önbizalomhiány fogalom

David Baldacci: A túlélő
Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája
Ai Yazawa: Nana 8.
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Tenzin Wangyal: A szakrális test felébresztése
David Michie: A Dalai Láma macskája
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel
Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Winfried Huber: Fordulópont a szenvedélybetegek kezelésében
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
Pam Grout: Kreatív lélek
Csernus Imre: A harcos
Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel
Náray Tamás: Zarah álma
Marjane Satrapi: Persepolis
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
David J. Lieberman: Azonnali elemzés
Alicia Eaton: Lelki elsősegély gyermekünknek
Kristen Callihan: Fall – Zuhanás
Soman Chainani: Egy igaz király
Chris Carter: A gonosz nyomában

Idézetek

Carmilla >!

[…] Különösen gyakori aktivációs deficit az önbizalomhiány, mely sokféle formában jelentkezhet: önállótlanság, kisebbrendűségi érzés, válságtúlértékelés, zavarodottság, szégyenlősség, gátlás, szorongás a döntési helyzetben, félelem a jövőtől.

177. oldal, Az aktiváció lélektana/Akciózavarok (Athenaeum, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: kisebbrendűségi érzés · önbizalomhiány
Lunemorte P>!

A magyarok legfőbb baja az önbizalomhiány.

Csernus Imre: A harcos Életrajz és lélekrajz

Kapcsolódó szócikkek: önbizalomhiány
1 hozzászólás
Chöpp>!

A folytonos röpdolgozatok, felmérők és számonkérések azt jelentik, hogy a mai gyermekeknek több „megmérettetésben és minősítésben” van részük, mint eddig bármely generációnak, ráadásul jóval zsengébb életkortól kezdődően. Nem csoda hát, hogy ez szorongó, aggodalmas gyermekeket eredményez, akik önbizalomhiányban szenvednek, és emiatt félnek a külvilág ingereitől.

141-142. oldal

Alicia Eaton: Lelki elsősegély gyermekünknek Egyszerű gyakorlatok a szorongás, a félelem, az aggodalom csillapítására

Kapcsolódó szócikkek: önbizalomhiány
FreeAngel P>!

– Hadd kérdezzek valamit, drágám – kezdte Pamela megértőn. – Neked tetszik a hajad, a sminked, a ruhád, az új stílusod? Valóban tetszik, vagy csak a kedvenc zenekaraidra akarsz hasonlítani?
– Persze hogy tetszik – vágta rá gondolkodás nélkül a lány. – Tényleg tetszik, szerintem illik hozzám, az egész személyiségemhez. A belsőmet tükrözi. Persze nyilván a zenekarok hatására lettem ilyen, de akkor is azt hiszem, hogy passzol hozzám.
– És szerinted ki fogsz tartani e mellett a stílus mellett? Vagy visszatérsz a régihez, mert másoknak nem tetszik a mostani?
– Kizárt! Maradok ennél – felelte magabiztosan Tracy. – Sajnálom, de nem érdekel, ha másnak nem tetszik. Ez az én stílusom, nem az övék.
– Szóval ez a válaszod? – kérdezte Pamela büszke mosollyal. – Csak az számít, hogy neked tetsszen, és te jól érezd magad így, én pedig nagyon büszke vagyok rád, mert amit tettél, az az egyik legnehezebb dolog, pláne a te korodban.
– Nem értem, mi olyan nehéz?
– Az, hogy önmagad légy.
Tracy a homlokát ráncolva nézett az anyjára.
– Gyere, üljünk le – mondta Pamela, és a szobába lépve az ágyra mutatott.
Miután leültek, megfogta a lánya kezét. – Tracy, eddig talán nem vetted észre, de idővel te is rájössz majd, hogy a világon nagyon kevés ember mer igazán önmaga lenni, és valóban azt tenni, amit akar. Nagy bátorság, magabiztosság és erős jellem kell ahhoz, hogy önmagunk… de tényleg önmagunk legyünk. Nagyon kevés ember öltözködik úgy, ahogy szeretne, hord olyan frizurát, amilyet szeretne, de ugyanez a helyzet a sminkkel és minden mással is. A legtöbben nem azt teszik, amit szeretnének, hanem amit elvárnak tőlük.
– Amit elvárnak?
Pamela bólintott.
– De kik?
– Mások. A szüleik, a barátaik, a tanáraik, a főnökük, a társadalom… –
A nő vállat vont, és a lányra mosolygott. – Azt hittem, sokkal később kell majd erről beszélnünk, talán amikor végzel az iskolában, de ha már így alakult, essünk túl rajta.
Kényelmesebben elhelyezkedett, és folytatta: – Gyakran nem olyan könnyű igazi egyéniségnek lenni, mint ahogy azt gondolnánk. Az életünk különböző szakaszokból áll, időnként új mozgalmak, zenei irányzatok, divatok, hiedelmek jönnek, és ezek néha annyira szokatlanul szólítanak meg minket, hogy szeretnénk a részei lenni. Ezt azonban sajnos nem mindenki érti meg.

197-198. oldal

lillae>!

Legfontosabb tehát sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk, mert ezek mind nyitott sebek, amelyeken át kreatív erőink folynak el. Nem arról van szó, hogy egyfolytában erőszakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez. Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, szemrehányó, vádoló restanciáinkat. Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk, legyen az fizikai vagy szellemi természetű elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás. Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összebonyolódott ügyeink kibogozásához. Magában véve már ez az akcióba lendült tevékenység is erőtöbblethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat bennünket.

93-94. oldal, 18. Az önbizalom fejlesztése (Holnap, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: halogatás · önbizalom · önbizalomhiány
Mesii>!

[…] a buddhizmusban az önbizalomhiányt a lustaság egy formájaként értelmezik, gyenge lélekként, amit fejleszteni kell.

Kapcsolódó szócikkek: lustaság · önbizalomhiány
Qwerf>!

Végső soron pedig meríts bátorságot Shakespeare szavaiból: „Árulónk a kétség: Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk, Ha volna merszünk.”

8. kérdés: Miért bátortalanodom el olyan könnyen? (48. oldal)

David J. Lieberman: Azonnali elemzés 100 mindenkit érintő viselkedésminta gyakorlatokkal és lehetséges megoldásokkal

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · kétség · önbizalomhiány · William Shakespeare
Chöpp>!

Az önbizalomhiány a legtöbb nőre jellemző.

223. oldal Fegyelmezés

Kapcsolódó szócikkek: önbizalomhiány
Mákostészta>!

Az érzékeny, nagy tudású, értékes, intravertív, úgynevezett „neuraszténiás” egyének legtöbbször éppen kóros önbizalomhiányban szenvednek, mégpedig azért, mert képzeletük sokkal intenzívebb, lelki elégedetlenségük pedig fokozottabb, mint az anyagias és tudatlan emberé.

92. oldal, 17. Az önbizalom (Holnap, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: introvertált · önbizalomhiány
Black_Venus>!

Az idő nagy részében a változó testet tapasztaljuk, a karmikus fogalmi fájdalomtestet. E változó testet akkor tapasztaljuk, amikor önbizalmunk lecsökken. „Nem vagyok elég jó” – mondjuk magunkban. Mindenkinél lehet olyan területe az életnek, ahol ezek az érzések előjönnek. Most szánjunk rá egy kis időt, gondoljunk életünk egyik kihívó helyzetére. Ahogy ezt tesszük, testünkben megjelenhet egy kényelmetlenség érzés. Olyan ez, mintha egy részünk, amely ezt a nehéz helyzetet tapasztalja, egy másik lény lenne, saját testérzetével, hogy még a testtartásunk is megváltozik. Észrevesszük, hogy energiánk dinamikája megváltozik a testünkben, aggodalom vagy bizonyos érzelmek jönnek elő. Ha belső dialógusra figyelünk, kivehetjük, hogyan működik egy bizonyos szemlélet vagy logika abban, ahogy kedvezőtlenül hasonlítjuk össze magunkat másokkal, vagy önkritikát gyakorlunk. Akár fizikailag, érzelmileg vagy fogalmilag érzékeljük a változó testet, az élet ilyetén tapasztalása oly megszokottá válik, hogy belenyugszunk: az életünk stresszel teli létezés.
Néha megragadunk ebben, és egész létünk ezen a fájdalmon alapul. Ebből a fájdalomból kiindulva szeretünk. Ebből a fájdalomból kapcsolódnak. Emiatt a fájdalom miatt gyűlölünk. Fájdalomban teszünk meg valamit, vagy abbahagyjuk a dolgokat a fájdalom miatt. Ez a fájdalom adja egész működési rendszerünket.
Fel kell ismernünk: Ki az aki fél? Ki az, aki kételkedik? Ki az? Az önazonosság nem az, aki valójában vagyunk. Ez nem a hiteles önmagunk. Ez egy szokás, bizonyos összetételű szél, amit ki lehet bocsátani. Tudatosságunk megszabadul, hogy még finomabb jelenlétre, életerőre és élénkségre tegyen szert.

111. oldal, A Kilenc Lung, azaz az átalakulás térképe (Bioenergetic, 2020)

Tenzin Wangyal: A szakrális test felébresztése A légzés és mozgás tibeti jógája

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · önbizalom · önbizalomhiány