Oroszország helyszín

A keleti nyitás egy pótcselekvés, a fejlődésre való képtelenség (vagy a fejlődés nem akarásának) beismerése. Ugyanis nem lehet ma már visszaállítani a régi KGST-modellt, amelyben puha áru (értsd alatta a gyenge minőségű, nem korszerű terméket) cserélődött puha árura, amelyben az oroszok biztosították az energiát, és mi vacak fogyasztási javakkal fizettünk ezért. Ma már Oroszország és Kína is sokkal igényesebb, megköveteli a jó minőségű és olcsó árut (amit mi nemigen tudunk produkálni). Ők a velünk való gazdasági kapcsolatok emelésében nem gazdasági, hanem politikai hasznot látnak: belépés az EU-piacokra, a tőlük való függés erősítése stb. A paksi atomerőmű bővítése és a Belgrád-Budapest vasútvonal Magyarország számára semmi hasznot nem fog jelenteni (hacsak nem számítjuk be a gazdasági oligarchák korrupciós bevételének növekedését), ezek csak és kizárólag a két nagyhatalom terjeszkedését szolgálják. A befolyási övezet bővüléséért nem is kell nagy árat fizetniük, mindössze biztosítani kell a magyar hatalmi elit korrupciós igényeinek kielégítését.

49-50. oldal

Olyan vagy te, Oroszország, akár az a ló! A sötétségbe, az ürességbe lendült a két első patád, de keményen belegyökerezett a gránittalajba – a két hátsó.

107. oldal (Európa, 1985)

Nem lett volna semmi probléma, ha a Putyin körül összesereglett keményvonalas szilovikok a Nyugatot lehetséges partnernek tekintették volna, nem pedig egyre inkább olyan ellenségnek, amelynek az a szándéka, hogy gyengítse Oroszország nagyhatalmi pozícióját.
De ők egy olyan világból jöttek, ahol a hidegháború soha nem ért véget igazán, és ahol csak egy dolog számított: Oroszország geopolitikai pozíciójának helyreállítása. Az ő világukban a KGB egyes részlegei Oroszországnak a piacgazdaság felé tett első lépéseitől kezdve úgy gondolták, hogy a kapitalizmus nem más, mint az az eszköz, amellyel visszavághatnak a Nyugatnak, egy olyan világ volt ez, ahol Putyin azt hitte, mindenkit megvehet. Az emberei szemében a Nyugatnak a NATO-n keresztüli közeledése Oroszország határaihoz egzisztenciális fenyegetést jelentett, azokat a demokratikus mozgalmakat pedig, amelyek megdöntötték az oroszbarát kormányt Ukrajnában és Grúziában, az Egyesült Államok által pénzelt forradalmaknak vélték, és nem úgy tekintettek rájuk mint a nép szabadságvágyának kifejeződésére.

354. oldal A csata elkezdődik

Senki sem rohant Ukrajna segítségére, amikor az ország elveszített egy Belgium -vagy Maryland állam- nagyságú területet. Ukrajna és szomszédai tisztában voltak a földrajzi valósággal: aki nem tagja a NATO-nak, annak Moszkva nagyon közel, Washington meg igen messze van. Oroszország számára a dolog létkérdés volt: egyszerűen nem nélkülözhette a Krímet. A Nyugat igen.

36. oldal, Oroszország (Park, 2018)

Európa összes felhasznált energiamennyiségének egyharmadát Oroszországból szerzi be – jóllehet az egyes országok esetében ez az arány jóval magasabb. Mindeközben Európa az orosz energiakivitel 80%-át adja – melyik fél helyzete előnyösebb tehát e kapcsolatban? Az ukrán válság kapcsán mégis szüntelenül azt halljuk: Európa az energiafüggősége miatt nem léphet fel Oroszország ellen! Nyolc hónappal azután, hogy Putyin országához csatolta a Krím félszigetet, s három és fél hónappal azt követően hogy meggyőző bizonyítékok kerültek a kezünkbe, amelyek szerint orosz erők lőtték le egy utasszállító repülőgépet Ukrajna felett, Európa továbbra is csak „fontolgatja”, hogy alternatív megoldásokat keres az orosz földgázbehozatal pótlására.

18. oldal

Oroszország azonban még túl gyenge ahhoz, hogy megállítsa a nyugati nyitást a Balkánon. Esetleg segíthetne Szerbiának, hogy egy kicsit helyrebillentse a régió egyensúlyát. Csak éppenséggel nincs mivel. Az orosz pénzek java nem a közép-európai, NATO- és unióellenes ellenzékhez, hanem oligarchák ciprusi számláira vándorol, komplett vagyonokat mentve ki ezzel az orosz adózónából. Teljesen igaza van Csecsenföld és a Donyec-medence veteránjának, Zahar Prilepin orosz nacionalista írónak, amikor azt mondta, hogy a mai Oroszország legnagyobb tragédiája, hogy nincs mit ajánlania a világnak. „Mert mi mást mondhatna Oroszország azon kívül – kérdezi Prilepin –, hogy lopjatok együtt velünk?”

110. oldal, Trianon múzeum

A 2002. októberi népszámlálás szerint 145,2 millió ember él Oroszországban, ezzel mi vagyunk a világ hetedik legnépesebb országa.

(első mondat)

A Donyec-medence lakóira háruló teher azonban senkit sem érdekelt, miután Washington és Moszkva számára az ő szenvedésük pusztán járulékos veszteségnek számított geopolitikai küzdelmükben. Ahogyan egy ez idő tájt elterjedt anekdota fogalmaz: „Amerika az utolsó ukránig harcolni fog Oroszországgal.”

283. oldal