olvasó személy
Idézetek
– Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal – mondta Jojen. – Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.
525. oldal, Bran
Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó.
(Előszó)
A könyv feladata megőrizni a szavakat. […] Viszont a szavakat az olvasónak kell értelmeznie!
757. oldal, 69. Strange követői és Norrell követői
Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ezalatt a harmincöt év alatt összefonódtam önmagammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, amíg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nem csak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig.
Túlságosan zajos magány
Teljes húsz éven át, héttől huszonhét éves koráig Szonyecska szinte megszakítás nélkül olvasott. Úgy zuhant az olvasásba, mint az ájulatba, amiből csak a könyv utolsó lapján tért magához.
Rendkívül tehetségesen olvasott, mondhatni, egyenesen zseniálisan.
6. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Na, egy jó olvasó, róla azért többféle árnyalatot lehetne a cikk vásznára fölkenni. Ő minimum gyanakszik. Egy jó olvasó úgy olvas, hogy önfeledt, és cenzor is, bizony, kapargatja a rozsdát, és gyanakodva fürkész, mint apa a bakfislányát, ej, bassza meg, nem vagy te már ártatlan, kicsi szentem.
246. oldal, Tartalék cikk
– Hogy egy könyvet jónak ítélnek-e, az nem kizárólag az utolsó szavak, hanem az összes addigi szó keltette hatás alapján dől el, Marcus. Nagyjából fél másodperccel a könyv befejezése, az utolsó szó elolvasása után az olvasót magával kell ragadnia egy erőteljes érzésnek, nem szabad másra gondolnia, mint az imént olvasottakra, és szomorú mosollyal kell pillantania a könyvborítóra, mert máris hiányozni kezdenek neki a szereplők. Az a könyv jó, Marcus, amit az ember sajnál befejezni.
667. oldal Epilógus
Jó szándékú felnőttek egy életre elvehetik a gyerekek kedvét az olvasástól, ha nem hagyják nekik, hogy azt olvassák, amit élveznek, vagy ha olyan unalmas, ám nemes mondanivalójú könyveket adnak a kezükbe, ami nekik tetszik. Ez gyakorlatilag a viktoriánus „jobbító” irodalom 21. századi megfelelője. Csak az lesz az eredménye, hogy egy egész generáció fogja meggyőződéssel vallani: olvasni egyáltalán nem menő, sőt, ami még rosszabb, egyenesen kellemetlen.
23-24. oldal, Miért függ a jövőnk a könyvtáraktól, az olvasástól és az ábrándozástól?