!

Omár asz-Szadík személy

Renée Ahdieh: The Wrath & the Dawn
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Renée Ahdieh: Rózsa & tőr

Idézetek

>!
pevike

– Tarik, miért csinálod ezt? Miért akarod megvívni ezt a csatát?
– Mert szeretem Sahrazádot – vágta rá Tarik habozás nélkül.
– De.. miért szereted?
– Miféle nevetséges kérdés…
– Nincs benne semmi nevetséges. Nagyon egyszerű kérdés. A nehézség a válaszban rejlik. Miért szereted azt a lányt?
– Mert… – Tarik kimerülten megdörzsölte a tarkóját. – Mert a legdrágább emlékeim mind hozzá kötődnek. Mellette szenvedtem. És… együtt kacagtunk a semmin.
Omár keze lehullott a fiatalember válláról.
– A közös múlt még nem jogosít fel a jövőre, barátom.

283. oldal, Repülőszőnyeg és az emelkedő áradat (Ventus Libro, 2016)

>!
Tóth_Orsolya_3 P

A bőség idején könnyű jónak és kegyesnek lenni. A nehéz idők határozzák meg igazán az embert.

Kapcsolódó szócikkek: Omár asz-Szadík
>!
Nymeria96 

“Tariq, why are you doing this? Why are you fighting this battle?”
“Because I love her,” Tariq said without hesitation.
“But . . . why do you love her?”
“What kind of a ridiculous question—”
“It is not a ridiculous question. It is a very simple one. The difficulty lies in the answer. Why do you love her?”
“Because—” Tariq rubbed at the back of his neck. “All of my most cherished memories are of her. I’ve suffered alongside her. And . . . we’ve laughed at nothing together.”
Omar’s hand fell from Tariq’s shoulder. “A shared history does not entitle you to a future, my friend.”

295. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Omár asz-Szadík · Tarik Imrán az-Zijád
Hirdetés
>!
Nymeria96 

“Some things exist in our lives for but a brief moment. And we must let them go on to light another sky.”

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Omár asz-Szadík
>!
Perly P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Az ígéreteid pusztán üres szavak – vágott vissza Tarik. – És már túl késő.
– Az ígéreteim nem üres szavak. – A kalifa megállt előtte egy karnyújtásnyira. – Habár egy ígéret bizalom nélkül keveset ér.
Tarik állkapcsa megmerevedett.
– A badavi tábor sejkje egyszer azt mondta nekem, hogy a bizalom nem ajándék. Hanem kiérdemelt jutalom. Még nem érdemelted ki az enyémet.
A kalifa szája tartózkodó mosolyra húzódott.
– Szeretném megismerni ezt a sejket.
Kínos csend telepedett rájuk, majd Tarik ugyanolyan tartózkodóan válaszolt.
– Habár nehéz beismernem, gyanítom, hogy a sejk kedvelne téged.
– Miért mondod ezt?
– Szereti a szép szerelmes történeteket – sóhajtott Tarik lemondón.
– Nem vagyok benne biztos, hogy ez egy szép szerelmes történet.
Tarik megérezte a büszkeség alá temetett sebezhetőséget. Az embert a szörnyeteg mögött. Szemügyre vette a kölyökkirályt, akit olyan sokáig megvetett. Akinek ezerféle lassú kínhalált képzelt el a saját keze által. Tarik másodjára is észrevett benne valami… többet. Nem olyasmi volt ez, ami a kedvére való lett volna. Vagy amit megkedvelhet. Inkább olyasmi, amit nem gyűlölt többé.
– A saját érdekedben legyen szép az a történet – suttogta.
Koraszán kalifája meghajolt Tarik Imrán az-Zijád előtt, majd kezét a homlokához emelte.
Egy pillanattal később, sajgó fájdalommal a szívében… Tarik viszonozta a mozdulatot.