Ogg Gitta (Nagyi) személy
Idézetek
– Nézzétek – szólalt meg Magrat kétségbeesve –, miért ne mennék egyedül?
– Mer' semmi tapasztalatod a tündérkeresztanyaságban – válaszolta Mállotviksz Néne.
Ez még Magrat nagyvonalú lelkének is sok volt.
– Hát, nektek se – felelte.
– Ez igaz – látta be Néne. – De a fő … a fő az … az a lényeg, hogy mi sokkal régebb óta vagyunk tapasztalatlanok, mint te.
– Rengeteg tapasztalatunk van a tapasztalatlanságban – nyilatkozta boldogan Ogg Ángyi.
– S ez az, ami mindig számít – bólogatott Néne.
36. oldal
Néne nem érezte otthon magát a kocsmákban. Merev vigyázzban ült citromos portóija mögött, mintha az védőpajzs lenne a világ csábításai ellen. Ogg Ángyi viszont lelkesen hajtotta föl a harmadik italát, és, gondolta savanyúan Néne, már jócskán azon az úton jár, ami valószínűleg a szokásos asztalon táncolásával fog végződni, alsószoknyái mutogatásával, és a „Sej, haj, a Sün Sejehaját Meghágni Nem Lehet de Nem Lehet” eléneklésével.
Csöves képezte Ángyi kevés vak elfogultságának egyikét. Noha intellektuálisan egyetértett volna azzal, hogy a kandúr valóban egy kövér, fortélyos, iszonyatosan bűzös többszörös erőszaktevő, ennek ellenére ösztönösen kis, bolyhos cicaként képzelte maga elé, amilyen évtizedekkel korábban volt. A tény, hogy Csöves egyszer felkergetett a fára egy farkasszukát, és meglepetésszerűen lerohant egy nősténymedvét, amint az ártatlanul gyökereket ásott ki, nem hagyatta abba Ángyival a folytonos aggódást, hogy valami baja eshet a macskájának. A királyságban mindenki más általánosságban úgy vélte, hogy az egyetlen dolog, ami esetleg kissé lelassíthatná Csövest, az a telitalálat meteorral.
95. oldal
– Szerintem nem sok királyság csinál ilyesmit – szögezte le. – Láttad a teátrumot. A királyok meg hasonlók egész idő alatt gyilkolásszák egymást. A királyságaik meg csak próbálják kihozni a legjobbat belőle. Hogy lehet az, hogy ez meg hirtelen zokon vette?
– Már rég óta itt van – mutatta ki Néne.
– A mindenhol is – vágta rá Ángyi, s hozzátette, az egész életük tanulmányaiknak szentelő stílusában –, a mindenhol ott van, ahol van, azóta, hogy először odatették. Ezt nevezik geográfiának.
– Az csak a föld – nyilvánított véleményt Néne. – Az nem ugyanaz, mint a királyság. A királyság mindenféléből tevődik össze. Elképzelésekből. Hűségből. Emlékekből. Ez valahogy együttlétezik. És aztán mindezek a dolgok valamiféle életet hoznak létre. Nem fizikai értelemben életet, inkább eleven eszmét. Abból áll, ami él, és amit azok gondolnak. Meg amit az előző emberek gondoltak.
90. oldal
– Carpe Jugulum – olvasta fel Ágnes. – Vagyis… nos, a carpe diem azt jelenti, „ragadd meg a napot”, úgyhogy ez…
– „Ragadd meg a torkot” – felelte Nagyi.
75. oldal
– Már megyünk is, Jászónunk – jelentette be Ogg Ángyi. – Beszélik, hogy az utcák a külrészeken arannyal vannak kirakva. Alighanem megcsinálhatom a szerencsémet, mi?
Jászón bozontos szemöldöke összeráncolódott az elmélyült gondolkozástól.
– Tudnánk mit kezdeni egy új üllővel odale a műhelybe – hozakodott elő.
– Ha gazdagon térek vissza, soha többé nem kell lemenni a műhelybe – felelte Ángyi.
Jászón a homlokát ráncolta.
– De én szeretek a műhelybe – mondta vonakodva.
Ángyi egy pillanatra meghökkentnek tűnt. – Hát akkor… akkor kapni fogsz egy tömör ezüstből készült üllőt.
– Nem lenne az jó, mami. Túl puha lenne – válaszolta Jászón.
– Ha én hozok neked egy tömör ezüstből készült üllőt, akkor lesz neked egy tömör ezüstből készült üllőd, fiam, akár tetszik, akár nem!
38-39. oldal
Tökéletesen jól végeztük el a varázslatot. Kivéve a hozzávalókat. Meg a vers zömét. És valószínűleg nem az alkalmatos időben. És Gytha hazavitte a nagy részét a macskának, ami semmiképp se lehet helyes.
Nagyi ugrásra kész testhelyzetet vett fel, és mindkét hüvelykujját az alaposan felrázott pezsgősüveg dugójára helyezte, amit a hóna alatt tartott.
– Ez egy Magnum – jelentette ki –, és nem félek használni!
291. oldal