orvos személy

Lenyűgöző az emberiség, bár nem értik saját testük működését, mégis hatvankét százalékos sikerrel gyógyítanak. És mennyire erős a faj, hogy túléli az orvosokat!

336. oldal

Ha nincs Tarján Vili meg a vele kötött titkos szövetség, e pillanatban így szóltam volna: „Sürgösen menjen szemorvoshoz, kedves báró úr, ez a ruha ugyanis, amit rajtam lát, határozottan nem cselédöltözet!”

166-167. oldal

Szegény orvosok! Egész életüket azzal töltik, hogy egy olyan programot javítgatnak, amit úgy fejlesztettek ki, hogy végül bekrepáljon.

412. oldal

[…] egyszer egy idős körzeti orvos keresett fel súlyos depressziója miatt. Nem tudta kiheverni felesége elvesztését, aki két évvel azelőtt halt meg, és akit mindenekfölött szeretett. Hogyan tudnék segíteni neki? Mit mondjak neki? Nos, tartózkodtam attól, hogy bármit is mondjak, ehelyett a következő kérdést szögeztem neki: „Mi történt volna, doktor úr, ha ön halt volna meg előbb, és a feleségének kellett volna túlélnie önt?” "Ó," mondta, „ez szörnyű lett volna számára; mennyire szenvedett volna!” Mire én azt feleltem: „Látja, doktor úr, ezt a szenvedést megtakarította neki, és ön volt az, aki megtakarította neki ezt a szenvedést – természetesen azon az áron, hogy most önnek kell túlélnie és meggyászolnia őt.” Egy szót sem szólt, csak kezet fogott velem és nyugodt léptekkel elhagyta a rendelőmet.
    Valamilyen módon a szenvedés megszűnik szenvedésnek lenni abban a pillanatban, amint értelmét látjuk, mint például az áldozat értelmét.

131. oldal

Az orvos így szólt a beteghez:
– Maga beteg.
– Szeretnék egy másik véleményt is hallani.
– Rendben. Maga csúnya is.

121. oldal

     – Azt mondta, meg fog halni?
     – Igen, meg. Ahogy mindnyájan meghalunk, ám nekem az orvosok már a határidőt is megadták, nem tudom, érti-e, amit mondok. Azt mondják, van valami az agyamban, amit nem lehet műteni. Meg azt sem akarom, hogy idegenek turkáljanak a fejemben. Mit lehet tudni, milyen gondolatokat fedeznének fel ott.
     – Nagyon sajnálom.
     – Ne sajnálja. Nézze a dolog jó oldalát. Mert mindennek van jó oldala is. Például Hitler bajsza nagyon viccesen mutatott Chaplinen. Chaplin bajsza viszont gyűlöletes volt Hitleren. Ugyanaz az apróság, mégis az, hogy vidámak leszünk vagy tragédiát élünk meg, attól függ, hogy milyen kontextusba helyezzük ezt az apróságot. Duchamp-nak igaza volt azzal a piszoárral: a kontextus teremti meg a művészetet, a drámát, a balszerencsét és a boldogságot. Állítsa a halálomat olyan kontextusba, amelyben előnyössé válik. […] Idefigyeljen: két hónap múlva kész a könyvem. Az orvosok szerint több időm van hátra, de nem akarok kockáztatni. Az orvosok olyanok, mint a meteorológusok: sose találják el pontosan az időt.

111. oldal Isaac Dresner a múltján merengett

Külföldön vannak írónők, festőművésznők. Velük kapcsolatba kerülhetsz. Orvosnők is már vagy harminc éve vannak több országban, míg itt meddig járatták a bolondját azzal a szegény Hugonnai Vilmával. Nem engedték, hogy praktizáljon, nem fogadták el a svájci egyetemi diplomáját. Húsz évig! Bábaoklevéllel dolgozott. Aztán mikor megnyitották az egyetemet a nők számára, mindenből újra levizsgáztatták. A komoly orvos urak. De hiszen ismered Vilmát- folytatta Carola-, jártál nála te is. Százszor többet ér minden férfi doktornál. A keze, amilyen finoman ér hozzád, a tekintete, amilyen figyelemmel hallgat: senki máshoz nem akarok már járni, csak hozzá.

90-91. oldal

Az ideális orvosról van valamilyen elképzelésünk. Kedves, segítőkész, jól felkészült, bizalmat ébresztő.
Feltételezzük, hogy az orvosoknak is van egy víziója az ideális betegről. Ő az, aki fegyelmezetten hagyja magát gyógyítani, s végül gyógyultan távozik.
Ezt nevezik érdekazonosságnak. Hát tegyük meg a magunkét.

137. oldal Kis kórházi illemtan - alulnézetből