Olivia Silber (Liv) személy
Idézetek
Henry szokásához híven egy könyvespolcnak támaszkodott, és karba tette a kezét. Úgy tűnt, Jasper anyukája nagyon kedveli a pasztellszínű szerelmes regényeket, és eléggé zavart, hogy közvetlenül Henry feje mellett olyan címeket lehetett olvasni, mint „Csókolj meg, lázadó!” és „Engedd, hogy erős karjaidban haljak meg!”. Úgy gondoltam, legjobb, ha oda sem nézek.
231. oldal, 23. (Könyvmolyképző, 2015)
– (…) ezek a csajok kezdenek az idegeimre menni. Most komolyan, ha valaha egyszer ilyen cicababa leszek, aki egy pasas miatt megszabadul az agyától, és az iskolai füzeteibe már csak szívecskéket firkál, akkor inkább lőjenek le!
– Emlékeztetni foglak rá.
– Komolyan mondom! Annyira örülök, Livvy, hogy mi immunisak vagyunk a fiúkra.
– Talán nem egészen immunisak, de legalábbis nehezen kapunk lángra – ismertem el. Kénytelen-kelletlen. Ha valaki, hozzánk hasonlóan, minden évben máshová költözik, óvatosnak kell lennie a szerelemmel, különben búcsúzáskor összetörik a szíve. Kinek volt arra szüksége? – De anyának talán igaza van, és majd egyszer, ha eljön az igazi…
– Akkor majd szépen megvárja, amíg leérettségizem!
114. oldal, 13. (Könyvmolyképző, 2015)
Ha a változás szele közeleg, egyesek falakat építenek, mások szélmalmokat.
198. oldal
Minden embernek szüksége van titkokra (…).
321. oldal, 31. fejezet
Vajon mindig fájni fog, valahányszor ránézek? Vajon képes leszek valaha egy helyiségben tartózkodni vele anélkül, hogy az lenne az érzésem, belehalok a vágyakozásba?
240. oldal
Hm, nem is rossz – fiúk, akik verseket tudnak idézni. Tehát legalább az álomvilágban léteznek ilyenek.
66. oldal
77. oldal, 8. (Könyvmolyképző, 2015)
