Oleg Kosztoglotov személy

Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály

Idézetek

Sli P>!

– És az egyetem?
– Majd igyekeznem kell.
– Irodalom szakra?
– Aha.
– Hallgass ide, Gyomka, komolyan mondom, tönkreteszed magad. Foglalkozz rádiókkal: nyugodtan élhetsz, és még meg is szedheted magad.
– A franc a rádiókba! – prüszkölt Gyomka. – Én az igazságot szeretem.

467. oldal, 28. fejezet - Baj, baj után (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: egyetem · Gyomka · igazság · irodalom · Oleg Kosztoglotov · rádió
Sli P>!

– Nem halok meg teljesen – suttogta Sulubin. – Nem teljesen…
Félrebeszélt.
Kosztoglotov kitapogatta forró kezét a takarón, enyhén megszorította.
– Élni fog, Alekszej Filippics! Ne hagyja magát!
– Csak egy szilánk? Egy szilánk? – suttogta a beteg.
Ekkor jött rá Oleg, hogy Sulubin nem beszél félre, még föl is ismerte őt, és a műtét előtti utolsó beszélgetésükre utal. Akkor mondta: „Néha egész világosan érzem, hogy ami bennem van, az nem egészen én vagyok. Van bennem valami kiirthatatlan, valami magasabb… A Világszellem parányi szilánkja. Maga nem érzi ezt?”

574-575. oldal, 34. fejezet - Ami még nehezebb (Európa, 2015)

1 hozzászólás
>!

– Maga agronómus?
– Nem. Földmérő.
– És miért éppen ott él?
Kosztoglotov megvakarta az orrát.
– Nagyon tetszik az éghajlata.
– De nincsenek szállítóeszközök.
– Miért ne volnának? Autók járnak.
– Mégis, miért menjek oda én? – s lentről fölnézett rá.
Azalatt, amíg beszélgettek, Kosztoglotov arca megenyhült, szinte megszépült.
– Maga? – Homlokát rácokba gyűrte, mintha tósztot készülne mondani. – Honnan tudhatja, Zojecska, hogy a földnek melyik pontján vár magára a boldogság s hol a boldogtalanság? Ki tudja ezt megmondani?

46. oldal, Méhecske (Árkádia, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Oleg Kosztoglotov
Sli P>!

– A betegeknek ellenjavallt az orvosi könyvek olvasása. Még mi, medikusok is, ha valamilyen betegségről tanulunk, egyszerre azt képzeljük…
– Másnak lehet ellenjavallt, de nem nekem! – Kosztoglotov rácsapott az asztalra széles mancsával. – Engem már annyit ijesztgettek az életben, hogy semmitől se ijedek meg többé. A megyei kórházban is megmondtam annak a koreai orvosnak, aki a diagnózist megállapította, épp szilveszterkor, és ő se akart semmit megmagyarázni: „Mondja meg!” Ő pedig, hogy ez náluk nem szokás. Mondja meg, követeltem, el kell rendeznem a családi ügyeimet. Erre aztán kibökte: „Nézze, még három hete van, többért nem kezeskedhetek!”
– Hogy merte?!
– Jól tette! Igaz ember volt. Megszorítottam érte a kezét. Tudnom kellett! Hisz ha már egy fél éve kínlódtam, az utolsó hónapban se feküdni, se ülni, se állni nem bírtam úgy, hogy ne fájjon, csak perceket aludtam napjában, hát magamtól is sejtettem valamit! Ezen az őszön saját tapasztalatomból rájöttem, hogy az ember már akkor képes átlépni a halál küszöbét, amikor a teste még él. Amikor még úgy-ahogy kering benne a vér, működik az emésztése, de pszichológiailag már végigjárta a halálra készülés minden stációját. Sőt át is élte a halált. Mindazt, amit maga körül lát, mintha a koporsóból látná, és már semmi köze nem volna hozzá. Még ha nem vallotta is magát kereszténynek, sőt épp ellenkezőleg, egyszer csak azt veszi észre, hogy megbocsátott azoknak, akik vétettek ellene, és nem haragszik azokra, akik üldözték. Minden és mindenki közömbös neki, már nem akar semmit se kijavítani, és nem sajnál semmit. Sőt azt mondanám, olyan kiegyensúlyozott, természetes állapotba kerül, mint a kövek, mint a fák. Engem most visszahoztak onnan, de nem tudom, örüljek-e neki.

43-44. oldal, 3. fejezet - Méhecske (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: beteg · betegség · halál · haldoklás · Oleg Kosztoglotov · orvos · rák · Zoja
Sli P>!

Szégyellte, mégis jóval nyugodtabbnak érezte magát. Ahogy keresztülzúdult rajta a mások baja, mintha elmosta volna az övét.

572. oldal, 34. fejezet - Ami még nehezebb (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: baj · Oleg Kosztoglotov
Sli P>!

– Tiszt volt?
– Nem. Őrmester.
– Miért?
– Mert ha mindenkiből tábornok lesz, nem marad, aki megnyerje a háborút…

34. oldal, 2. fejezet - A tanult nem biztos, hogy okosabb is (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Gyomka · háború · Oleg Kosztoglotov · tábornok
Sli P>!

– Jefrem! Elég a nyavalygásból. Inkább olvasd el ezt a könyvet!
Jefrem megtorpant, mint a bika, s zavaros szemét rámeresztette.
– Minek? Minek olvassak, amikor úgyis mind megdöglünk nemsokára?
Csikasz sebhelye megvonaglott.
– Épp azért igyekezz vele, mert megdöglünk nemsokára.

21. oldal, 2. fejezet - A tanult nem biztos, hogy okosabb is (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: halál · Jefrem Poddujev · könyv · Oleg Kosztoglotov · olvasás
Sli P>!

– Maga aztán találékony! – ingatta Zoja a fejét.
– A lágerban lettem ilyen szemtelen, Zojenyka. Azelőtt nem voltam ilyen. Egyáltalán, sok jellemvonásom nem a sajátom, hanem a lágerban szereztem.
– De a vidámságát nem, ugye?
– Miért gondolja? Azért vagyok vidám, mert hozzászoktam a veszteségekhez.

287. oldal, 18. fejezet - „S bár játszana az ifjú élet sírboltom ajtaja előtt...” (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: jellem · láger · Oleg Kosztoglotov · veszteség · vidámság · Zoja
Sli P>!

– […] az emberek ne a boldogságra törekedjenek, mert ez is a piac bálványa, hanem a kölcsönös jóindulatra. Az állat is boldog, miközben szétmarcangolja zsákmányát. Jóindulatra csak az emberek képesek egymás iránt. Ez a legtöbb, amit elérhetnek.
– Nem, a boldogságot ne bántsa! – tiltakozott Oleg élénken. – A boldogságot csak hagyja meg nekem. Legalább erre a néhány hónapra, mielőtt meghalok. Különben mi a bánatos…
– A boldogság délibáb – bizonygatta fogyó erejével Sulubin. Egészen elsápadt. – Én például neveltem a gyerekeimet, és boldog voltam. Ők meg a lelkembe tiportak. Pedig én ennek a boldogságnak az érdekében égettem el az igazságot tartalmazó könyveket. Pláne a „jövendő generációk boldogsága”… Ki tudhatja előre, hogy miből áll? Ki beszélt ezekkel a jövendő generációkkal? Ki tudja, milyen bálványokat fognak ők imádni? Annyit változott a boldogság fogalma a századok folyamán, hogy senki se veheti magának a bátorságot, hogy előre meghatározza. Attól nem leszünk boldogok, ha fehér kenyéren taposunk, és belefulladunk a tejbe. De már ma azok lehetünk, ha megosztozunk másokkal a szűkölködésben. Ha csak a „boldogsággal” és a szaporodással törődünk, értelmetlenül népesítjük be a földet, és egy félelmetes társadalmat hozunk létre…

528-529. oldal, 31. fejezet - A piac bálványai (Európa, 2015)

Carmilla >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – És hány évre száműzték? – kérdezte halkan.
     – Örökre – vágta rá.
    Zojának még a füle is csengeni kezdett. Örökre?! Micsoda szörnyűség!
     – Életfogytiglan? – kérdezte félig súgva.
     – Nem, éppen hogy örökre – hangsúlyozta Kosztoglotov. – Pontosan ez áll a papíron. Ha csak életfogytiglan, legalább a koporsómat el lehetne vinni, de ha örökre, akkor valószínűleg azt se. Akkor se, ha kihűl a nap, hisz az örökkévalóság még hosszabb.

179. oldal, 12/ Minden vágy visszatér (Árkádia, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Oleg Kosztoglotov · örökkévalóság