önállótlanság fogalom

A kérdés csupán az, hogy a vezetők önállóságra vagy önállótlanságra buzdítanak-e. Az egyik az igazsághoz vezető fejlődést jelenti, a másik annak halálát.

57. oldal Kultúra és világszemlélet

De a rabszolgaság nem társadalmi helyzet már, hanem társadalmon kívüli, ezért a modern ember „pária”, amint Evola mondja. És ez belülről következik, alkatának eredménye – a rabszolgát nem körülményei teszik azzá, hanem az, hogy rabszolgalélekkel született, és nem tud mást, mint szolgálni (a munka, mint a legfőbb erény) –, nem a viszonyok avatták rabszolgává, hanem: az. Ezért benne az önállótlanság, ingadozás, meghódolás, formátlanság, „ignorance”, a korlátoltság és a transzcendens iránt való vakság. Társadalom és ember korrelátum: egy bizonyos embernek egy bizonyos társadalomforma felel meg, a királyi embernek a királyi rend; a csőcseléknek, a páriának a felbomlás, zavar, az inferioritás felel meg, és ez már nem is társadalom, hanem társadalmon kívül való állapot; a kozmikus embernek a „szép rend” felel meg, a humanisztikusnak a káosz: a szocializmus, tudomány, gazdasági felbomlás, vagyis a vallástalanság.

Modern Apokalipszis – A világkrízis irodalma

Kicsi korunk óta önállótlanságra vagyunk nevelve. Van óvónénik, tanító nénink, majd tanárunk, aztán meg főnökünk. Ők azok, akik megmondják, hogy mit csináljunk. Amíg ez kiskorunkban teljesen természetes, sőt elengedhetetlen, például ne együk meg a zsírkrétát stb., felnőttkorban nem mindenkinek való. Van, akinek igen, de nagyon sok embernek nem. A probléma nem az, hogy valaki megmondja, hogy milyen munkát és hogyan végezzünk el. Na jó, ez is. De még rosszabb, hogy a rendszer passzivitásra nevel, ahhoz szoktat hozzá bennünket, hogy valaki rendszeresen ad nekünk pénzt, és ő állapítja meg, hogy mennyit. Ezt nevezzük pénzkeresésnek.
Teljesen más a lelkülete a dolognak, ha nem pénzkeresésként emlegetjük a dolgot, hanem pénzCSINÁLÁSként.

172. oldal

A szabálytalan írással párosuló gyenge nyomáserő fogékonyságra vall. Pozitív jelentése lehet idealizmus, álmodozó hajlam, érzelmi fogékonyság, érzékenység. Negatív jelentése lehet félénkség, gyengeség, önállótlanság, felszínesség.

A pszichológiai megfigyelések szerint a kövér embereknek nem alakultak ki megfelelő énhatáraik. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha valakinek lenne egy házba, aminek nem lenne kerítése, ezáltal bárki szabadon bemehet, járkálhat a házában. Nem tudja kirekeszteni azokat, akiket nem szeret, akiket nem ismer. Mindenki átjár rajta, legyalogolja. Nem tud kiállni saját érzései, szükségletei mellett, hanem más emberek vágyainak a szolgája, másoknak megfelelni akarva éli az életét, érzései mindig attól függnek, hogy mások mit éreznek. Mindez gyerekkorban már kialakul azoknál, akiket nem engednek önállósodni, fenyegető korlátozással, erőszakkal vagy érzelmi zsarolással nevelnek, és önállótlan függőségben nőnek fel. Felnőttkorban ez viszont már nagyon disszonáns, önmegvalósításuk lehetetlenségét ítélik majd át az ilyen emberek. Pszichológiai határok nélkül nem válhat az ember önálló egyéniséggé, kellenek e határok ahhoz is, hogy ezen belül biztonságban érezze magát. Kell ez a kerítés ahhoz is, hogy oda beengedjük azt, akit szeretünk és azzal ott biztonságban érezzük magunkat, ne érdekeljen az hogy mások mit szólnak hozzá. Ilyen határok nélkül az ember nem meri kifejezni az érzelmeit, mert fél attól, hogy azok is határtalanok lesznek, és esetleg pusztít vele mint a megáradt folyó.
Az evés azért válik könnyen pótszerré az ilyen emberek esetében, mert sok családban az étel adása és az érzelmek adása összekeveredik.

49. oldal, A méretek (Sub Rosa, 1996)