Olivia Silber (Liv) személy

Henry szokásához híven egy könyvespolcnak támaszkodott, és karba tette a kezét. Úgy tűnt, Jasper anyukája nagyon kedveli a pasztellszínű szerelmes regényeket, és eléggé zavart, hogy közvetlenül Henry feje mellett olyan címeket lehetett olvasni, mint „Csókolj meg, lázadó!” és „Engedd, hogy erős karjaidban haljak meg!”. Úgy gondoltam, legjobb, ha oda sem nézek.

231. oldal, 23. (Könyvmolyképző, 2015)

– […] ezek a csajok kezdenek az idegeimre menni. Most komolyan, ha valaha egyszer ilyen cicababa leszek, aki egy pasas miatt megszabadul az agyától, és az iskolai füzeteibe már csak szívecskéket firkál, akkor inkább lőjenek le!
– Emlékeztetni foglak rá.
– Komolyan mondom! Annyira örülök, Livvy, hogy mi immunisak vagyunk a fiúkra.
– Talán nem egészen immunisak, de legalábbis nehezen kapunk lángra – ismertem el. Kénytelen-kelletlen. Ha valaki, hozzánk hasonlóan, minden évben máshová költözik, óvatosnak kell lennie a szerelemmel, különben búcsúzáskor összetörik a szíve. Kinek volt arra szüksége? – De anyának talán igaza van, és majd egyszer, ha eljön az igazi…
– Akkor majd szépen megvárja, amíg leérettségizem!

114. oldal, 13. (Könyvmolyképző, 2015)

– Elég szép a szemed – mondtam halkan.
Arcán mosoly terült szét.
– Rajtad meg eléggé szép minden – felelte […].

283. oldal, 27. fejezet

Ha a változás szele közeleg, egyesek falakat építenek, mások szélmalmokat.

198. oldal

320. oldal, 31. (Könyvmolyképző, 2015)

Mit is mondogatott mindig Sherlock Holmes? Ha sikerült kizárni a lehetetlent, akkor ami megmaradt, az az igazság, bármilyen valószínűtlenül is hangzik. Csakhogy mi marad meg, ha a lehetetlent nem lehet kizárni?

106. oldal, 12. fejezet

Vajon mindig fájni fog, valahányszor ránézek? Vajon képes leszek valaha egy helyiségben tartózkodni vele anélkül, hogy az lenne az érzésem, belehalok a vágyakozásba?

240. oldal

Minden embernek szüksége van titkokra […].

321. oldal, 31. fejezet

– A boldogságból sosem elég.

360. oldal

77. oldal, 8. (Könyvmolyképző, 2015)