Oliver személy
Idézetek
– Szeretsz egyedül lenni? – kérdezte.
– Nem. Egyedül lenni senki sem szeret. De megtanultam együtt élni a magánnyal.
94. oldal
– Nekem tetszik, ahogy fogalmazol. Miért becsülöd le magad örökké?
Vállat vontam. Akkor most az önkritikámat kritizálja?
– Nem tudom. Talán, hogy ne te becsülj le.
95. oldal
Olyan akartam lenni, mint ő? Vagy egyenesen ő maga akartam lenni? Vagy azt akartam, hogy az enyém legyen? Vagy az „olyan”, az „ő maga” és az „enyém” egyszerűen értelmezhetetlen szavak a vágy kuszaságában, ahol megérinteni valakit és azzá válni, akit megérinteni vágyom, valójában egy és ugyanazon dolog, csupán két partja annak a folyónak , ami az „én”-től folyik a „te” felé, majd vissza, és ebben a végtelen körforgásban a szív kamrái valami, a vágy süllyesztőiéhez, az einsteini féreglyukakéhoz és a személyiségének nevezett duplafenekű fiókéhoz hasonló, szédítő logika szerint működnek, amelynek értelmében a valódi és vágyott életünk közötti, az önmagunk és a vágyott másik közötti legrövidebb út leginkább M. C. Escher kényes kegyetlenséggel megtervezett, kifacsarodó lépcsőházaihoz hasonlít?
84. oldal