öngyilkosság fogalom
Idézetek
Öngyilkossági gondolatokkal viaskodóknál is megfigyelhetjük, hogy esetükben sem arról van szó, hogy nem akarnak élni, hanem ahogy addig éltek, úgy nem megy tovább, és nem tudják, hogy lehetne másképpen.
290-291. oldal
Van olyan páciensem, aki sokat panaszkodik. Azt mondom neki, hogy menjen el egy kis házikóba valahova, ahol mondjuk tíz kilometeres körzetben nincs senki. Ne vigyen magával semmit, se rádiót, se televíziót, se könyvet. Tíz-tizenkét napra legyen önmagával. Írhat, énekelhet, sétálhat, csinálhat, amit akar, de legyen önmagával. És vigyen magával valamit, amivel megölheti magát, vagy egy pisztolyt, vagy mérget, vagy kést, zsilettpengét, amit akar. És határozza el, ha meg akar halni, hogyha az élet tényleg olyan rossz, akkor ne jöjjön vissza, ölje meg magát ott. De ha visszajön, akkor ne panaszkodjék többé.
Van öngyilkosság előtti és öngyilkosság utáni karakter. Akik még sosem gondoltak valóban arra, hogy megölhetik magukat, azok az emberek, akik mindig panaszkodnak. Aki már rájött arra, hogy megölheti magát bármikor, amikor csak akarja, annak nincs miről panaszkodnia. Azok panaszkodnak, akik azt hiszik, hogy a föld egy börtön, ők elítéltek, itt kell életfogytiglan lenniük, és nincs kiút.
51-52. oldal
Azok a gyerekek, akik öngyilkosságot terveznek, minden nap gondolnak rá. Ez folyamatos halálvágy, és nem feltétlenül gyógyítható. Mindig ott motoszkál az ember fejében, és a nyomorúság, ami kiváltotta, csak még jobban felerősíti.
141. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A homoszexualitás nem a mintán múlik. A meleg szülők által nevelt gyerekek nem válnak nagyobb számban homoszexuálissá, mint akik heteroszexuális környezetben nőttek fel, és azok a melegek, akik a környezet nyomására elfojtják valódi nemi identitásukat, nem „meggyógyulnak”, hanem depressziósok lesznek, és gyakran öngyilkosságba menekülnek.
138. oldal
Van ez a dolog, hogy tizenegy évesen
megfordul a fejünkben, hogy akár lehetnénk
öngyilkosok is a maradék gyógyszereiddel
(sok gyógyszer maradt utánad), de már akkor is
van annyi eszünk, hogy tudjuk, ezek arra nem jók.
Szóval ami arra nem volt jó, hogy téged
életben tartson, arra sem jó, hogy minket
megöljön. Ezt most praktikus okokból
nem állítjuk párhuzamba az ún. szeretettel.
Okos gyereknek lenni a legrosszabb.
37. oldal, VAN
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– […] Mondja, nem akar végre megdögleni?
Mátyus flegmán a fejemre hamuzott a létra tetejéről.
– Érdekes, amit kérdez, uram – mondta. – Öljem meg magam? Mint képzett és tapasztalt statisztikus, kijelenthetem, hogy ez a javaslat az emberiség 99,9 százalékának esetében teljesen helytálló lenne. Meglátásom szerint ugyanis a földi populáció cirka 90 százalékának anyagi körülményei nem teszik lehetővé, hogy emberhez méltó életet éljen. Az ő létüket teljes mértékben kitölti a saját maguk és kölykeik életben maradásáért folytatott, heroikusnak mondott, valójában azonban teljességgel szánalmas küzdelem. Vergődés. Az ő létükre az egyetlen adekvát megoldás az öngyilkosság lenne. A fennmaradó 10 százalékból kábé 5 ugyan rendelkezik azokkal a financiális javakkal, melyek lehetővé tennék az emelt fővel létezést, az élet valódi élvezetét, ám nekik meg a szellemi tőkéjük hiányzik mindehhez. Gyakorlatilag szomjan halnak a forrás vize mellett, sokkal jobban járnának tehát, ha ők is végeznének magukkal. Marad tehát cirka 5 százalék, a szellemi elit, vagyis mi. A bölcseletileg képzett emberek viszont napnál világosabban látják az élet hiábavalóságát, céltalanságát, reménytelenségét. Ez az 5 százalék már nem ért egyet Camus elméletével, miszerint Sziszüphosz boldog. Magára néz, a létre néz, Sziszüphoszra néz, és kímélet nélkül ismeri be, egy megoldás van, egyetlen emberhez méltó, szabad döntés: az öngyilkosság. De kétség kívül mégis van nagyjából 0,1 százaléka a mindenkori társadalmaknak, akik szent butaságukban, mely nyilvánvalóan egy bölcsesség fölötti állapot, és szent igénytelenségükben, mely nyilvánvalóan egy bőség feletti állapot, ki tudnak lépni a birtoklás köréből, és be tudnak lépni a kristálytiszta létezés, a boldog szemlélődés világába. Ők az én népem, Mi, ez a teljesen elhanyagolható kisebbség, méltók vagyunk az életre. A többieknek, így magának is, kedves élvhajhász fiatalember, egyetlen becsületes döntése lehetne még, ismétlem, az öngyilkosság. Kérem, komolyan fontolja meg javaslatomat, melyet, szakmám törvényei szerint, makacs tényekkel és hiteles adatokkal támasztottam alá.
301-302. oldal
Milyen szomorú, hogy van még olyan öngyilkosság, amit nem szerelemből követnek el.
50. oldal
Harry nem szerette a súlyos gondolatokat. A súlyos gondolatok súlyos hibákhoz vezethettek.
Aztán az öngyilkosságra gondolt – de csak úgy mellékesen. Mint amikor a férfiak arra gondolnak, hogy vesznek egy pár cipőt. Az öngyilkossággal a legnagyobb gond az, hogy lehet, hogy valami még rosszabbhoz vezet. Igazából leginkább egy jéghideg üveg sör jött volna jól neki, aminek oldalán gyönyörűen gyöngyözik a pára.
58. oldal, "Egy tróger élete"
Nekem te ne írj búcsúlevelet, nem tudok válaszolni.
140. oldal