!

oktatás fogalom

Charles Bukowski: A kezdő
Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Virginia Woolf: Messzeség
Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások
Terry Pratchett: Mort (angol)
Terry Pratchett: Soul Music
Feldmár András: Szégyen és szeretet
Kassai Lajos: Lovasíjászat
A. S. Neill: Summerhill
Richard P. Feynman: Hat könnyed előadás
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
Jiddu Krishnamurti: Gondolkozz ezeken
Thomas L. Friedman: És mégis lapos a Föld
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak
John Stuart Mill: A szabadságról
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből
Franz Kafka: A császár üzenete
Philip Roth: Szégyenfolt
Camilla Läckberg: Jéghercegnő
Fred Hoyle: Stonehenge-től a modern kozmológiáig
Osho: Intuíció
Mihail Heller – Alexandr Nyekrics: Orosz történelem I-II.
Eötvös József: A karthauzi
Forró Tamás – Havas Henrik: Ki tudja, merre…
Peter Lauster: Ne hagyd magad!
Thomas Bernhard: Egy gyerek megindul
Anna Dosztojevszkaja: Emlékeim
Robert A. Heinlein: A fenevad száma
Robert Dallek: Befejezetlen élet
Ken Robinson – Lou Aronica: Az alkotó elem
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Benjamin Spock: Az iskoláskor
Mikonya György: Rend a rendetlenségben
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard
Erdő Péter: Egyházjog
Reinhard Marx: A tőke
Jean-Paul Brighelli: Butaságra kárhoztatva
Schirilla György: Vegetáriánuskönyv
Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra
XVI. Benedek pápa: Caritas in veritate
David Mitchell: Felhőatlasz
Vladimir Pištalo: Tesla, avagy arckép álarcok közt
Révai Gábor: A kisközösségekről
Mikes Kelemen: Mikes Kelemen törökországi levelei
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Szörényi László – Hafner Zoltán: Hogyan él a múlt
L. Stipkovits Erika: Közelebb egymáshoz
Daniel Quinn: Az én Izmaelem
Jan Grue: Test és elme
Ken Robinson – Lou Aronica: Elemedben vagy?
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Alternatív életstratégiák
Murányi Péter: Természetes Nyelvtanulás
Daniel Goleman: A jóság hatalma
Platón: Állam
Michael J. Sullivan: A Koronatorony
Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola
J. R. dos Santos: A lila pavilon
Umberto Eco: Pape Satan
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra
Robert McCammon: Egy fiú élete
R. F. Kuang: Mákháború

Idézetek

>!
krlany I+SMP

Vállalom, hogy bebizonyítom: az ember szerezhet doktorátust bármely egyetemen anélkül, hogy tudna valamit és hozzátenne valamit az emberiség ismeretanyagához.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyetem · oktatás
>!
Chöpp 

Az iskola nem jelent semmit, tehát az sem jelent semmit, ha lógok. Az iskolák egyáltalán, de különösen az elemi iskolák borzasztó, a fiatal embereket már csírájában romboló intézmények. Az iskola, mint olyan a gyerek gyilkosa. És ezekben a német iskolákban egyáltalában a butaság a szabály, és a rossz szellem a hajtóerő.

Egy gyerek, 34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: iskola · oktatás
>!
Lunemorte MP

A modern társadalom azonban, fejlett oktatása ellenére is, többnyire szellemi sivatag, ahol az emberek meg vannak győződve róla, hogy ez az egy élet van, s ez minden.

Kapcsolódó szócikkek: élet · oktatás · társadalom
>!
fülcimpa

Miért van az, hogy manapság, ha körbenéztek a zene birodalmában, akkor sokkal több japán, kínai, koreai zenésszel találkoztok – karmesterrel, szólistával –, mint húsz, huszonegy, harminc évvel ezelőtt? Miért? Ez mind Shin’ichi Suzukinak köszönhető, aki kitalált egy olyan módszert a zene tanítására, amellyel nem szégyenítik meg a gyerekeket. Nem tudom, hogy ti hogyan tanultatok zongorázni vagy hegedülni, de a gyerekek többsége, vagyis azok, akik a tradicionális módszerekkel tanultak, abban a pillanatban, amikor szabadok, soha többé nem ülnek le egy zongorához. Soha többé nem vesznek fel egy hegedűt. Suzuki módszerének lényege, hogy mindig csak azt kell a gyereknek említeni, amit jól csinál. Az igazat kell mondani, de kell valamit találni, amit a gyerek tökéletesen csinál. Tehát mondjuk, én vagyok a gyerek, és rossz billentyűt ütök le, amikor skálát játszom, viszont a karjaimat vízszintesen tartom, és úgy ülök, ahogy kell. A tanár azt mondja, hogy nagyon jól ülsz. Tökéletesen egyenes a hátad, vízszintesen tartod a karjaid, remek!
A gyerekre nem kell mérgesnek lenni és nem kell neki azt mondani, hogy „Nahát, nem gyakoroltál, hogy lehet így skálát játszani?!” Amikor valakire mérgesek vagyunk, amikor valakit megszégyenítünk, akkor arra tanítjuk azt az illetőt, hogy elkerüljön minket. És elkerülje azt a szituációt, amikor ez megtörténhet. Ezért a tradicionális zenetanítás arra tanította a gyerekeket, hogy amint lehet, elkerüljék a zenélést. Suzuki módszerében nincs büntetés, tehát nem űzi el a tanár a gyerekeket attól, amit tanít nekik.

47-48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · oktatás · szégyen · tanulás · zene
6 hozzászólás
>!
danaida P

A hivatalos oktatási rendszer a katonaságtól származik, állítja Buzan, és mivel a legkevésbé művelt és az oktatás szempontjából leghátrányosabb helyzetű embereket küldték a hadseregbe, a lényeg az volt, hogy ne gondolkodjanak azon, hogy mit várnak tőlük, csak engedelmeskedjenek a parancsoknak. A katonai kiképzés rendkívül fegyelmezett és lineáris volt. Belesulykolták a fejükbe az információkat, és rákényszerítették őket, hogy Pavlov kutyái módjára gondolkodás nélkül reagáljanak. Működött ez? Igen. Élvezték a tapasztalatot? Nem. Amikor beköszöntött az ipari forradalom, a gépek kezelésére is ilyen munkásokra volt szükség, így az oktatás katonai megközelítése áthelyeződött az iskolába. Akkor a célnak megfelelt; hosszú távon azonban nem működik.
(…) olyan új oktatásfajta mellett kezdtek kardoskodni, amely radikálisan szakított a korlátozott tantervvel és a múlt módszereivel. Visszanyúltak Rousseau-nak a gyermekkorról alkotott romantikus ideáljaihoz, és újra hangsúlyt fektettek a gyermekközpontú oktatásra. Megszüntették a memorizálást, és újfajta, tapasztalaton alapuló tanulással helyettesítették. A diákok nem úgy tanultak biológiát, hogy egy tankönyvből bemagolták a növényi anatómiát, hanem magokat ültettek és kerteket gondoztak. A számtant nem szorzótáblával tanulták, hanem süteményreceptek segítségével. Dewey kijelentette: „Én nem azt mondatnám egy gyerekkel, hogy »tudom«, hanem azt, hogy »tapasztaltam«.”

Az emlékezés művészete számára a legutóbbi évszázad különösen nehéz volt. A progresszív oktatási reform száz éve megfosztotta a hitelétől a memorizálást, mondván, hogy nyomasztó és felesleges – nem csupán időpazarlás, hanem határozottan káros is a fejlődésben lévő agy számára.
Az iskolák egyre kevesebb hangsúlyt fektettek a nyers, tényszerű tudásra (amelynek nagy része amúgy is feledésbe merül), és helyette a következtetőképesség, a kreativitás és a független gondolkodás fejlesztését tették meg fő feladatuknak.
De lehet, hogy ezzel óriási hibát követünk el? A befolyásos kritikus, E. D. Hirsch Jr. így panaszkodott 1987-ben: „Ma már nem feltételezhetjük, hogy a fiatalok tudnak olyan dolgokat a kultúráról, amelyeket a múltban csaknem minden művelt ember tudott.” Hirsch úgy vélte, hogy a diákokat alapvető kultúra és műveltség nélkül küldik ki a világba, pedig ez fontos lenne ahhoz, hogy jó állampolgárok legyenek (ugyan miről árulkodik az, hogy a tizenhét éves amerikaiak kétharmada még azt sem tudja megmondani, mikor volt a polgárháború?), és hogy egyfajta oktatási ellenreformációra van szükség, amely újra hangsúlyt helyezne a rideg tényekre.

Hirsch kritikusai azt kifogásolták, hogy az általa javasolt tanterv konzervatív, és szinte kizárólag halott fehér férfiak által elkövetett fontos tettekről szól. Ám ha valaki alkalmas arra, hogy cáfolja ezt, az Matthews, aki fenntartja, hogy a tanterv minden Európa-központúsága ellenére tagadhatatlan, hogy a tények még mindig számítanak. Ha az oktatás egyik célja az, hogy érdeklődő, értelmes embereket hozzunk létre, akkor el kell látnunk a diákokat azokkal az alapvető módszerekkel, amelyek átvezethetik őket egy tanulással teli életen. És amennyiben igaz az, amit a tizenkettedik századi tanító, Szentviktori Hugó állít, vagyis hogy az oktatás csak annyira hasznos, amennyire emlékszünk belőle, akkor akár el is láthatjuk őket az emlékezéshez szükséges megfelelő eszközökkel.
– Nem használom a „memorizálás” szót az óráimon, mert ez rosszul cseng az oktatásban – mondja Matthews.
– Memorizálásra a majmokat tanítják, az oktatásnak az a célja, hogy tetszés szerint emlékezzünk vissza egy információra, és azt elemezni is tudjuk. Csakhogy nem lehet magasabb szintre vinni a tanulást – nem lehet elemezni –, ha nem emlékszünk az információra. — És nem emlékezhetünk vissza egy információra, ha előbb nem raktároztuk el. A „tanulás” és az „emlékezés” között látszólag fennálló éles ellentét Matthews szerint hibás elképzelés. Emlékezés nélkül nem lehet tanulni, és ha jól csináljuk, tanulás nélkül nem lehet emlékezni.

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · kreativitás · oktatás · tanulás
1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Ha valóban tanultok, egész életetek során tanultok, és akkor nem léteznek számotokra tanárok. Ha valóban tanultok, minden megtanít benneteket valamire – a lehullott falevelek, a szárnyaló madarak, a szagok, a könnyek, a gazdagok és a szegények, a síró emberek, az asszonyok mosolya, a férfiak gőgje. Mindenből tanultok, ezért nincsenek vezetők, filozófusok, nincsenek guruk. Ilyenkor maga az élet a tanító, és folyamatos tanulás állapotában éltek.

Az oktatás feladata, 15-16. oldal

Jiddu Krishnamurti: Gondolkozz ezeken Szabadságról, szeretetről, szépségről

Kapcsolódó szócikkek: oktatás · tanulás
Hirdetés
>!
Qwerf

Az oktatásnak kétségkívül nincs semmi értelme, ha nem segít nektek abban, hogy megértsétek az élet hatalmasságát, annak minden finomságával, különleges szépségével, szomorúságával és örömeivel együtt. Lehet, hogy mindenféle tudományos fokozatokat szereztek, egy csomó betűt biggyesztetek majd a nevetek elé, és nagyon jó állásra tesztek szert; ám vajon mi értelme ennek az egésznek, ha közben eltompul, megfárad és érzéketlenné válik az elmétek?

Az oktatás feladata - 11. oldal

Jiddu Krishnamurti: Gondolkozz ezeken Szabadságról, szeretetről, szépségről

Kapcsolódó szócikkek: oktatás
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

A jelenlegi oktatási rendszer azt mondja meg nektek, hogy mit gondoljatok, és nem tanít meg benneteket arra, hogy miként gondolkodjatok, hogyan hatoljatok a dolgok mélyére, és hogyan fedezzétek fel őket. Az iskola pedig csak akkor lehet méltó a nevére, ha mind a tanárok, mind a diákok tudják, hogyan kell gondolkodni.

Szabadság és szeretet, 37. oldal

Jiddu Krishnamurti: Gondolkozz ezeken Szabadságról, szeretetről, szépségről

Kapcsolódó szócikkek: oktatás
>!
Edit_Kárai

Egészen újfajta oktatásra van szükség a világban. Az az egyén aki költőnek születik, hülyének bizonyul a matematikához, és az az egyén aki nagy matematikus lehetett volna, csak magolni tudja a történelmet, és elveszettnek érzi magát. Minden a feje tetejére fordult, mert az oktatás nem igazodik a természetedhez. Semmi tiszteletet nem mutat az egyéniség iránt, mindenkit egy bizonyos sémába kényszerít bele. Néhány embernek talán véletlenül megfelel a séma, de a többség gyötrelemben él. A legnagyobb gyötrelem az életben, ha valaki hülyének, értéktelennek, unintelligensnek érzi magát, pedig senki sem születik unintelligensnek, mert a létezésből érkezünk. A létezés tiszta intelligencia. Hoztunk valami zamatot, valami illatot odaátról amikor a világba érkezünk. A társadalom azonban rögtön nekünk támad, manipulálni kezd, tanítani, megváltoztatni, kivágni, hozzáadni, és hamarosan elveszítesz minden formát, minden alakot.

Osho: Intuíció A logikán túli megismerés

Kapcsolódó szócikkek: oktatás
>!
Jesper_Olsen 

Számtalanszor elmondtam, e beszélgetésünk során is utaltam rá, de hadd hangsúlyozzam újra: a kultúrán és az oktatáson nem lehet spórolni, mert az rettenetes következményekkel jár.

95. oldal

Szörényi László – Hafner Zoltán: Hogyan él a múlt Szörényi Lászlóval beszélget Hafner Zoltán

Kapcsolódó szócikkek: kultúra · oktatás