!

olvasó személy

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Blaise Pascal: Gondolatok
Joseph Joubert: Gondolatok
Susanna Clarke: A hollókirály
Vámos Miklós: Márkez meg én
Umberto Eco: Az új középkor
Henry Fielding: Tom Jones I-II.
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Apuleius: Az aranyszamár
Charlotte Brontë: Shirley
Amélie Nothomb: Holt határon
Esterházy Péter: Egy kék haris
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Danilo Kiš: A holtak enciklopédiája
Szerb Antal: A világirodalom története
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány
Montaigne: Esszék
Isaac Bashevis Singer: A félelmetes fogadó
Somlyó György: Philoktétész sebe
Márai Sándor: Napló 1976–1983
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Multatuli: Max Havelaar
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa
Berkesi András: Hűség / Különös ősz
Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Heller Ágnes: Kertész Imre
Márai Sándor: A teljes napló 1946
Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Montesquieu: Montesquieu hagyatékából
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
John Irving: Fohász Owen Meanyért
Bágyoni Attila: A 2 nem = igen
Beth Ciotta: A szerelem bolondja
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember
David Foenkinos: Emlékek
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben
Katya Petrovszkaja: Talán Eszter
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Szerb Antal: A világ sokkal több…
Stephen King: Rémálmok bazára
Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Amélie Nothomb: Riccardin dal ciuffo
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Cristina De Stefano: Oriana
Viktor Pelevin: iPhuck10
Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért

Idézetek

>!
Sli SP

(…) a művek nem önmagukban léteznek, hanem csupán a befogadóval, az olvasóval való viszonylatukban. Ahogy Octavio Paz egy aforizmájában megfogalmazza: „Minden olvasó egy másik költő; minden vers egy másik vers.”

97. oldal, III. „Bolond hangszer” (Gondolat, 1980)

Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe

Kapcsolódó szócikkek: költő · olvasó · vers
>!
Sli SP

(…) nem mondani el mindent; s amit mondunk is, csak azért mondani el, hogy az olvasó gondolkozásra ébresztessék.

434. oldal, VIII. Visszapillantás és kitekintés (Gondolat, 1980) · Montesquieu

Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás · olvasó
>!
Sli SP

Én általában azt a szabályt követem, hogy ha nem zavaró, a metaforát részesítsük előnyben a hasonlattal szemben. Miért gyengítenénk állításunkat azzal, hogy olyan, mint, amikor azt is mondhatjuk, hogy az, ami. Az olvasó nem buta, és megérti a metaforát. A hasonlat néha egyenesen sértésnek hat. Az olvasót pedig soha ne inzultáljuk, és soha ne becsüljük alá.

250. oldal, Tizedik fejezet - Átdolgozás: az igazi író ismérve (Alexandra, 2010)

Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve Minden, ami egy jó novellához és regényhez kell

Kapcsolódó szócikkek: hasonlat · metafora · olvasó
>!
Sli SP

Az író hiú, mint az emberek általában. Ha valaki becsmérli az édesanyját, avagy a hajszínét, vagy netán azt állítja, hogy az író amszterdami kiejtéssel beszéli a hollandot – amit egyetlen amszterdami sem hajlandó beismerni –, akkor az író esetleg megbocsát. Ámde… merészeld csak bírálattal illetni egy olyan apró mozzanat mégoly jelentéktelen részecskéjét, amelynek akár a legcsekélyebb köze van az író írásához, bizony, sose bocsátja meg neked! Ha tehát a kedves olvasó nem találja csodálatosnak a könyvemet, és találkozik velem valahol, azt ajánlom neki, tegyen úgy, mintha nem ismernénk egymást.

121. oldal, 9. fejezet (Európa, 1981)

Multatuli: Max Havelaar Avagy a holland kereskedelmi társaság kávéaukciói

Kapcsolódó szócikkek: hiúság · írás · író · könyv · olvasó
>!
Sli SP

Ezért hát az ilyen „a változatosság kedvéért” beiktatott fejezet, az én írói hiúságom nagyítóüvegén keresztül nézve, igen nagy jelentőségű, sőt nélkülözhetetlen; ha az olvasó átugorná, és aztán azt mondaná, hogy nem nagyon tetszik neki a könyvem, habozás nélkül kijelenteném, hogy ha átugrotta ezt a fejezetet, akkor nincs joga véleményt mondani a művemről, hiszen éppen a legfontosabb részét nem olvasta. Így tehát, mivel ember vagyok és író, minden olyan fejezetet, amelyet az olvasó a jellemző olvasói felelőtlenséggel átugrott, lényegesnek tartanék.

121-122. oldal, 9. fejezet (Európa, 1981)

Multatuli: Max Havelaar Avagy a holland kereskedelmi társaság kávéaukciói

Kapcsolódó szócikkek: író · könyv · olvasó
>!
Sli SP

El tudom képzelni, hogy az olvasó kedves neje megkérdi:
– Tulajdonképpen mi van abban a könyvben?
És akkor az olvasó például azt feleli – ó, mily szörnyű az én füleimnek! –, a nős férfiakra oly jellemző bőbeszédűséggel:
– Nos… hát… nem tudom még…
Hát ha még nem tudod, te barbár, akkor olvasd tovább! Mert a legfontosabb éppen most következik! Én pedig rád meredek, miközben reszket a szájam széle, és igyekszem felmérni, hogy vajon hol tartasz a könyvben… és keresem az arcodon annak az „olyan, de olyan gyönyörű fejezetnek” a visszatükröződését.
Nem, mondom ekkor magamban, azt még nem olvasta el. De mindjárt… mindjárt felugrik a székről lelkesültségében, és valamit megölel… talán a feleségét…
De az olvasó csak olvas, olvas tovább. Nyilván túljutott már azon a „gyönyörű fejezeten”. És nem ugrott fel a székről, és nem ölelt meg senkit.
És egyre vékonyodik a könyvlapköteg az olvasó jobb hüvelykujja alatt, és az én reménységem, melyet ama bizonyos ölelésbe vetettem, egyre csökken… pedig hát, becsületszavamra, még némi könnyezésre is számítottam!
És az olvasó már elolvasta az egész regényt, egészen addig, amikor ők „egymáséi lesznek”, és akkor az olvasó azt mondja, ásítozva (mert az ásítás is a házastársi állapotra jellemző bőbeszédűség egyik megnyilvánulása):
– Hát igen!… Egyike ez azoknak a könyveknek, amelyek… hm! Ó, annyi mindent összeírnak manapság!
Hát nem tudod, te szörnyeteg, te vadállat, te európai, te olvasó, hogy már egy álló óra hosszat az én lelkemet harapdálod, akár valami fogpiszkálót?! Hogy embertársad húsát, csontját rágod, rágcsálod?! Te emberevő, te a lelkemet forgattad meg a szádban úgy, miként a tehén eszi a füvet! A szívemet nyelted le, mint holmi nyalánkságot! Mert én a szívemet meg a lelkemet adtam bele abba a könyvbe, és sok könnyem hullott arra a kéziratra, és minél többet írtam, annál kevesebb lett a vér az ereimben, és mindezt neked adtam, és te megvásároltad néhány fillérért, és most csak annyit tudsz mondani, hogy: „Hm!”

122. oldal, 9. fejezet (Európa, 1981)

Multatuli: Max Havelaar Avagy a holland kereskedelmi társaság kávéaukciói

Kapcsolódó szócikkek: írás · könyv · olvasás · olvasó
Hirdetés
>!
Chöpp 

    Üldögélek s egy költőt olvasok. A terem zsúfolt, de nem érezni az embereket. Odabent vannak, a könyvekben. Néha megmozdulnak a lapok mélyén, akár az alvók, mikor két álom között másik oldalra fordulnak. Ó, milyen jól érzem magam olvasó emberek között. Miért nem ilyenek mindig? Bármelyikükhöz odamehetsz, és szépen megérintheted: nem érzel semmit. Mikor felállsz, és kissé meglököd szomszédodat, bocsánatkérésedre odabólint, ahonnét a hangodat hallja, arca feléd fordul, de nem lát téged, s haja olyan, mint az alvóké. Milyen jólesik ez. Én pedig üldögélek, és enyém egy költő. Ilyen az én sorsom. Mert talán háromszáz olvasó is van a teremben, de nem valószínű, hogy mindegyiknek lenne egy költője. (Isten tudja mi jutott nekik.)

285. oldal, Malte Laurids Brigge feljegyzései

Kapcsolódó szócikkek: olvasó
>!
Sli SP

– (…) Nem vagyok én semmi, csak olvasó.
– MIÉRT MONDOD ILYEN SZÉGYENKEZVE? NAGY ADOMÁNY AZ OLVASÁS.

492. oldal, Az ujj (Cartaphilus, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · olvasó
>!
Mária P

[…] un appassionato di letteratura non può risolversi ad avere un solo libro sul comodino […]

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasó
>!
latinta SP

    Az irodalom nem egységes, de egy. Ezt tudja az olvasó, ez az ő nagyszerű tudása, az irodalom egy, ott nincsenek klikkek, pártok, szélkakasok, ott csak szövegek vannak, szavak, mondatok, könyvek, és nincsen olyan könyv, nincsen olyan irodalmi alkotás, amely egy másikra törne. Az olvasó mindezt tudja, sőt általa valósul az meg. Általa, akiről rendre azt állítjuk, hogy nincs. Hogy ilyen állatfajta nincs. Volni volt, s mily kedves az emléke, ahogy ott ült a szobájában, mellső lábai közé egy papírlapokból álló fura képződményt véve, egy úgynevezett könyvet, szelíden, ám mégis szenvedélyesen – volt, nincs, kihalt.

21. oldal, Olvasó, te utolsó! (Magvető, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: olvasó