óra tárgy
Idézetek
A modern börtönökben és fogolytáborokban gyakran töltötte be a pénz szerepét a cigaretta. Még a nem dohányzó rabok is elfogadták fizetségként a cigarettát, és abban mérték minden más áru és szolgáltatás értékét. Auschwitz egyik túlélője így írta le a táborban használt cigarettavalutát: „Megvolt a magunk fizetőeszköze, amelynek senki sem kérdőjelezte meg az értékét: a cigaretta. Minden árucikk értékét cigarettában állapítottuk meg[…] »Normális« időkben, vagyis amikor a gázkamrára jelöltek szabályos ütemben érkeztek, egy vekni kenyér tizenkét cigarettába került; a háromszáz grammos margarin harmincba; egy óra értéke nyolcvantól kétszázig terjedt; egy liter szesz pedig négyszáz cigarettába került!”
Kagyló és cigaretta
Yuval Noah Harari: Sapiens 91% Az emberiség rövid története
A sarokban egy szép, magas, lassú járású állóóra tornyosult, egy olyan óra, ami éppen ebbe a házba illett: nem siettette az órákat, hanem megfontoltan pipálta ki őket. A legvidámabb öreg óra volt, kövér, hasas jószág nagy, kerek, embert ábrázoló festett óralappal.
177. oldal
Az óra baktat, űzi az időt,
kopog a kis lovacska benne: klik-klak.
Az ajtó alatt kibúvik és itt hagy,
az idő itt hagy s vissza sose jő!
117. oldal, Jékely Zoltán: Apátlan éjszakák
Havas Katalin (szerk.): Földön apám fia volnék Válogatás a magyar irodalom legszebb apaverseiből
Az órák rendszerint sietnek vagy késnek. Nekem egy óra nem diktálhat.
A mansfieldi kastély
A National Airlines egy 727-ese tíz percre eltűnt a radarernyőkről – a pilóta azt jelentette, derengő ködben repül. Landolás után azt tapasztalták, hogy a fedélzeten tartózkodók órái – a gép központi kronométeréhez hasonlóan – tíz percet késnek, pedig a leszállás előtt fél órával szabályos időegyeztetésre (time check) került sor.
15. oldal
Varázslatosan pontosan járt ez az óra. Ill nem hazudott a csillagásznak.
Az óra a tennivalóira figyelmezteti az embert.
Emlékeztette, hogy itt az ebéd ideje.
Emlékeztette a leányt, hogy szerelme vár rá, már nagyon régóta vár rá – nehogy elfogyjon a türelme.
Mindent irányított, és mindenütt jelen volt. Sehol nem lehetett volna nélküle meglenni. Sem a laboratóriumokban, sem az iskolában, sem a vasútnál, sem a sportversenyeken, sehol.
Az óra rendet és összhangot teremtett. Hogy is lehetne meg nélküle a város?
Az óra előre haladt, és az idő is előre haladt, mert az óra a megfelelő irányba hajtotta.
És amikor az óra ünnepélyesen ütött, jelezve az Időt, az Előre Haladó Időt, akkor mindenkinek oly könnyű és vidám lett a lelke.
20-21. oldal
Vera Panova: Hány óra van? 87% Téléji álom
Felhúzta az állóórát, az állványról leemelt egy könyvet, nézte a betűket és a papírt; nem olvasott, csak szemlélődött. Mintha az olvasás a szökéssel lett volna egyenrangú, s a könyv sorai egyenest az ellenséges világba vezetnék, szívós önmegtartóztatással vonta el magától a betűk örömét. Mindennel így volt; néha leült a zongorához, felcsapta a fedőt és leütött egy hangot, többnyire egy ét, giszt vagy ciszt. Sokáig tartotta a billentyűt, és lecsukott szemmel neszelt a hang után, ahogy elhalkult a szobában és végleg elnémult a fül tekervényes járataiban; volt úgy, hogy akkordot ütött és a húrok együtt érző tengését figyelte; csak éppen játszani nem szeretett. Talán bizarrul hangzik, de igaz, hogy anya a maga lecsökkentett országát a világ kivonatának tartotta, s kímélte, mint egy drága és ritka esszenciát. Talán a könyvek jelentették a test, s a zene a lélek kalandjait; az állóóra az élet ütemét ketyegte, és a kiskertben – mint a nagyvárosok füvészkertjeiben – távoli dzsungelek, hegyek és rónák válogatott növényei tenyésztek. Anya a remeteségben sem kívánta a magányt, és visszavonulás közben magával csempészte a világnak kicsinyített mását, melyben – hasonlóan a japán törpekerthez – minden megvolt, ami nélkülözhetetlen. Nem olvasott és nem zenélt, mert nem igazi a zongora, nem igaziak a könyvek, a virágok és a bútorok. Ezek a tárgyak csak az élet lehetőségét jelképezték, de ezekről a lehetőségekről anya következetesen lemondott. Sétára indult a kert ösvényén, könyvet tartott a kezében, hallgatta az utca zaját, élvezte a napsütést, s talán boldog volt ilyenkor, mikor sűrítve és kivonatosan maga köré csoportosította az élet nagyszerű és csábító jelképeit. De nem élt velük, semmiért a világon.
133-134. oldal, Klementin
Örkény István: Április 77% Egy ismeretlen regény első kiadása
Összeszámoltam: a házban tizenkilenc álló, és falióra volt, s mindegyik másképp járt. Elhatároztam, hogy magam húzom fel őket, ez a munka precízséget és pontosságot igényel. Egy ideálisan rendben tartott szép házat arról is meg lehet ismerni, hogy ugyanazt az időt mutatják-e a különböző szobákban lévő órák. Ezt bármelyik tapasztalt főkomornyik megmondhatja.
Tengeri óráival John Harrison a tér-idő vizeire merészkedett, sikert aratott, s minden esélytelensége dacára megnyitott egy negyedik – időbeli – dimenziót, hogy összekösse azt bolygónk háromdimenziós terével. Kitépte a világot a csillagok kötelékéből, és a titkot egy aprócska zsebórába zárta.
A könyv utolsó bekezdése, 251. oldal