Ollie személy
Idézetek
– És te rossz kisfiú vagy? – kérdeztem. Ollie-nak amolyan ragadós vigyora volt.
– Ó, én egy nagyon, nagyon rossz kisfiú vagyok!
Cam mérgesen nézett rá.
– Aha, úgy érted, rossz nyelvtanból, matekból, irodalomból, magad után összepakolásból, és még folytathatnám.
– Azokban a dolgokban azonban, amik számítanak, nagyon is jó vagyok.
– Cam, mi a fenét csinálsz? Reggel nyolc óra van.
– Jó, hogy szólsz – felelte, és egyenesen a konyhám felé indult.
– Nem mondhatnám, hogy az időérzék az egyik legerősebb oldalam.
Összevontam a szemöldökömet, és mezítláb utána eredtem.
– Mit keresel itt?
– Reggelit csinálok.
– Nem csinálhatnál reggelit a saját konyhádban? – kérdeztem a szememet dörzsölve. […]
– Ott nem olyan izgi, mint nálad – letette a holmikat a pultra, és szembefordult velem. […] – Különben pedig Ollie ájultan hever a nappali szőnyegén.
– A szőnyegen?
– Aha. Arccal lefelé, hangosan horkol, és kicsit csorog a nyála. Nem valami étvágygerjesztő, nekem elhiheted!
– Akkor hát eldöntetett! – szakította félbe a mondatomat. – Ne gondolkozz sokat! Gyere át! Csak egy kis időre, rendben?
317. oldal
– Szerintem a világtörténelemben még soha senkinek nem jutott eszébe pórázt tenni egy teknősre.
– Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne — válaszolta Ollie, a sarkára támaszkodva hintázott előre-hátra. – Különben meg még tetszik is, hogy világelső lehetek valamiben.