öngyilkosság fogalom
Idézetek
Bárhová is…
Bárhová is mentél, bárhol élsz
a lelkem téged sirat, téged félt.
A gondolat a fénnyel utolér,
a fájdalom éjjel mindig visszatér.
Messzire mentél. Önként és
búcsú nélkül.
Itt hagytál engem – büntetésül.
A közelmúltban végzett kutatások szerint a 9/11 után kezdődő iraki és afganisztáni háborúból hazatért veteránok közül több mint harmincezren követtek el öngyilkosságot: négyszer annyian, mint ahányan a harcokban elestek.
376. oldal
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy 94% Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban
Kezdtem rájönni egy fontos igazságra az öngyilkossággal kapcsolatban: a kudarc ugyanolyan bántó, mint a siker, sőt, alighanem még több dühöt vált ki, mert nincs gyász, amivel le lehetne öblíteni.
155. oldal, Martin (Európa, 2006)
Working yourself to death is the only socially acceptable form of suicide.
Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elfogadott formája az, ha halálra dolgozod magad.
(Graffiti)
92. oldal (Mandátum, 1990)
Az öngyilkost az jellemzi, hogy énjét– mindegy, hogy joggal vagy sem – a természet rendkívül veszélyes, kényes és veszélyeztetett csírájának érzi, és azt képzeli, hogy mindig előtérben áll, és mindenünnen veszély leselkedik rá, tűhegynyi sziklacsúcson egyensúlyoz, és egyetlen könnyed külső taszítás vagy belső megingás a feneketlen mélységbe taszítja. Az ilyen emberek sorsára jellemző, hogy az öngyilkosság a legvalószínűbb halálnem a számukra, ők legalábbis így képzelik. E kedélyállapotot, mely szinte minden esetben már kora gyermekkorban megfigyelhető, és a halálukig végigkíséri ezeket az embereket, nem föltétlenül gyönge életerő táplálja. Ellenkezőleg: az „öngyilkosok" között rendkívül szívós, mohó és merész emberekkel is találkozhatunk. De ahogyan némely embernek a legenyhébb gyengélkedéstől is magasra szökik a láza, úgy az általunk öngyilkosoknak nevezett, rendkívül fogékony és érzékeny emberek is hajlamosak a legkisebb megrázkódtatás miatt mindenestől átadni magukat az öngyilkosság gondolatának. Ha léteznék egy olyan tudomány, amely elszántan és felelősen az embert vizsgálná, és nem csupán az életjelenségek mechanizmusát, tehát ha lenne az antropológiához vagy a pszichológiához hasonlatos tudomány, akkor ezeket a tényeket már mindenki ismerné.
1. § Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire.
Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében: Amíg él: »Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!« Amikor meghalt: »De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!«
Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja.
Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat? 87% Pszichosztorik és más írások
Az a furcsa a depresszióban, hogy még ha több öngyilkos gondolatod támad is, a halálfélelem ugyanolyan erős marad. Az egyetlen különbség, hogy az élet fájdalma gyorsan növekszik. Úgyhogy amikor hallod, hogy valaki öngyilkos lett, fontos tudnod, hogy a halál neki sem volt kevésbé félelmetes. Nem erkölcsi „döntés” volt. Aki morális kérdésnek tekinti, az abszolút félreérti.
23. oldal, Csodás kilátás
Amikor az ember eldönti, hogy megöli magát – bármilyen eltökélt legyen is az utolsó percek próbára teszik az akaratát.
… A serdülők szemében az öngyilkosság egyrészt erődemonstráció, másrészt a kétségbeesés megnyilvánulása. A tizenéveseknek ugyanis mindennél nagyobb szükségük van arra, hogy komolyan vegyék őket, és a világuk önmaguk körül forog. Képzeljenek el egy problémákkal küzdő tinédzsert, akit a szülei „lekoptatnak,” vagy azért, mert nem tudják elfogadni a gyermekük zaklatott lelkiállapotát, vagy azért, mert nincs idejük arra, hogy meghallgassák. A tinédzser pedig erre így reagál: „Igen? Na, akkor nézzétek meg, mire vagyok képes!” És végez magával. Arra nem gondol, hogy utána halott lesz. Számára az öngyilkosság egyfajta probléma-megoldás: véget vet a kínjainak, ráadásul, ha élne, azt mondaná: „Na ugye!”
476. oldal