Nyikolaj Vasziljevics Gogol személy
Idézetek
Kedvenc könyv, kedvenc szín, legkedvesebb évszak. Ha megnevezel egyet, az olyan, mintha lemondanál a többiről. Cervantest válasszam Gogol helyett? A korsó habos Dreherért felejtsem el a forró fűszeres bort? Nekem nem egy könyv, hanem a könyv a kedvencem. Nem egy szín, hanem a színek. Az évszakok. A fák. Ma az eukaliptusz, holnap a dió. Tegnap a gránátalma volt. Meg a szil. Kedvenc ételem pedig nincs.
197. oldal Árpád
A múlt század az őrültek százada. Hölderlin, Schumann, Gogol, Baudelaire, Maupassant, Van Gogh, Nietzsche.
Ma már nem vagyunk képesek megőrülni.
I. kötet, 31. oldal
Ahmatova, akárcsak Gogol, azt szerette volna, hogy ne legyen semmi tulajdona. Ha ajándékot kapott, bármit, továbbadta. Ha kapott egy sálat, néhány nap múlva másnak a nyakán pillantották meg.
Roppantul szeretem ezt a tulajdonságát, amely egyébként a nomádok erkölcseit és szokásait juttatja eszembe, akik semmit sem tudnak és nem is akarnak felhalmozni – van is okuk rá. Náluk ideiglenes minden, részben szükségből, részben filozófiából. Joseph de Maistre említ egy orosz herceget, aki a palotájában hol az egyik, hol a másik szobában aludt, nem volt állandó ágya, mert úgy gondolta, hogy átutazóban van.
Ezek az emberek úgy érezték, hogy a szél sodorta őket az életbe.
109. oldal (Európa, 1999)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A renegát
Puskin… Van orosz fül, amelyik nem kapja fel a fejét e szent zengés felzegtén?
Nincs ilyen fül.
Gogol… Van orosz szem, amelyik nem csillan fel ettől a mágikus szótól?
Nincs ilyen szem.
Dosztojevszkij… Van orosz kebel, amely nem sóhajt fel már csak a rá való emlékezéstől is?
Nincs ilyen kebel.
Tolsztoj… Van orosz szív, amelyik nem kezd gyorsított dobogásba a gróffal való találkozástól?
Nincs ilyen szív.
Blok… Van orosz agy, amelybe nem vésődtek bele ezüst strófái?
Nincs ilyen agy.
Csaadajev… Van orosz szenöldök, amelyik nem szalad fel lebilincselő szövege hallatán?
Nincs ilyen szemöldök.
Lermontov… Van orosz torok, amelyiket nem fog el az elragadtatás görcse a rá való emlékezéskor?
Nincs ilyen torok.
Marina Cvetajeva… Van orosz pravoszláv ajak, amelyik nem remeg meg a rá való emlékezéskor?
Nincs ilyen ajak.
Bulgakov és Zoscsenko… Vannak orosz orcák, amelyek nem remegnek meg a visszatarthatatlan, kipukkanó nevetéstől?
Nincsenek ilyen orcák.
Gyerzsavin… Van orosz kebel, amelyik nem kiált fel a büszkeségtől, ha megcsendül e kristályedény?
Nincs ilyen kebel.
Csehov… Van orosz homlok, amelyik nem borul el, nem borzong meg e drága fuvola hangjára?
Nincs ilyen homlok.
A nagy orosz irodalom… Van orosz fasz, amelyik nem áll fel a helyéről a nemzeti himnusz zenéjére?
Csak egyetlen ilyen fasz van. Mi felállunk, de ő nem. Rajta kívül mindnyájan felállunk. Ezen a magányos, szánalmas, gyengélkedő faszocskán kívül. Ámde ha megcirógatjuk, emberi módon bánunk vele, akkor ő is feláll.
1983
Bratka László fordítása
p.: 70
Gogolnál nincsen kegyetlenség, hanem csak végtelen mocsár. Egybegyűjtötte az orosz történelem minden beteges jelenségét, megszenvedte és megrázó erővel össznépi szemlére állította ki őket. Döbbenetesen pontos képet ad, de bemutatja saját világa kilátástalanságát is. Mit lehet tenni vele? Azt Gogol nem mondja meg.
525. oldal
A kicsapongások évében Gogol volt a mesterem, akit mérhetetlenül tiszteltem. Gogol iskolájában szabadon átengedtem magam a kitalálás gyönyörűségének, az erre való hajlandóságom később sem hagyott el, amikor már írásművön dolgoztam. De most, az összpontosítás évében, amikor azt tekintettem a leglényegesebbnek, hogy művem világos és tömör legyen, olyan salakmentes és átlátszó, akár a borostyánkő, írás közben egy másik, nem kevésbé tisztelt példaképhez igazodtam: Stendhal Vörös és feketé-jéhez. Mielőtt hozzáláttam az íráshoz, mindig elolvastam belőle néhány oldalt, mint ahogy annak idején Stendhal is tette, korának híres törvénykönyvét, a Code Civile-t olvasva, hogy annak világosságán eddze magát.
435. oldal
Elias Canetti: A hallás iskolája Életem története 1921–1931
→ |
---|
Nem igazság, hogy sohasem gondolunk arra a szerencsétlen emberre, aki Gogol Köpönyegében Akakij Akakijevics kabátját ellopta.
XLIII.
Alekszejnek mindegy volt, melyik országban és melyik városban van a dolgozószobája, naphosszat ki se mozdult, akárcsak Rakickij, oroszul pedig bárhol lehet írni. Gogol, Turgenyev, Dosztojevszkij Párizsban és Rómában írták a legoroszabb műveiket.
84. oldal
– Gogol úr! – törte meg a csöndet Arkasa illedelmesen –, szeretném, ha tudná, hogy voltam én már máskor is hírességekkel étteremben. Egyszer például Szocsiban Brezsnyev maga hívott az asztalához, ez még a múlt század hetvenes éveiben volt, a Szovjetunió idejében, maga Leonyid Iljics! Odahívott, és képzelje el, megkínált bolgár joghurttal! Ott nyaralt, necctrikóban, mint én is.
55. oldal
Az öngyilkosságról
Az öngyilkosságról és apámról tűnődöm szüntelen.
Túl sokat iszom. Feleségem válással fenyeget.
Hogy ő nem lesz ápolóm. Úgy érzi, nem alkalmas rá.
Nem illünk össze.
Most Keleten eggyel többet mutat az óra.
Fölhívhattam volna anyámat, Washington D. C.-ben.
De vajon ő segíthet rajtam?
És mindez a postai hízelgés és szidás?
Szerelem és barátság sziklaszilárd alapja –
azt hiszem, ez hiányzik e világ-tág őrületben.
Kedvenc filozófusom valahogy Epictetus.
Boldog emberek korábban haltak.
Tervem mégis: a nyáron Mexikóba megyek.
Az Olmec-szobrok! Chichén Itzá!
D. H. Lawrence merész mexikói álma.
Malcolm Lowry könyve mikor megjelent, tanítottam Princetonban.
Teljesen mégsem mondok le. Taníthatom a 3. evangéliumot
ma délután. Még nem döntöttem.
Úgy tetszik néha: másoknak könnyebb a dolguk
és rosszabbul végzik.
Nos, gürcölnünk kell és álmodnunk. Gogol impotens volt,
mondta Pittsburgban valaki.
Kérdeztem: Milyen idős korában? Nem tudta.
Pedig ez halálosan komoly dolog.
Rembrandt józan volt. Ebben különbözünk. Józan.
Mégis szorongott. Mint én is.
Az öngyilkosságon tűnődöm szüntelen.
Nyilván ő nem. Tanítom talán Lukácsot.