oktatás fogalom
Idézetek
Az oktatás tömegessé változtatása, amelyet a nyolcvanas-kilencvenes években indítottak be, ma tulajdonképpen kettős rendszer formájában működik: létezik egy elitképzés, amelynek résztvevői sokoldalú képességek birtokába jutnak, míg mindenki mást, a nagy többséget kulturális sivatagba taszítanak. Később aztán a magániskolák egykori tanulói fogják szakmai gyakorlati „képzésben részesíteni” ezt a minden tekintetben kiszolgáltatott tömeget.
A franciaországi tanártársadalom az európai unió ellenzője?
Jean-Paul Brighelli: Butaságra kárhoztatva Az iskolák programozott halála
A tennivaló sok, de ezektől megijednünk nem szabad, mert a konzervativizmus, azt hiszem, az élet egyik területén sem árthat annyit, mint az oktatás szférájában.
219. oldal, Tehetségpusztítás (HungariaSport, 1988)
Schirilla György: Vegetáriánuskönyv Hogyan vihetjük legtöbbre az életben?
Minél mélyebbre szállunk az alsó iskolák szintjére, érthető módon annál inkább eltűnik a saját tudásba vetett kétely, és félműveltség szökik hegymagasba néhány, évszázadok óta sulykolt tantétel körül, amelyek bár semmit se veszítettek örök igazságukból, ám e ködben-gőzben mindörökre felismerhetetlenek is maradtak.
A vége helyett legyen itt egy kis kitérő, miközben nyilván Pliniusra kell gondolnunk: „Ez nem kitérő – ez maga a mű.” Jobb volna, mindenesetre hasznosabb, ha ez a kitérő lenne valóban maga a mű, maga a cikk, de hát, mint rendesen, többnyire csak a mű a mű, a cikk a cikk. De legalább lett most benne egy kicsi kitérő, szerkesztői noszogatásra.
Van igaza a noszogatónak. Reflex- és értelemszerűen az értékkeresés nehézségeiről beszéltem, mondjuk így lelkesen: a szabadság fantasztikus és nehéz esélyéről. Pedig a „pedagógusi” ezután kezdődik (folytatódik). Itt aztán, szerintem, minden kérdéses. Bizonytalanok az értékek, erről egyre haloványabb a közmegegyezés, kérdéses maga a „katedra”, a pedagógusi szituáció, röviden szólva: minden: a közvetítés, a közvetítendő, a közvetítő. Mi is van még?
Nincsen semmi még. Mi vagyunk csak megint, és nincs mese, újra kell gondolni a lehetőségeket. Mit igen, mit nem. Újra ki kell találni, kihez, mihez van közünk. Haza kell találni, abba az otthonosságba, amelyről és amelyből Móra beszél. Vagy egy másikba.
Az irodalomoktatás még külön is nehéz. A kultúrához való klasszikus európai magatartás van ugyanis változóban. Úgy mondanám, amerikanizálódik, azaz a gyakorlatiasság kerül előtérbe, a használhatóság, azaz a műveltség önértéke kérdőjeleződik meg. Lényegében az tehát, hogy a világ középpontja a könyv.
Tudva és tudomásul véve a kérdőjel-erdőt, mégiscsak többnyire könyvek közt ülök, s próbálom a gyerekeimnek valószerűsíteni, hogy ez jó. Hogy olvasni jó. Itt érveim nem nagyon vannak, inkább azt hiszem, látszik rajtam, hogy ez így van, szóval hogy nemcsak a gyerekek számára nehezen elviselhető szorgalmam és kötelességtudásom béklyóz az olvasólámpa mellé (alá), hanem az élvezetvágy, vagyis a jókedvem.
120. oldal, Miben lakik a magyar tündér? (Magvető, 1994)
Tudja az oktatási intézményekben megszerzett ismeretek legnagyobb része teljességgel haszontalan. A felsőbbrendűség azok sajátja, akik a tanórákon ugyan keveset tanulnak a tankönyvekből, de annál többet az élet könyveiből. Nagy szimpátiát keltenek bennem a portugál iskolák intelligens lógósai. Az alapvető nem az, hogy tudjuk a dolgokat, hanem hogy tudjunk logikus gondolatokat építeni rájuk. Az ismeret és a kultúra célja nem az, hogy kidekoráljuk velük az elmét, hanem hogy formáljuk.
399. oldal
Magas óraszámban oktatjuk a természet- és a társadalmi ismereteket, a legfontosabbra azonban nem tanítjuk meg a gyermekeinket: hogyan lehet teljesebb életet élni.
34. oldal
L. Stipkovits Erika: Közelebb egymáshoz 88% 11 tévhit párkapcsolatainkról
[…] ami az oktatást illeti, mindig is úgy véltem, a vallást, akárcsak a politikát, az iskolakapun kívül kell hagyni.
193. oldal
A változó világ követelményeihez való alkalmazkodás fontosságát az állatok is felismerték. A klasszikus történet szerint modern erdei iskolát nyitottak, és tantárgyaknak a következőket választották: futás, mászás, úszás, repülés.
A kacsa jónak bizonyult az úszásban, futásból viszont korrepetálásra szorult. A sok futástól azonban kisebesedett a lába, és emiatt jegyei úszásból is leromlottak. A nyúl toronymagasan osztályelső lett futásban, de az úszóedzésektől idegösszeomlást kapott, és ki kellett hagynia a félév hátralevő részét.
A mókus kiváló volt mászásban, a logika azonban nem volt az erőssége és nem értette, hogy a repülés miért csak a földről indulva érvényes. Túlerőltette magát, vizsga közben görcsöt kapott és megbukott.
A sas mindig elsőként jutott fel a fa tetejére, ezért mászásból ötöst kapott, de össze kellett miatta hívni a tantestületet, mert nem a tankönyvben előírt módszereket használta. Az ötöst megtarthatta, azonban igazgatói intőt kapott rossz magaviselet miatt, és beutalták az iskolapszichológushoz.
Év végén az angolna lett az osztályelső: úszásból csillagos ötöst kapott, a többiből elégségest, azonban még így is az ő átlaga lett a legmagasabb. Simulékony természete miatt minden tanár nagyon megkedvelte, így repülésnek elfogadták, amikor leesett a vízibicikliről.
A vakond fellebbezett diszkrimináció miatt, mert az ásást nem vették fel a tantárgyak közé. Később a borzzal és a hörcsöggel magániskolát alapított.
Az állatok szerencsére nem csinálták meg ezt a bizonyos erdei iskolát, csak mi, emberek próbáljuk meg hasonló logika szerint működtetni saját tanintézményeinket. Gondoljuk csak végig: mi az, amit az általános iskolák és a gimnáziumok tanítanak? Matematika, fizika, kémia, biológia, magyar, történelem, földrajz, rajz, ének. Mindenkinek mindent ugyanúgy.
Milyen tantárgyakra lenne szükség a 21. században a boldoguláshoz? Emberi kapcsolatok, időgazdálkodás, értékesítés, párkapcsolat, önbizalom-fejlesztés, pozitív attitűd, pénzügyi intelligencia, egészséges életmód.
65-66. oldal
Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés 87% Hogyan építhetsz megingathatatlan önbizalmat mentális állóképességed fejlesztésével
Mint Csianggal kapcsolatban minden más, a megvilágosodás is dühítően kis adagokban következett be. Zsin már a próbák előtt megtanulta, hogy Csiang oktatási módszerében első a cselekvés, második a magyarázat, ha egyáltalán sor került a második lépésre. Hamar rájött arra, hogy ha rossz kérdést tesz fel, nem kapja meg a kívánt választ.
– A tény, hogy kérdezel, bizonyítja azt, hogy nem állsz készen a tudásra – mondogatta Csiang.
207. oldal
A tálibok azért ellenzik az oktatást, mert azt hiszik, ha egy gyerek olvas vagy angolul tanul vagy reáltárgyakkal ismerkedik, akkor nyugatosodik.
Én azonban erre azt mondtam: “Az oktatás az oktatás. Jó lenne mindent megtanulni, és utána eldönteni, milyen utat követünk.” Az oktatás nem keleti vagy nyugati, hanem emberi sajátosság.