!

Oroszország helyszín

Mészöly Miklós: Sutting ezredes tündöklése
Martin Amis: Találkozások Háza
Viktor Jerofejev: Az orosz lélek enciklopédiája
Jules Verne: Sztrogof Mihály
John Dos Passos: Manhattani kalauz
Ignazio Silone: Bor és kenyér
Władysław Szpilman: A zongorista
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Andrej Belij: Pétervár
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Emmanuel Todd: A birodalom után
Niederhauser Emil: Borogyino, 1812
Elizabeth Roberts: Miért nem bírjuk a ruszkikat?
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Ivan Bunyin: Arszenyev élete
Anthony Giddens: Elszabadult világ
Robert Dallek: Befejezetlen élet
drMáriás: Nem élhetek Milošević nélkül
Lev Grossman: The Magicians
Trevor Baker: Dave Gahan & Depeche Mode
Alekszandr Szergejevics Puskin: Levelek
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Radó György: Gorkij élete
Alekszandr Szergejevics Puskin: Alekszandr Puskin válogatott költői művei
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Robert Hammel – Arkadiusz Wrobel – Katja Danilevskaja: Megszólalni 1 hónap alatt – Orosz
Szilágyi Ákos (szerk.): A negyedik Oroszország
Borisz Akunyin: Ajánlott olvasmányok
David Benioff: Tolvajok tele
Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre
Holly Smale: Picture Perfect
William Gibson: A periféria
Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje
Viktor Pelevin: Apolló batman
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Donnie Eichar: Halálhegy
Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
David Autere: Máglyatűz
Tim Marshall: A földrajz fogságában

Idézetek

>!
csillagka P

Ez hát Tiflisz.
[…]
Jólesik itt megpihenni az országutak vándorának.
S a sokat látott, furcsa legény megpihen a vándorútján. Valaki, akit még szülővárosából ismer, lakást, munkát, és új barátokat szerez neki. Nyugtalan emberek ezek az új barátok, hasonlóakkal már találkozott: a társadalmat szeretnék átalakítani, eszméikért száműzték őket, így kerültek hányatott életútjukon ide, a Kaukázusba. A barátok munkát találnak a fiatal legénynek a tifliszi vasúti műhely irodájában. Így írják be személyi adatait:
Neve: Alekszej Makszimovics Peskov. Születési helye: Nyizsnyij Novgorod. Születési ideje: 1868. március 28. Vallása: pravoszláv. Családi állapota: nőtlen. Munkabeosztása: rajzoló. Munkajegyének száma: 1824. Bére: napi 1 rubel. Kelt: 1891. december 10-én.

12. oldal - A végtelen pusztán

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
>!
Lunemorte MP

Oroszországban azt tartja a közhit, hogy ha nyúl keresztezi valaki útját, azt a közeli jövőben valami nagy baj éri.

Kapcsolódó szócikkek: babona · Oroszország
>!
Andukaphar

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A Második sugárút és a Houston út sarkán, a Cosmopolitan kávéház előtt férfi harsog egy szappanosláda tetejéről: – …és ezek a csirkefogók… hallják-e. emberek, felebarátaim a bérrabszolgaságban… ezek ülnek a melleteken… ezek veszik ki a betevő falatot a szátokból! Hol vannak ma már azok a lánykák, akik valaha itt sétafikáltak a sugárúton? Ott kölletik magukat, felebarátaim, a nagy zenés kabarékban! Kifacsarnak ezek minket barátaim… munkástársaim, akarom mondani, elgyötrött rabszolgák velemmel együtt. Elveszik a munkánkat, az álmunkat, a nőinket… Plaza Szállókat, milliomos-klubokat, sokmilliódolláros színházakat, csatahajókat építenek maguknak, és végén mi marad nekünk?… A végén nekünk marad az idegkimerültség, az angolkór meg a teliszemetelt utca… Sápadt a képetek, barátaim… friss vér kellene belétek… Miért nem nézitek, honnét vehetnétek friss vért?… Oroszországban bezzeg a szegény nép… Ne ám azt higgyétek, annyival szegényebbek minálunk… Ők még hisznek a vérszopókba, hogy éjjelente rájuk szállnak, s a vérüket veszik… Ez a kapitalizmus, ez a vérszopó szörnyeteg… szíjja a nép vérét, nappal, éjjel.

Kapcsolódó szócikkek: bérrabszolgaság · kapitalizmus · Oroszország
>!
nevermind

… – Oroszország különleges ország, a maga megismételhetetlen sorsával! – mennydörgött a hangja fenyegetően az iroda boltívei alatt. – Soha nem engedelmeskedett a hideg ész törvényeinek, minden racionális magyarázat ellenében növekedett és fejlődött! Sem én, se ön, se Csubakka nem ér fel ahhoz a misztikához, azokhoz az erőkhöz, amelyek megakadályozzák a pusztulását, amelyek védelmezik Oroszországot, és amelyek vakon vezetik országunkat az ő szent útján! Oroszországot, ész, fel nem foghatod…
– Oroszországban csak hinni lehet – vetett keresztet az Elnök.

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
>!
AsesinaReina

Valaha a Nagatyinszkaja a maga szép, színes, sokféle márványmozaikjával az egyik kedvenc állomása volt. De így, sötéten és élettelenül, nem hasonlított jobban korábbi önmagára, mint egy gravírozott arckép a síremléken arra az emberre, aki száz évvel ezelőtt készíttetett magáról igazolványképet, s fel sem merült benne közben, hogy nem a lencsébe, hanem az örökkévalóságba néz.

70. oldal (5. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva · Oroszország
>!
legrin SP

Kérdezz bárkit, és megmondják neked, hogy Oroszország legnagyobb katonai főembere Fagy tábornok. Jéggel korbácsolja ellenségeinket, megfagyasztja a puskát a kezükben, és rájuk uszítja a kutyáit. Fagy tábornok mellkasán több érdemérem csüng, mint jégcsap.

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
Hirdetés
>!
csend_zenésze

sapkahajigálás

Az orosz sapka fondorlatos tárgy. Az állati prém nehéz mágiájával terhes. Az orosz fejeket féléveken át leöldösött nyulak, ürgék, vidrák apró kis tetemei fedik. Az ilyesmi nyomot hagy. Ha sokáig simogatsz egy prémsapkát, felébreszted az állatkák halál előtti félelmét. Jobbik esetben a sapka védekezésre alkalmas. A sapkát körbe lehet adni. De az orosz hisz abban, hogy mindenkit agyonhajigál a sapkákkal. Valójában ez nem sikerül. Szeretném megtisztítani Oroszországot a sapkáktól. Csodálatos ország lehetne. Vidám, bőséggel megáldott. Minden nap karácsony lenne. Csakhogy Oroszországot a sapkáktól megtisztítani nem lehet. Legalábbis a belátható jövőben nem. Minden bizonnyal sohasem. Mindenki meghalna. Kénytelenek vagyunk ebben a prémországban élni.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyúl · orosz · Oroszország · vidra
>!
Citrompor P

Látod, sokan háborognak, hogy nálunk Oroszországban sokat lopnak, és minden hivatalos ember sápot vesz. Én magam is sokat háborogtam emiatt. De ha jobban meggondoljuk, mi is a sáp egy olyan országban, ahol a törvények tökéletlenek, a szabadságot pedig lábbal tiporják? Nem más az, mint az embertelenség megemberiesítése. Ahol a törvényes viszonyokban sántít az értelem, nyomban megjelenik mankó gyanánt a kenőpénz, és kiigazítja a diszharmóniát. Ha nincs ez a kenés, a száraz és durva tengelyek, amelyeken társadalmunk forog, rég eltörtek volna. Azt mondod, igazságtalanság. Egyetértek. De a pénz mégiscsak ártatlanabb és emberségesebb az önkénynél és az erőszaknál, (…)

683. oldal

Kapcsolódó szócikkek: korrupció · Oroszország
1 hozzászólás
>!
latinta SP

    „Hát nem hiszed, hogy háború lesz?”
    „Lesz, de nem az, amire te gondolsz. A mi kormányunk tudja, mit csinál.”
    Spina nem érti. A Gyorslábú megmagyarázza:
    „Amit a kormány csinál, az mind az idegenforgalomért van. A városi parkok, az új középületek, az autóutak, a menetrend szerint pontosan járó vonatok, ez mind az idegenek kedvéért van. Nem szabad többé a földre köpni, nem való a falnál vizelni, nem való a lábat székekre rakni, nem való orrot furkálni – miért vettük magunkra ezt a sok áldozatot? Hogy az idegeneket idecsábítsuk. Mindennek ellenére, egy ideje egyre kevesebb az idegen. A szállók válságba kerültek. Hogy tehát emeljék az idegenforgalmat, radikális eszközhöz kellett nyúlni: háborút kell üzenni.”
    „Hogy jöttél rá erre?” kérdi Spina.
    „Minden helységben a tyrrheni parton, a Riviérán, sőt még Calábriában is, a kormány összeiratja a villákat meg a lakásokat. Megkérdeztem egy mérnök barátomat, aki tüzértiszt, mire való ez és azt felelte, hogy óvatossági rendszabályok ezek, Angliával való konfliktus esetére. A fogás egészen világos. Idegenforgalmunk válságban van. Tengerpartjaink kevéssé látogatottak. A kormány hadat üzen ilyen gazdag, becsületes és jóhiszemű népnek, mint az angol, és az angolok kénytelenek lesznek nálunk partraszállni. Legszebb partjainkat fogják megszállni. A szállodai, a fagylaltos, a képeslap-ipar szépen fellendül. A kormány, a népszövetség segítségével igyekezni fog sokáig elhúzni a háborút, hogy vendégeink minél tovább maradjanak minálunk. Amikor aztán már elegük lesz és haza akarnak menni, akkor mi eláruljuk a trükköt: bemutatjuk a számlát.”
    „Gondolod, fognak fizetni az angolok?”
    „Egész biztosan. Gentlemanek nem távozhatnak hotelből fizetés nélkül. Ez az oka és nem más, amiért háború lesz Angliával, Olaszország hagyományos barátjával és nem, mondjuk, Oroszországgal. Az oroszok is szívesen eljönnének, sőt mégegyszerannyit ennének, de aztán nemcsak, hogy nem fizetnének, hanem még azt akarnák, hogy nékik fizessünk. Míg az angolokkal a fogás biztosan sikerül.”

32-33. oldal, II. kötet (Eugen Prager, 1937)

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · háború · Olaszország · Oroszország
1 hozzászólás
>!
Citrompor P

Oroszországban a meghívás teára nálunk a kávézásnak felel meg. A teát az oroszok különleges módon készítik. Egy kis porcelán kannában erős teafőzetet (заварка) készítenek, ebből aztán ízlés szerinti mennyiségben tesznek a csészébe és felöntik forró vízzel. A vizet vagy szamovárból (ma már csak ritkán használatos nagy vízforraló edény), vagy teáskannából öntik a teához. A teát forrón kínálják, és édes lekvárt (варенье) kanalaznak hozzá.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország · tea