nyugdíj fogalom
Idézetek
Ove bólint, és ismét a földet rugdalja. Nem érti azokat az embereket, akik azt mondják, alig várják a nyugdíjat. Hogy lehet egész életedben az után vágyakozni, hogy felesleges legyél? Koloncnak lenni a társadalom nyakán, miféle ember álmodozik erről? Hazamenni, és csak várni a halált. Vagy ami még rosszabb: hogy jönnek, és elvisznek egy otthonba, mert már nem tudsz gondoskodni magadról. Ove ennél visszataszítóbbat nem tud elképzelni. Hogy más emberektől függjön, ki tud-e menni vécére. Ove felesége mindig azon élcelődött, hogy Ove az egyetlen, aki egy temetésen szívesebben feküdne a koporsóban, mint lenne az az ember, akit a betegszállító hoz. És talán van is ebben valami.
31-32. oldal
Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy érezze az ember, mikor kell visszavonulnia. Mielőtt a képességei megfogyatkoznak, mielőtt az ítélete elbizonytalanodik, amikor még nem érzi, hogy belefáradt a dolgokba, és nincs kedve tovább erőlködni.
76. oldal Európa 2011
A nyugdíj az egyik legfontosabb garancia, amivel az állam tartozik az állampolgárainak. Az emberek ugyanis az egész életüket ennek tudatában tervezték meg.
472. oldal Epilógus
Catherine Belton: Putyin emberei 88% Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot
– Egyáltalán ezt a szócskát, hogy nyugdíj, ezt használni kell tudni, mint ahogy egy brilliánsbrosst használ egy szép asszony… Nyugdíj, nyugdíj! Uraim, úgy kell elgügyögni ezt a szót, ahogy anya beszél a gyermekével, ahogy szerető suttog szeretőjének az ígért kulcsról, a szerelem legékesebb bizonyítékaként… Kibontani, kiteregetni szépen azt a szót… Ez nem vicc, most komolyan beszélek. Gyakorolják otthon a tükör előtt, hogyan kell kimondani ezt a szócskát, hogy: nyugdíj!
112-113. oldal
– Most van negyvenöt napunk – mondta Lacy, – hogy kezdjünk valamit a bejelentéssel és próbáljunk tenni valamit. Ötlet?
– Azt hiszem, itt az ideje nyugdíjba mennem – zihálta Sadelle.
154-155. oldal
– És ön mivel kereskedik? – kérdezte a lány.
– Én meg a barátaim boldog jövendőt árulunk az embereknek – mondta a direktor úr.
– Ahá, szóval horoszkópokkal! – nevetett a lány.
– Nem. Találja ki!
– Akkor hát röpimákat árul, vagy tenyérből jósol!
– Egyiket sem, majd itt, a Viktor úr megmondja magának – szólt a direktor úr, és egy pohárka köménypálinkát nyújtott át a lánynak.
– Ursulka kisasszony, mi illúziókat árulunk az embereknek. Nyugdjíat. Az iparosok kapnak egy papírt, ők viszont a papírért pénzt adnak nekünk. És ha elhiszik, hogy az, amit mondtunk nekik, igaz, akkor boldog jövőjük van – magyarázta Viktor úr, és mélyen a vízirózsás lány szemébe nézett.
