!

Oleg Kosztoglotov személy

Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály

Idézetek

>!
eme P

– Hogy egész az elején kezdjem, Saraf, az a korábbi beteg azt mesélte nekem, Maszlennyikov doktorról, hogy a Moszkva melletti alekszandrovi járás hajdani zemsztvo-orvosa, aki évtizedekig, mert azelőtt ez volt a szokás, dolgozott ugyanabban a kórházban. És észrevette, hogy bár a szakirodalomban egyre több szó esik a rákról, az ő paraszt betegei közt ez a betegség nem fordul elő. Vajon mi lehet az oka? (…)
– …És vizsgálni kezdte, vizsgálni kezdte – mondta Kosztoglotov, aki sohasem mondott kétszer valamit, de most élvezetét lelte benne –, és azt a felfedezést tette, hogy a parasztok sajnálják a pénzt teára, ezért az egész környéken tea helyett csagából főznek teát, amit másképp nyírfagombának neveznek…
– Tinóruból? – vágott közbe Poduljev. Még abba a kétségbeesésbe is, amelybe az elmúlt napokban bezárkózott, és amelyet már elfogadott, még ebbe is betört ennek az egyszerű, elérhető szernek a reménysugara.
– Nem, Jefrem, nem tinóruból. Tulajdonképpen nem is gomba, hanem a nyírfa rákja. Ha emlékszel rá, az üreg nyírfákon látni ilyen… csúf kinövéseket. Olyanok, mint egy csigolya, kívül feketék, belül sötétbarnák.
– Akkor tapló? – találgatta Jefrem. – Régen tüzet csiholtak vele.
– Lehet, hogy tapló. Egyszóval Maszlennyikov doktornak az jutott eszébe, hátha ezzel a csagával gyógyítják az orosz parasztok évszázadok óta a rákot, anélkül, hogy tudnák?
– Vagyis profilaktikus kezeléssel? – szólalt meg a fiatal geológus. Egész este nem hagyták olvasni, de a beszélgetés megérte.
– Csakhogy nem elég sejteni! Be is kell bizonyítani. Sok-sok éven át megfigyelni azokat, akik ezt a teát isszák, meg azokat, akik nem isszák. És azokat, akiknál daganat jelentkezik, rendszeresen itatni kell vele, és magára vállani a felelősséget, hogy más módon nem gyógyítja őket. És kideríteni, milyen hőfokú vízbe és milyen mennyiségben kell beleszórni, föl kell-e forralni vagy nem, és hány pohárral itatni belőle, és nem lesznek-e káros következményei, és milyen fajtájú daganatnál használ jobban, milyennél kevésbé. Mindehhez…
– És most, most? – kérdezte izgatottan Szibgatov.
Gyoma pedig arra gondolt: talán a lábának is használna? Talán megmenthetné vele a lábát?
– Most? Most már a levelekre is válaszol. Megírta nekem, hogyan kezeljem magam.

155-156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: chaga gomba · geológus · Oleg Kosztoglotov
>!
Wolly

– Maga agronómus?
– Nem. Földmérő.
– És miért éppen ott él?
Kosztoglotov megvakarta az orrát.
– Nagyon tetszik az éghajlata.
– De nincsenek szállítóeszközök.
– Miért ne volnának? Autók járnak.
– Mégis, miért menjek oda én? – s lentről fölnézett rá.
Azalatt, amíg beszélgettek, Kosztoglotov arca megenyhült, szinte megszépült.
– Maga? – Homlokát rácokba gyűrte, mintha tósztot készülne mondani. – Honnan tudhatja, Zojecska, hogy a földnek melyik pontján vár magára a boldogság s hol a boldogtalanság? Ki tudja ezt megmondani?

46. oldal, Méhecske (Árkádia, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Oleg Kosztoglotov
>!
Carmilla 

     – És hány évre száműzték? – kérdezte halkan.
     – Örökre – vágta rá.
    Zojának még a füle is csengeni kezdett. Örökre?! Micsoda szörnyűség!
     – Életfogytiglan? – kérdezte félig súgva.
     – Nem, éppen hogy örökre – hangsúlyozta Kosztoglotov. – Pontosan ez áll a papíron. Ha csak életfogytiglan, legalább a koporsómat el lehetne vinni, de ha örökre, akkor valószínűleg azt se. Akkor se, ha kihűl a nap, hisz az örökkévalóság még hosszabb.

179. oldal, 12/ Minden vágy visszatér (Árkádia, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Oleg Kosztoglotov · örökkévalóság
Hirdetés
>!
Carmilla 

(…) Kiderült, hogy a legeslegmélyebb benyomást tegnap este – de az emlék a mai reggelen is felbukkant – Zoja feszes-begyes keble tette rá, melynek két félgömbje így együtt egy majdnem vízszintes polcot formázott. A tegnapi fecserészés ideje alatt egy nagy és elég súlyos vonalzó feküdt az asztalon a kimutatások megvonalazásához. Nem furnérlapból, hanem gyalult deszkából készült. És Kosztoglotovot egész este csábította az az ötlet, hogy ezt a vonalzót föltegye Zoja melle polcára, hogy kipróbálja, lecsúszik-e vagy nem. Úgy gondolta, hogy nem csúsznék le.

77-78. oldal, 6/ A leletek története (Árkádia, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: mell · Oleg Kosztoglotov · vonalzó
>!
Carmilla 

     – Nekem nem kell nyugdíj! – kiabált tovább Kosztoglotov. – Nekem egy megveszekedett garasom sincs, és büszke vagyok rá! Nem akarok nagy fizetést! Undorodom tőle.

432. oldal, 29/ Kemény szó, lágy szó (Árkádia, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: nyugdíj · Oleg Kosztoglotov