!

olvasó személy

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Blaise Pascal: Gondolatok
Joseph Joubert: Gondolatok
Susanna Clarke: A hollókirály
Vámos Miklós: Márkez meg én
Umberto Eco: Az új középkor
Henry Fielding: Tom Jones I-II.
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Apuleius: Az aranyszamár
Charlotte Brontë: Shirley
Amélie Nothomb: Holt határon
Esterházy Péter: Egy kék haris
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Danilo Kiš: A holtak enciklopédiája
Szerb Antal: A világirodalom története
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány
Montaigne: Esszék
Isaac Bashevis Singer: A félelmetes fogadó
Somlyó György: Philoktétész sebe
Márai Sándor: Napló 1976–1983
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Multatuli: Max Havelaar
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa
Berkesi András: Hűség / Különös ősz
Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Heller Ágnes: Kertész Imre
Márai Sándor: A teljes napló 1946
Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Montesquieu: Montesquieu hagyatékából
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
John Irving: Fohász Owen Meanyért
Bágyoni Attila: A 2 nem = igen
Beth Ciotta: A szerelem bolondja
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember
David Foenkinos: Emlékek
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben
Katya Petrovszkaja: Talán Eszter
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Szerb Antal: A világ sokkal több…
Stephen King: Rémálmok bazára
Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Amélie Nothomb: Riccardin dal ciuffo
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Cristina De Stefano: Oriana
Viktor Pelevin: iPhuck10
Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért

Idézetek

>!
Kkatja P

     – Hogy egy könyvet jónak ítélnek-e, az nem kizárólag az utolsó szavak, hanem az összes addigi szó keltette hatás alapján dől el, Marcus. Nagyjából fél másodperccel a könyv befejezése, az utolsó szó elolvasása után az olvasót magával kell ragadnia egy erőteljes érzésnek, nem szabad másra gondolnia, mint az imént olvasottakra, és szomorú mosollyal kell pillantania a könyvborítóra, mert máris hiányozni kezdenek neki a szereplők. Az a könyv jó, Marcus, amit az ember sajnál befejezni.

667. oldal Epilógus

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · Harry Quebert · könyv · Marcus Goldman · olvasó
>!
eme P

Aki könyvet olvas, nagy útra indul, fizikai értelemben mégis ugyanazon a helyen marad, nem mozog. Így állhat a dolog a mi földi létünkkel is: saját könyvünket olvassuk… A valóságban a lazac sose hagyta el a forrást.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás · olvasó · utazás
>!
latinta SP

    Árva napokat nem ismer könyv, könyvtár, talán csak egy vidéki könyvtáros, egy olyan nő, egy olyan férfi, aki maga is árva, aki még mindig barna egyenköpenyben téblábol a könyvespolcok között, és akit el sem bocsátottak, mert még azt is elfelejtették, holott ő még emlékszik az első olvasóra, az első kölcsönzőre és az első könnyfoltokkal, ceruzafirkákkal visszaszolgáltatott árva regényre. (Még arra is emlékszik, hogy második fölszólítás után hozta vissza a patikus lánya!)

21. oldal, Árva napok (Magvető, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · könyvtáros · olvasó
>!
latinta SP

    Az Olvasónak könnyű. Betáncol a könyvesboltba, fölhörpinti a bejárat mellé helyezett pezsgőt, és azt mondja, ilyen és ilyen írót szeretnék. Nagy, kicsi, ügyes, praktikus, szomorú, vidám, mindentudó, klasszikus, posztmodern író kell – s máris jöhet az olvasás csodája. Aztán ha mégsem tetszik az olvasmány, leteszi a könyvet, és elfelejti. A vidám lángokkal lobogó kandallóba veti. Kidobja a vonat ablakán, legelő tehenek közé. Elássa a kert végében, a nagypapával együtt temeti el.
    Az Olvasó visszaviheti a könyvet a boltba.
    Kérem, ez a kötet pocsék, tele van semmirekellő mondattal, kérek egy másik írót!

71. oldal, Milyen olvasót szeretnék? (Magvető, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: kandalló · könyv · könyvesbolt · olvasó · posztmodern · tehén · vonat
1 hozzászólás
>!
latinta SP

    Minden olvasók legspeciálisabb képződménye az író. Hozzá csak a kritikus hasonlítható valamiképp, aki korábban maga is író akart lenni, ám mégis elcsábult a jól fizető magyar kritikai életbe vagy az irodalomtörténészi paradicsomba.
    Az írói olvasás eseményét tekintve négy plusz egy alaphelyzetet ismerünk.
    Az író saját magát olvassa.
    Az író azt olvassa, amit őróla írtak.
    Az író a másik – élő – írót olvassa.
    Az író azt olvassa, amit más íróról írtak.
    Bónusz: az író klasszikust olvas.

191. oldal, Az író olvas (Magvető, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: írás · író · olvasó
>!
Sli SP

A hiúság oly mélyen gyökerezik az ember szívében, hogy még a katona, a csatlós, a szakács meg a teherhordó is dicsekszik, és bámultatni akarja magát; sőt a filozófusok is; és akik műveikben ez ellen dörögnek, azon a címen, hogy jól megírták; akik pedig olvassák őket, azon a címen, hogy elolvasták írásaikat; talán még magam is erre vágyom, aki e sorokat írom; meg talán azok is, akik olvasni fogják soraimat…

57. oldal, II. szakasz (Lazi, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: hiúság · írás · író · olvasás · olvasó
Hirdetés
>!
DaTa P

A kiadó elszámol. A forintkorszak első két hetében összes könyveimből összesen hat példányt adtak el az egész országban. E példányok tiszteletdíja tizenegy forint harminc fillér, amit azonnal átnyújtanak.
Olvasóimat most már személyesen ismerem, kis, meghitt család ez. Ha lakást változtatnak, levelezőlapon közlik címüket. Nem ártana csoportképet készíttetni róluk – középen én, mint az érettségi képeken az osztályfőnök, körülöttem az eminens olvasók, szám szerint hatan vagy nyolcan – ezzel az aláírással: „Márai Sándor, olvasói körében.”

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasó
>!
latinta SP

A Mester némi szorongást és megbánást érez, sejti már, hogy tanítása, mint minden tanítás, melynek alapja az erkölcs, ha avatatlan kezekbe jut, amennyi áldást, ugyanannyi bajt is okozhat. (Mert, mint Platón mondja, a Mester maga választja tanítványát, de a könyv ezt nem teheti olvasójával.)

115. oldal, A Mester és a tanítvány története (Európa, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasó · Platón
>!
egy_ember

Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ezalatt a harmincöt év alatt összefonódtam önmagammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, amíg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nem csak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig.

Túlságosan zajos magány

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · olvasó
>!
Sli SP

Azonkívül az én megpróbáltatásaim bizonyos gyönyört keltő változatosságot adnának művednek, ami a te írásművészeteddel párosulva hallatlanul le tudná kötni az olvasóközönség érdeklődését. Mi sem alkalmasabb az olvasó szórakoztatására, mint egy kor, egy életsors változásai és viszontagságai! S bár ezek a valóságban cseppet sem voltak kedvemre valók, olvasnom róluk kellemes időtöltés lesz, lévén a múlt gyötrelmeit biztos révben felidézni mindig élvezet. A többiek pedig, akik nem a saját bőrüket vitték vásárra, akik nem kínlódták végig, csak szemlélik mások megpróbáltatásait – nos, azoknak még a nyomorúság ábrázolása is szórakoztató.

399-400. oldal, Levelek - Lucceiushoz (Európa, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: írás · olvasás · olvasó