Alfréd szülész és tortazabáló.
140. oldal
Hans Habe: Ilona 87%