!

Olaszország helyszín

John Grisham: Egy amerikai Pármában
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Christiane Rochefort: Házasság párizsi módra
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség
Ignazio Silone: Bor és kenyér
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Szerb Antal: A harmadik torony
Romain Gary: Lady L.
Szabó Magda: Hullámok kergetése
Móricz Zsigmond: Válogatott elbeszélések
Giovanni Orelli: Az olasz lányok vonata
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Sophie Kinsella: A boltkóros és a tesója
Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok
Joszif Brodszkij: Velence vízjele
Ernest Hemingway: Vándorünnep / Tavaszi zuhatag / Az ötödik hadoszlop / Cikkek, vallomások
Andrea Cremer: Wolfsbane – A keresők
Surányi Miklós: A trianoni páva / Galeotto Marzio / Húsvét Szent Ilonán
XVI. Benedek – Peter Seewald: A világ világossága
Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Leonardo Sciascia: Mint a bagoly nappal
Ernest Hemingway: True at First Light
Luca D'Andrea: A gonosz maga
Rick Riordan: Hádész Háza
Kate Eberlen: Miss You
Kalas Györgyi: Magyar tengeri gasztrokönyv

Idézetek

>!
hunny

Azért mindig úgy utazom Olaszországba, mintha utoljára járnék ott, és mikor elõször látom egy városát, mindig egyúttal mintha viszontlátnám is és mintha búcsúznék is tõle. Dosztojevszkij azt írja, hogy az embernek úgy kellene élnie, mintha minden perce a halálraítélt utolsó perce volna, hogy fel tudja ismerni az élet kimondhatatlan teljességét – az én olaszországi benyomásaim kissé mind ilyen utolsó szemlátomások.

>!
palastim

Olaszországban látom – ahol sokkal kevesebb intézményes egyházi vállalkozás van (mint Németországban – a fordító megjegyzése) –, hogy egyes kezdeményezések nem azért születnek meg, mert az egyház mint intézmény elrendeli őket, hanem azért, mert maguk az emberek hívők. A spontán kezdeményezések nem az intézményből születnek, hanem a hiteles hitből.

159. oldal

XVI. Benedek – Peter Seewald: A világ világossága A pápa, az egyház és az idők jelei – Peter Seewald beszélgetései a pápával

Kapcsolódó szócikkek: egyház · hit · Olaszország
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Talán sehol sem oly eleven még ma is a tizennyolcadik század, mint Itáliában, s vele a ciarlatano típusa, a széltoló tréfacsinálóé, aki oly jellegzetes alakja volt a kornak, és akivel már csak Olaszországban lehet meglehetősen korhű példányokban találkozni.

200. oldal, Thomas Mann: Mario és a varázsló, I. kötet, Európa Könyvkiadó, 1968

Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II. Válogatás századunk legjobb elbeszéléseiből

Kapcsolódó szócikkek: Olaszország
>!
Miestas

Télen különösen vasárnap, arra ébred itt az ember, hogy kong a város számtalan harangja, mintha a csipkefüggönyökön túl egy hatalmas porcelán teáskészlet remegne a gyöngyházszürke ég ezüsttálcáján. Az ember kinyitja az ablakot, és a szobát azonnal elárasztja a kinti kongásterhes köd, amelynek a fele oxigén, fele kávé és ima. Nem érdekes, hányféle-miféle gyógyszert kell aznap reggel bevennie, az ember érzi, hogy még nincs itt számára a vég.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: évszakok · Olaszország · Velence
2 hozzászólás
>!
Miestas

A tél mégis absztrakt egy évszak, még Itáliában is alig akad benne szín, halovány, annál erősebb viszont a hideg és a rövid nappal imperatívusza. … Ez az évszak, ha nem is feltétlenül nyugtatja meg az idegeinket, mégis legalább alárendeli ösztöneinknek: a szépség alacsony hőmérsékleten valóban szépség.

24-25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Olaszország · tél · Velence
>!
Miestas

Tizenhét évvel ezelőtt céltalanul bolyongtam egyik camporól a másikra, és egy pár zöld gumicsizma egy kis rózsaszín épület küszöbéhez vitt el. A falán egy táblán ez állt, hogy ebben a templomban keresztelték meg a koraszülött Antonio Vivaldit. akkoriban még meglehetősen vörös hajú voltam, elérzékenyültem, hogy ide vetődtem, ahol a "vörös klerikus” keresztelője történt, aki oly sokszor oly sok örömet okozott nekem már a világ oly sok isten háta mögötti zugában.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Olaszország · Velence · Vivaldi
Hirdetés
>!
gab001 P

Végül, miután már ezerszer elismételtem, hogy please Rome, please Rome, a nagydarab férfi felkiáltott dühödten, de tényleg rettentő dühösen: Nem! No rum. Most már aztán elég! Felállt és elment. Attól tartottam, hívja a rendőrséget. Ehelyett pár perccel később visszatért egy dobozos Coca-Colával, és elém dobta, mondván: No rum. Coca-Cola. No rum. Drink. Drink.
Nemigen értettem, mi is történik, de egy Coca-Colát az ember sosem utasít vissza: felbontottam a dobozt és belekortyoltam, közben meg azon tűnődtem, hogy felettébb különös ez az alak, először feldühödik, s azután megajándékoz egy doboz kólával. Nincs igazam? Így hát, amint egy újabb állomásra értünk – miközben a Coca-Colámat iszogattam –, ártatlan arccal hajoltam ismét hozzá, megint csak azzal, hogy: Please Rome, please Rome. Erre végre megértette. Róma, mondta. Nem rum. Róma.

240-241. oldal, Olaszország (Athenaeum, 2011)

Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok Enaiatollah Akbari igaz története

Kapcsolódó szócikkek: Coca-Cola · Enaiatollah Akbari · Olaszország · vonat
>!
Lunemorte MP

Vagy lehet, hogy nem tudsz elköltözni Párizsba, de most is eljárhatsz kávézókba, kiállításokra, vagy lemehetsz a folyópartra sanzonokat hallgatni és piknikezni.
Az is megoldás, ha kisebb, teljesíthetőbb lépésekre bontod az álmot. Házhoz jövő személyi edződ és napi két szabad, tornázásra szánt órád nem lesz, de attól még napi tizenöt percet tornázhatsz otthon DVD-re vagy edzők ingyenes, videomegosztókra feltett gyakorlatsoraira. És lehet, hogy nem most rögtön tudsz kiköltözni Olaszországba, hogy fagyizót nyiss, de attól már most elkezdhetsz tanulni olaszul, vagy megtanulhatsz fagyit főzni.

Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! Útmutató azoknak a nőknek, akiknek elegük van a toporgásból

Kapcsolódó szócikkek: fagylalt · Olaszország · Párizs · torna
1 hozzászólás
>!
ede

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Az egyik él, de mintha halott volna. A másik meghalt, de mintha élne. Azt, aki él, Giulianónak hívják. Idősebb nálad. Nem Olaszországban lakik. Elment. Indiába… Öt évvel ezelőtt. Egy gyülekezetbe. Telebeszélték a fejét faszságokkal. Kopaszra nyíratta a fejét. Narancssárga ruhát hord, és indiainak képzeli magát. És azt hiszi, hogy egy csomó élete van. Kutyául drogozik, és úgy is fog ott meghalni, mint egy kutya. Azt várhatja, hogy én érte menjek…

Kapcsolódó szócikkek: halál · India · kábítószer, drog · kopasz · Olaszország
>!
AniTiger MP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Az óceán. Ez volt az illat, amit nem tudtam megnevezni. Még sose éreztem hasonló illatot.
– Hol vagyunk? – Bryn az ablakhoz lépett.
– Ez Cinque Terre – felelte Connor.
– Hogy mi?
– Olaszország.

Huszonhatodik fejezet

Andrea Cremer: Wolfsbane – A keresők Hány próbatételt képes túlélni a szerelem?

Kapcsolódó szócikkek: Cinque Terre · Olaszország