Olivia Holloway személy

– Te voltál az első, aki az eszembe jutott. […] Azt akartam, hogy mellettem legyél.

327. oldal, 24. fejezet

Nem hiszem, hogy olyannak születtem, aki folyton megkérdőjelezi a saját képességeit; aki hagyja, hogy mások a tökéletlenség képzetét keltsék benne.
Mégis ilyen voltam. Mégis ezt éreztem.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Azonnal rám mozdult, de mivel a gondolataim még mindig a perverziók körül forogtak, hátrálni kezdtem, és végül sarokba szorultam. Nate hozzám simult, és a köntös öve után nyúlt.
– A teljhatalom… ugye, nem ostorokat meg láncokat jelent?
Nate nevetve rázta meg a fejét.
– Nem, bébi. Csak a jó öreg baszást.

‘Nate, your commitment phobia is showing again.’

He turned to me in mock horror. ‘Where?’ He patted his cheeks anxiously. ‘Get it off me.’

‘I’m going to die alone, Nate.’

And as unconsciousness pulled me toward it, I thought I heard him whisper, ‘Not on my watch, babe.’

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

‘If you were just some woman in a bar, I’d pick you out from all the others, take you home, and fuck you so hard you wouldn’t be able to walk straight in the morning.’

I gulped.

In fact, I think I might have had a little mini-orgasm.

‘No one,’ I whispered, my lips trembling with the emotion, ‘has ever made me feel like the person I’ve always wanted to be until you. You make me feel beautiful, Nate. All the way through. No one else has ever given me that. No one.’

‘I’m glad,’ he murmured against my mouth. ‘Not just because you deserve to feel that way … but because it makes you mine.’

-Azt sem tudom jól csókolok-e.
(..)
-Ezt könnyen kideríthetjük.
-Hogyhogy?
-Csókolj meg!
-Mi?- hőköltem hátra.-Nem!
-Ezt most nem veszem magamra-somolygott Nate.

Amint befordultunk egy újabb utcába, a lesből támadó jeges szél úgy csapott arcul minket, mintha bosszantaná, hogy az épületek felfogják a támadását.

(első mondat)