Ókeanosz személy
Idézetek
Számunkra az óceán ma egy tenger vagy tengerek rendszere; a görögök körkörös folyónak látták, mely körbefogja a földet. Minden víz belőle indul ki, neki ellenben nincs se forrása, se torkolata. Egyszersmind istennek vagy titánnak is tartották, mégpedig talán a legrégebbinek, mert az Íliász XIV énekében „első nemző”-nek nevezi Ókeanoszt az Álom; az Istenek születésé-ben azt írja róla Hésziodosz, hogy az óceán az ősatyja a világ valamennyi – szám szerint háromezer – folyójának, melyek közt az Alpheioszé és a Nílusé az elsőbbség. Egy dús szakállú öregember a szokásos ábrázolása; néhány évszázad múltán jobb jelképet talált rá az ember.
Hérakleitosz hajdan azt mondta, hogy a kör kerületén egybeesik a kiinduló, illetve a végpont. Egy III. századból származó görög amulett, melyet ma a British Museumban őriznek, találóbban ábrázolja eme végtelenséget: egy kígyóval, amely a farkába harap, vagy amely – Martínez Estrada szép szavaival – „a farka végénél kezdődik”. Uroborosz e szörny szakneve (tehát "farokfaló"), melyet később oly gyakran használtak az alkimisták.
→ |
---|
ÓKEANOSZ
De azt, Prométheusz, nem tagadhatod te sem,
beteg léleknek hogy beszéd az orvosa?
PROMÉTHEUSZ
Ha szó a szívhez lágyan és időben ér,
s erőszakosan nem kezel dagadt dühöt.
Leláncolt Prométheusz. 91. oldal
Alig találkoztam igazi műveltséggel – mindössze egy pillanatra beszélhettem Prométheusszal –, és ami Ókeanosz termeiben okosságnak számított, az általában csak ravaszság és kicsinyes gyűlölködés volt. Hermész elméje ezerszer élesebb és gyorsabb volt. Ragyogott, akár a napfény a hullámokon, és éppúgy szikrázott.
ÓKEANOSZ De azt, Prométheusz, nem tagadhatod te sem,
beteg léleknek hogy beszéd az orvosa?
PROMÉTHEUSZ Ha szó a szívhez lágyan és időben ér,
s erőszakosan nem kezel dagadt dühöt.
Aiszkhülösz: Leláncolt Prométheusz · Aiszkhülosz
Görög drámák 81%
Haragudott Gé Uranoszra, amiért fiait a Tartaroszba vetette, ezért a titánokat apjuk ellen uszította, Kronosznak pedig még egy gyémántsarlót is adott. A titánok, Ókeanosz kivételével, rá is rontottak Uranoszra, Kronosz pedig levágta apja szemérmét és a tengerbe hajította. A kiömlő vér cseppjeiből lettek az erinnüszök: Aléktó, Tisziphoné és Megaira.
Első könyv, I.
De azt, Prométheusz, nem tagadhatod te sem, beteg léleknek hogy beszéd az orvosa?
Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz · Aiszkhülosz
Görög drámák 81%
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Valaki megkocogtatta a vállát. Egy japán volt, vékony, arányos testű, koravén arcú. Az inge nyitva, a rövidnadrágja túlzottan rövid, igazi minisort. Mintha melegszerepet játszana egy musicalben. Útikönyvvel a kezében állt, udvarias mosollyal.
– Bocsánatot kérek – mondta angolul, igazi japán akcentussal. – Ez itt micsoda?
– Ez a kőfaszú Neptun, a buzik istene – mondta barátságtalanul Erik. Pedróból kibuggyant a nevetés (mégsem alszik!), bebújt Erik hóna alá, oda röhögött a bordái közé. Erik nagyon messze volt attól, hogy nevessen bármin. A rossebnek jött ide, egyhuzamban nyomta végig, Győrből idáig, röpült, mint a galamb. Fülig szerelmesen. Na hiszen, galamb.
– Egy pillanat – mondta a japán, és felemelt ujjal az útikönyvbe mélyedt. – Ez nem a Trevi-szökőkút, Ókeanosz szobrával?
– Nos, ezt hiszik róla a heterók, de mi tudjuk az igazságot.
– Ti melegek vagytok?
A másik kettő egymásra nézett, aztán megvonták a vállukat és lebiggyesztették a szájukat. Szinkronban.
– Ti egy meleg pár vagytok? – kérdezte a japán, ugyanolyan mosollyal, érdeklődő hanghordozással. Tűnjön a picsába, gondolta Erik, mit végez itt felmérést.
155. oldal