Olivia Cleary (Livie) személy
Idézetek
– Mi van, ha valami pszichopata, aki kiscicákat próbál a bankautomatákba tömködni?
– Egy szexi pszichopata – javítom ki, mire nagyon mérgesen néz rám.
158. oldal
Néha előfordul, hogy az ember olyan döntést hoz, amit utána megkérdőjelez. Nagyon megkérdőjelez. Nem bánja meg igazán. Tudja, hogy valószínűleg jól döntött, és hogy valószínűleg előnyére fog válni a dolog. De azért még rengeteg időt tölt azzal, hogy azon mereng, mégis mi a franc járt a fejében.
179. oldal
– A sulira kell koncentrálnod, Livie. De… – meglóbálom az orra előtt az ujjamat. – Ha Ciklon legközelebb pénzt ajánl, fogadd el!
Már rázza is a fejét.
– Nem. Nem fogok azért pénzt elfogadni, hogy Miával lógjak. Szeretek vele lenni.
– Korodbeliekkel kellene inkább töltened az idődet, Livie. Mondjuk fiúkkal.
Dacosan megfeszíti az állkapcsát.
– Ha már nem lesznek idióták, akkor az is lesz. De addig is az ötévesekbe több értelem szorult.
56. oldal
Minden rendben lesz. Okos vagy. Erős vagy. Bla, bla, bla… Olyan semmitmondó és nemtörődöm válaszok.
– A barátod vagyok, Kaccy. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy csak pár hete ismerlek, de bízom benned. Rábízom a húgodra az ötéves kislányomat, behívlak az otthonomba, és szereztem neked munkát. Arról nem is beszélve, hogy összehajtogattad az alsóneműimet és láttál meztelenül.
– És mindezt úgy, hogy meg sem adtam a számomat. Ó, a fiúk az edzőteremben olyan büszkék lennének rám!
Livie leveszi a piros kapucnis pulcsiját, mire néhány gördeszkás srác, tetszésüket kifejezve, odaszól neki.
– Máris pasizol, Livie? – cukkolom.
Arca rózsaszínre vált, majd beslisszan a betonoszlop mögé, félig-meddig elbújva a kíváncsi szemek elől.
– Azzal, ugye, tisztában vagy, hogy nem születtél kaméleonnak?
14. oldal