!

öngyilkosság fogalom

George Orwell: 1984
Kertész Imre: Felszámolás
Stephenie Meyer: A burok
Feldmár András – Fliegauf Benedek: Van élet a halál előtt?
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Émile Zola: Hölgyek öröme
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Konrád György: A látogató
Stephen King: A rémkoppantók
Robin Cook: Invázió
Sajó László: Öt és feles
Kevin Jackson: Sötét nappalok, fényes éjszakák
Irvine Welsh: Pornó
Hermann Hesse: A napkeleti utazás / Sváb életrajz
Cserna-Szabó András: Puszibolt
Erica James: Bella Italia
Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások
Shan Sa: A gójátékos
Thomas Bernhard: Megzavarodás
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Luke Rhinehart: A Kockavető
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Krasznahorkai László: Sátántangó
Jókai Mór: Az arany ember
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
William Styron: Látható sötétség
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Fay Weldon: Nőstény ördög
Hermann Hesse: A pusztai farkas
Philip K. Dick: Időugrás a Marson
Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Irwin Shaw: Pap, katona, kondás
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze
Charles Bukowski: Ponyva
Csáth Géza: Az álmodás lélektana
Szilágyi Cs. Tibor: Útvesztő
Josef Škvorecký: Egy tenorszaxofonos történetei
Albert Camus: A pestis
Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?
Kunt Ernő: A halál tükrében
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Feldmár András: Feldmár mesél
Honoré de Balzac: A szamárbőr
Moldova György: Magyar atom
Márai Sándor: Napló 1943–1944
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni. / Stop the World! I Want to Get Off
Torrente del Bosque: Japán shógunok titokzatos élete
Anaïs Nin: Vénusz deltája
Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus
Lion Feuchtwanger: Az Oppermann testvérek
Diana Beate Hellmann: Eva és Claudia
P. D. James: Nem nőnek való
Tóth Emese (szerk.): Híres kísértettörténetek
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
Koncz Erzsébet: Lélekhasadás
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája
Guy de Maupassant: Urak és hölgyek csevegnek
Mike McAlary: Cop Land
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Szép Ernő: Lila ákác
Robert E. Howard: A tenger tigrisei
Umberto Simonetta: Éjszakai utazók
Szabad György: Miért halt meg Teleki László?
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt
Terry Deary: Nyavalyás középkor
Michael Seed – Noel Botham: Senki fia
Gregory Corso: Az utolsó gengszter
Ian Buruma: A modern Japán
Bengt Börjeson: Terápia
Sylvia Schneider: Válaszok lányoknak
Akutagava Rjúnoszuke: A hottoko álarc
Thomas Bernhard: A menthetetlen
Émile Durkheim: Az öngyilkosság
Ernest Hemingway: Szigetek az Áramlatban
E. M. Forster: Maurice
Borisz Akunyin: A halál szerelmese
Krúdy Gyula: Pesti nőrabló
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban
Földényi F. László: Melankólia
Franz Kafka: Naplók, levelek
Viktor E. Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben
Czesław Miłosz: Az Issa völgye
Buda Béla: Az öngyilkosság
Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról
Bitó László: Boldogabb élet – jó halál
Schirilla György: A legnagyobb hazugság
Thomas Bernhard: Egy okkal több
Thomas Bernhard: Egy gyerek megindul
Dean Hamer – Peter Copeland: Génjeink
Koroda Miklós: A világ csak hangulat
Arthur Koestler: Japán
Elie Wiesel: Egy meggyilkolt zsidó költő Testamentuma
Tari Annamária: Y generáció
Pierre Lemaitre: Téboly
Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon
Jankovics Éva: Miért dobtad el az életed?
Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
Óe Kenzaburó: Futball-lázadás
Lakatos Levente: Barbibébi
Kovács Ákos – Sztrés Erzsébet: Tetovált Sztálin
Elizabeth Wurtzel: Prozac Nation
Philip Roth: Kiégés
Rui Cardoso Martins: És ha nagyon meg szeretnék halni
Martin Cruz Smith: Gorkij Park
Joanna Drazba: A szempillák függönyén túl
Hoppál Bori: Kebelbarátnők
Jules McAllister: Több ezer szó, több ezer ölelés…
Vay Sándor: Pestvármegyei históriák
Franz Kafka: Az én cellám
Lev Tolsztoj: Napló
Tom Naegels: Válófélben
Paul Strathern: Schopenhauer
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Márai Sándor: Sirály
Szőllősi Péter (szerk.): Halálösvény
John Emsley: Gyilkos molekulák
Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher
Philip K. Dick: A Frolix-8 küldötte
Julius Evola: Orientációk
Viktor E. Frankl: Orvosi lélekgondozás
Osho: Hírnév, vagyon és becsvágy
Julianna Baggott: Tiszták
T. Aszódi Éva (szerk.): Karácsonyi olvasókönyv
James Dashner: Az útvesztő
Csernus Mariann: Ki voltál, lányom?
David Mitchell: Felhőatlasz
Emma Forrest: Visszhangzó szavak
Robert Williams: Luke és Jon
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Sárközi Mátyás: Párban magányban
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Blasszauer Béla: Az életvégi döntések
Csang Hszin-hszin – Szang Je: Kínai könnyek
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Janusz L. Wiśniewski: Intim relativitáselmélet
Kőrösi Zoltán: Magyarka
Parinoush Saniee: A sors könyve
Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal
Fábián Janka: A francia nő
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Gillian Flynn: Sötét helyek
James Lecesne: Trevor
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Ruth Ozeki: Az idő partjain
Melissa Landers: Elidegenítve
Darren Shan: A végzet szentélye
J. Lynn: Wait for You – Várok rád
Blake Crouch: Wayward Pines
Tiffany Reisz: Az úrnő
Michel Houellebecq: Behódolás
Juhász Gyula: Örökség
Kornya Zsolt (szerk.): Carcosa árnyai
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Sarah Addison Allen: A varázslat tava
Tavi Kata: Táncvarázs
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak
Ján Solovič: Színművek
Philip Zimbardo – Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
T. R. Richmond: Ami maradt
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Kepes András: Világkép
Federico Andahazi: Szerelmesek a Dunánál
Barabás István (szerk.): Temetőkönyv
John Williams: Augustus
Lakatos Levente: A pillangók ébredése
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Szaszkó Gabriella: Maradj velem
Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája
Peter Clines: 14
Max Cavalera – Joel McIver: My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl
Roberto Bolaño: 2666
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Csáth Géza: Úr volt rajtam a vágy
Stephen King: Agykontroll
On Sai: Esővágy
tiboru: Konteó 3.
Sebastien de Castell: Az áruló pengéje
Federico Axat: Öld meg őt is!
Javier Marías: Rossz kezdet
Rose Tremain: Gustav-szonáta
Renáta W. Müller: TestVÉR 1
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Katherine James: Can You See Anything Now?
Simon Márton: Rókák esküvője
Chris Carter: Halállista

Idézetek

>!
Chöpp 

Öngyilkossági gondolatokkal viaskodóknál is megfigyelhetjük, hogy esetükben sem arról van szó, hogy nem akarnak élni, hanem ahogy addig éltek, úgy nem megy tovább, és nem tudják, hogy lehetne másképpen.

290-291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Lunemorte MP

Gyerünk, folytasd! A fene egye meg, ha úgyis ki akarsz lépni az életből. Hát nem sokkal egzotikusabb megoldás, ha halálra rezgeti az agyadat egy repülő csészealj?

718. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság · UFO
>!
Chöpp 

Az öngyilkosság az egyik teljesen magától értetődő szava volt, számomra legkorábbi gyermekkorom óta főleg a nagyapám szájából ismerős szó. Tapasztalt vagyok ennek a szónak a használatát illetően. Nem volt olyan beszélgetés, olyan útmutatás részéről, amelyben ne következett volna elkerülhetetlenül az a megállapítás, hogy az ember legértékesebb tulajdona, hogy öngyilkossággal önszántából kivonhatja magát a világból, hogy megölheti magát, amikor csak jónak látja. Ő maga élete végéig fontolgatta ezt a gondolatot, a legszenvedélyesebben űzött töprengése volt ez, amit én a magamévá tettem. Bármikor, amikor csak akarjuk, mondta, elkövethetünk öngyilkosságot, lehetőleg a legízlésesebben, mondta. Hogy kereket oldhatunk, mondta, az egyetlen valóságos csodálatos gondolat.

Egy gyerek, 22.o.

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Chöpp 

Nagyapám egyik bátyja, Rudolf az erdőben keresett menedéket, és az Uiberacker grófok Walle- és Monsee környéki erdőségeinek erdészeként követett el öngyilkosságot harminckét évesen. Csak azért, mert „tovább már nem bírta elviselni a világ boldogtalanságát”, amint egy kézzel írott cédulára feljegyezte, amelyet a holtteste és a holttesténél őrködő tacskó mellett találtak.

Egy gyerek, 32.o.

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Carmilla 

Néhány jellegtelen, személyiség és erős sors nélkül élő ember, tucat- és csordaember végez magával, pedig ismertetőjegyüknél és jellegüknél fogva nem öngyilkosok, míg nagyon sok, talán a legtöbb igazi öngyilkos, soha nem vet véget az életének.

47. oldal (Balassi, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Chöpp 

Salzburg szövetségi tartományban évente kétezer ember kísérel meg önkezével véget vetni életének, az öngyilkossági kísérletek egytizede végződik halállal. Salzburg ezzel Ausztriában, ahol Magyarország és Svédország mellett a legmagasabb az öngyilkosságok aránya, osztrák rekordot tart.

SALZBURGER NACHRICHTEN, 1975. MÁJUS 6.

Az ok, 103.o.

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Lunemorte MP

Különös, töprengett, hogy amikor az ember öngyilkosságról hall, az első reakciója azonnal bűntudat és felelősség. Bárcsak ne tettem volna ezt, bárcsak ne tettem volna azt. Elkerülhettem volna. Én vagyok a hibás.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
gwyneira

Kezdtem rájönni egy fontos igazságra az öngyilkossággal kapcsolatban: a kudarc ugyanolyan bántó, mint a siker, sőt, alighanem még több dühöt vált ki, mert nincs gyász, amivel le lehetne öblíteni.

155. oldal, Martin (Európa, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Lunemorte MP

A múlt században az emberek öngyilkosok is lettek, csak hogy ne adják meg magukat. Nem azért, mert féltek a kínzásoktól vagy a büntetőtáboroktól, hanem mert szégyellték magukat.

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Izolda +SP

Van olyan páciensem, aki sokat panaszkodik. Azt mondom neki, hogy menjen el egy kis házikóba valahova, ahol mondjuk tíz kilometeres körzetben nincs senki. Ne vigyen magával semmit, se rádiót, se televíziót, se könyvet. Tíz-tizenkét napra legyen önmagával. Írhat, énekelhet, sétálhat, csinálhat, amit akar, de legyen önmagával. És vigyen magával valamit, amivel megölheti magát, vagy egy pisztolyt, vagy mérget, vagy kést, zsilettpengét, amit akar. És határozza el, ha meg akar halni, hogyha az élet tényleg olyan rossz, akkor ne jöjjön vissza, ölje meg magát ott. De ha visszajön, akkor ne panaszkodjék többé.
Van öngyilkosság előtti és öngyilkosság utáni karakter. Akik még sosem gondoltak valóban arra, hogy megölhetik magukat, azok az emberek, akik mindig panaszkodnak. Aki már rájött arra, hogy megölheti magát bármikor, amikor csak akarja, annak nincs miről panaszkodnia. Azok panaszkodnak, akik azt hiszik, hogy a föld egy börtön, ők elítéltek, itt kell életfogytiglan lenniük, és nincs kiút.

51-52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
18 hozzászólás