Ogg Gitta (Nagyi) személy

– Nézzétek – szólalt meg Magrat kétségbeesve –, miért ne mennék egyedül?
– Mer' semmi tapasztalatod a tündérkeresztanyaságban – válaszolta Mállotviksz Néne.
Ez még Magrat nagyvonalú lelkének is sok volt.
– Hát, nektek se – felelte.
– Ez igaz – látta be Néne. – De a fő … a fő az … az a lényeg, hogy mi sokkal régebb óta vagyunk tapasztalatlanok, mint te.
– Rengeteg tapasztalatunk van a tapasztalatlanságban – nyilatkozta boldogan Ogg Ángyi.
– S ez az, ami mindig számít – bólogatott Néne.

36. oldal

Ogg Nagyi benézett az ágya alá, hátha bujkál ott egy férfi. Sosem lehet tudni, mikor éri az embert váratlan szerencse.

137. oldal

– (…) Ó, nincs valakinél egy sörnyitó?
Egy férfi a sarokban jelezte, hogy nála esetleg akad.
– Remek – állapította meg Nagyi. – És pohár van valakinél a sörhöz?
Egy másik férfi biccentett segítőkészen.
– Nagyszerű! – nyugtázta Nagyi. – hát akkor, sört hozott valaki?

65-66. oldal

– Megígértem Giselle-nek, hogy segítek neki…
– Ki az a Giselle?
– Ő a sminkes.
– Te nem is tudsz sminkelni!
– Én meszeltem ki a budinkat, nem? – kérdezte Nagyi.

256. oldal

A férjeket lehet nemesíteni.

196. oldal

    – Sárga téglák – jegyezte meg Nagyi. – Ki hallott már olyan útról, amit sárga téglákkal raktak ki?

168. oldal (Delta Vision, 2011)

Odaért melléjük a kocsi. Nagyi felnézett a kocsisra, és ártatlanul elmosolyodott. – Jó reggelt, jó uram!
A férfi némileg rettegő, de leginkább gyanakvó pillantást vetett rá. – Tényleg?
– Minden vágyunk, hogy Lancre-be utazhassunk, de sajnálatos módon kissé alul van tömve a bugyiszárunk.
– Valóban??
– De boszorkányok vagyunk, és valószínűleg például azzal is tudnánk fizetni az útért, hogy meggyógyítjuk egy kínos kis kórságát.
A kocsis összeráncolta a homlokát. – Nem fogom ingyen utaztatni, maga vén banya! És egy kínos kis kórságom sincsen!
Anyó előrelépett. – Hányat szeretne? – kérdezte

369. oldal

– Azt hittem, vannak dolgok, amiket mindenki tud az unikornisok foglyul ejtésével kapcsolatban – felelte Nagyi pajzánul. – Mármint arra célzok, hogy ki ejtheti foglyul őket. Eszmé mindig is gyorsabban futott magánál, ugye? Bármelyik férfit lehagyta.
Rettentheő eltátotta a száját.
– Én viszont – folytatta Nagyi –, hát én megbotlottam az első komolyabb gyökérben, amivel találkoztam. Néha egyáltalán nem volt könnyű találni egyet.

380. oldal

    – Ööö, elnézést – szólt utánuk a férfi, miközben Ogg Nagyi megfordult –, de mi az ott a vállán?
    – Ez… egy szőrmegallér – vágta ki magát Nagyi.
    – Már ne haragudjon, de úgy láttam, mozgott a farka!
    – Igen. Én történetesen az állatkínzásmentes divatban hiszek.

154. oldal (Delta Vision, 2010)

– Carpe Jugulum – olvasta fel Ágnes. – Vagyis… nos, a carpe diem azt jelenti, „ragadd meg a napot”, úgyhogy ez…
– „Ragadd meg a torkot” – felelte Nagyi.

75. oldal