Olivia Silber (Liv) személy
Idézetek
Henry szokásához híven egy könyvespolcnak támaszkodott, és karba tette a kezét. Úgy tűnt, Jasper anyukája nagyon kedveli a pasztellszínű szerelmes regényeket, és eléggé zavart, hogy közvetlenül Henry feje mellett olyan címeket lehetett olvasni, mint „Csókolj meg, lázadó!” és „Engedd, hogy erős karjaidban haljak meg!”. Úgy gondoltam, legjobb, ha oda sem nézek.
231. oldal, 23. (Könyvmolyképző, 2015)
And Mom was besotted with him—don’t ask me why. It couldn’t be his looks. Ernest had a large bald patch, enormous ears, and teeth that were far too white. It was all very well for Lottie to insist that Ernest was a handsome man; we just couldn’t go along with her opinion. Maybe he did have nice eyes, but with ears like that who was going to look into his eyes? Not to mention that he was ancient—over fifty.
Der Hund schnüffelte an meinem Koffer.
(első mondat)
77. oldal, 8. (Könyvmolyképző, 2015)
Vonakodva néztem körül. Egy folyosón találtam magam, egy végtelennek tűnő folyosón, ahonnan számtalan ajtó nyílt jobbra és balra. Az ajtó, amelyen át beléptem, fűzöldre volt festve. Megsötétedett, régimódi fémveretek díszítették, és egy levélnyílás is volt rajta ugyanabból az anyagból. A csinos kis sárgaréz ajtógomb összegömbölyödött gyíkot formázott.
63. oldal, 7. (Könyvmolyképző, 2015)
Hirtelen a napnál is világosabb volt: ha a végére akarok járni ezeknek a titokzatos álmoknak, ki kell nyitnom. És be kell mennem rajta.
Ha lenne hozzá bátorságom.
116. oldal, 14. (Könyvmolyképző, 2015)
I glared at Mom’s slender back. It wasn’t surprising that Mr. Spencer had fallen for her. She looked pretty good for a professor of English literature. She’s a natural blonde, long legs, blue eyes, great teeth. She was forty-six, but you wouldn’t guess that except in bright daylight when she’d drunk too much red wine the evening before. On good days she looked like Gwyneth Paltrow. Although her new haircut was frightful. She must have been to the same hairdresser as Duchess Camilla.
“I like your middle names.” Mia was looking at Florence, wide-eyed. “You’re really lucky, you know? Mom gave Liv and me the names of her favorite aunts as middle names. Well, she forced them on us. Gertrude and Virginia.”
For a split second Florence’s face cleared.
“My aunts are named after Gertrude Stein and Virginia Woolf,” said Mom. “Two great women writers.”
“With shitty names,” added Mia.
– (…) ezek a csajok kezdenek az idegeimre menni. Most komolyan, ha valaha egyszer ilyen cicababa leszek, aki egy pasas miatt megszabadul az agyától, és az iskolai füzeteibe már csak szívecskéket firkál, akkor inkább lőjenek le!
– Emlékeztetni foglak rá.
– Komolyan mondom! Annyira örülök, Livvy, hogy mi immunisak vagyunk a fiúkra.
– Talán nem egészen immunisak, de legalábbis nehezen kapunk lángra – ismertem el. Kénytelen-kelletlen. Ha valaki, hozzánk hasonlóan, minden évben máshová költözik, óvatosnak kell lennie a szerelemmel, különben búcsúzáskor összetörik a szíve. Kinek volt arra szüksége? – De anyának talán igaza van, és majd egyszer, ha eljön az igazi…
– Akkor majd szépen megvárja, amíg leérettségizem!
114. oldal, 13. (Könyvmolyképző, 2015)