olvasás fogalom
(A férfiolvasókra magyar író nem számíthat. Azok csak detektívregényeket olvasnak – leginkább harminctól lefelé és ötventől felfelé –, harminc és ötven közt pedig a Nagy István könyvét, amelyben minden ember keresheti a nemességét. Aki nem találja meg, az méltán szidhatja a magyar tudomány felületességét.)
106. oldal
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya / Véreim
Idézetek
A távoli alakra meredtek. Az elesett. Néhány galamb odatipegett, hogy közelebbről szemügyre vegye.
– Pedig tudod, nem hülye – jegyezte meg Hamish. – Nem, egyáltalán nem lehet hülyének nevezni.
– Van ott agyvelő, az biztos – értett egyet Lezek. – Néha olyan keményen nekiáll gondolkodni, hogy jól kupán kell vágni ahhoz, hogy rád figyeljen. Tudod, a nagyanyja megtanította olvasni. Szerintem az fűtötte túl az agyát.
7. oldal
– A kollupció egy fekete sálkány, amely előbb-utóbb fel fogja falni a nyugati kultúlát, tudom, melt olvastam.
Kontra erre azt válaszolta, miközben a félliteres Dréher Tónikat pakolta a nejlonzacskóba, hogy a hentes vagy az ivást hagyja abba vagy az olvasást, mert a kettő együtt nem megy, olyanok ezek, mint a tej meg a törköly, nem szenvedhetik egymást.
163. oldal
Olvasni, ez azt jelenti, hogy olyasmi elébe megyünk, ami most van keletkezőben, s amiről senki se tudja, mi lesz…
Már az is elég rossz, ha valaki kitalált történeteket olvas, de az írás még ennél is istentelenebb.
228. oldal (Könyvmolyképző) - Megalakul a meseklub
Mindenesetre az Olvasó talán értékel egy kitérőt: az igazi odaadó házasság olyan ritka, mint a kacsacsőrű emlős, a pajzán Természetasszony összetett metaforája, és talán legalább annyira a múzeumokra tartozik. Ha Ön ilyen szövetségessel van megáldva, íme, tegye a következőt. Haladéktalanul hagyjon fel ezekkel az időrabló sorokkal, aprítsa fel a kötetet, és hajítsa a házi tűzhelybe, aztán repüljön türelmes bűntársa ajkaira, és tudakolja meg, nem tehet-e valamit. Hiszen ki az közöttünk, aki nem szeretkezne szívesebben, mint hogy olvasson? Mert mi más az olvasás lényege, ha nem az, hogy egymás iránti szeretetre buzdítson?
200-201. oldal (26. fejezet: Mí tía Lucía avagy a spanyol hölgy)
– Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal – mondta Jojen. – Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.
525. oldal, Bran
Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál.
52. oldal (Lazi)
Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.
107
Márai Sándor: Füves könyv 86% Gyógyító gondolatok
| → |
|---|
A vonatokon, hogy megmeneküljenek az emberek, hogy megállítsák annak az ablakon túli világnak a perverz, kínzó forgását, és megszabaduljanak a félelemtől, és hogy ne szippantsa be őket a sebesség szédülete, mert persze szünet nélkül zakatolt az agyban, legalábbis az ablak előtt elsuhanó világnak az alakjában, azelőtt soha nem látott formák, gyönyörűek, persze, de elképesztők, miért van az, hogy ha csak egy pillanatra is átadjuk magunkat neki, azonnal ismét útnak indítja a félelmet, következésképp azt a mély és alaktalan szorongást, mely gondolattá kristályosodva hatásaiban nem másnak bizonyult, mint a halál sötét gondolatának – nos a vonatokon, hogy megmeneküljenek az emberek, szokássá lett, hogy átadják magukat egy aprólékos, egyébként az orvosok és más jeles tudósok által javallt zseniális védekező stratégiának: egy aprócska megoldás, de ragyogó és hasznos.
A vonatokon, hogy megmeneküljünk, olvastunk.
Tökéletes ellenszer. Az olvasás állandó merev pontossága gyógyír a rettegésre. A szem, mely a betűk kacskaringóiba menekül az ablakból összemosódva áradó képek elől. Árultak az állomásokon éppen erre szolgáló lámpákat, olvasólámpákat. Egyik kezében tartotta az ember, s meghitt fénykúpot rajzolt vele a nyitott könyvre. Képzeljük el. Vaspályán őrülten száguldó vonat, s a vonatban egy kis láng gondosan a csodálatos mozdulatlanság körét varázsolja egy sarokba. A robogó vonat és a megvilágított könyv merevsége. Köröskörül a színét, formáját örökösen változtató világ és az olvasó szem megkövült mikrokozmosza. Akár egy csöndmag a robbanás szívében. Ha nem lehet igaz történet, azt gondolhatjuk: nem más, mint egy pontos metafora szépsége. Abban az értelemben, hogy az olvasás talán mindig és mindenkinek azt jelenti, hogy egy pontra kell meredni, nehogy elcsábítson és tönkretegyen az ellenőrizhetetlenül suhanó világ.
53-54. oldal