Ophélie személy

Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Christelle Dabos: Les disparus du Clairdelune
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Christelle Dabos: Bábel emlékezete
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

Idézetek

Szandesz91>!

Arra van szükségem, hogy szükséged legyen rám. Ez ilyen egyszerű.

502. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Bori19>!

– A sértettsége roppantul megnehezíti az életemet, muszáj kibékülnünk. A hárembe nincs bejárásom, ezért kérem, hogy jöjjön el hozzám a kincstári hivatalba; vágjon a képembe, amit csak akar, pofozzon fel, törjön el a fejemen egy-két tányért, állok elébe, csak lépjünk már túl ezen! […] – Mondjuk, tizenegy és fél tizenkettő között. Beírhatom a naptáramba?
Ophélie szóhoz sem jutott; olyan indulattal tette vissza a helyére a telefonkagylót, mintha Thornt akarta volna fejbe csapni vele.

75-76. oldal, A levél

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Boritek70>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– És ön, ön is utál?
– Azt hiszem, nem. Már nem.
– Akkor jó – dünnyögte Thorn az orra alatt. – Mert még soha nem törtem ennyit magam, hogy egy bizonyos személy ne tartson utálatosnak.

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Bori19>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Végigcsókolta a sebhelyeit: először azt, amelyik a szemöldökét szelte keresztül, aztán az arcán húzódó forradást, végül elért a halántékáig. Thorn szeme Ophélie minden érintésére egyre jobban elkerekedett. Az izmai viszont elernyedtek.
– Ötvenhat – köszörülte meg a torkát Thorn.
Ophélie még sohasem látta ilyen félénknek, noha Thorn minden erejét próbálta összeszedni, hogy lehetőleg ne adja ki magát.
– Ennyi forradás van rajtam.
Ophélie lehunyta a szemét, aztán lassan újra kinyitotta. A bensőjében megint megszólalt az a követelőző hang, amelyet már annyiszor hallott, csak nem ilyen erősen, és amelybe az egész teste belebizsergett.
– Mutasd meg mindegyiket!
Innentől szavak helyett már az érintés beszélt. A baldachin árnya az ágy fölött, az eső tompa kopogása, a kert és a város távoli zajai, minden megszűnt létezni Ophélie körül. Csupán egyetlen dolgot érzékelt, de azt élesen: Thornt és vele szemben önmagát, ahogy a kezük egymás után gyengéden lefejti a másikról a tartózkodás, a szorongás és a gátlás minden egyes rétegét.
Az elmúlt három évet Ophélie vívódással töltötte, hogy miért érzi olyan üresnek magát. Most végre kiteljesedett.

579-580. oldal, A másik (Kolibri Kiadó, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
1 hozzászólás
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…”

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Roseline · Thorn
2 hozzászólás
Sastojci>!

– Figyelmeztetem – mondta Berenilde, és kipillantott az újságja mögül, egyenesen Ophélie-ra –, amennyiben összetöri az unokaöcsém szívét, vagy azt, ami nála hasonló funkciót tölt be, miszlikbe aprítom.

113. oldal, A mesék

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Thorn
JazminFlor>!

– Ophélie!
Ophélie kíváncsian kidugta a fejét a csapóajtó nyílásán. Thorn mereven, szinte szertartásosan hátrahajtotta a nyakát, és ráemelte szögletes arcát.
– Nekem is – köszörülte meg a torkát. – Nekem is tetszik, hogy nem vagyunk szokványosak. Sőt, ez talán nem is kifejezés.

355. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
sentimentalfrappe P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Amikor először megláttam, lesújtó véleménnyel voltam önről. Azt hittem, ostoba, jellegtelen nőszemély, aki jó, ha az esküvőt megéri. Ez volt és lesz egész életem legnagyobb tévedése.

627. oldal, Az emlékek

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
KockaCica>!

– Azt kívánta, legyek egyenes önnel. Hát tudja meg, számomra nem csupán a két keze miatt fontos. Az pedig, hogy az emberek bizalmatlanok irántam, onnantól egy cseppet sem érdekel, hogy ön nem így vélekedik rólam. Tartsa magánál, és csak akkor adja vissza, ha minden ígéretemet betartottam – dünnyögte, azzal átnyújtotta az órát Ophélie-nak, aki földbe gyökerezett lábbal állt előtte, de Thorn rá sem nézett.

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn