Nyikolaj Lancov személy
Idézetek




– Vigyázz magadra, Nyikolaj! – szólalt meg Mal halkan. – A hercegek vére ugyanolyan, mint bárki másé.
Nyikolaj lesöpört egy láthatatlan porszemet a ruhája ujjáról.
– Ez igaz. Csak éppen rajtuk jobb ruhák szakadnak el.




– Rendes fickó vagy – mondta Sturmhond Ivánnak. – Most visszaviszem a foglyot a szállására, te meg leléphetsz, és azt teheted… amit szoktál tenni, míg mások dolgoznak.
Iván mogorva képet vágott.
– Nem gondolom…
– Világos, hogy nem szoktál gondolkodni. Ugyan miért kezdenél el most?
Iván arca elvörösödött haragjában.
– Te nem…
Sturmhond odahajolt hozzá, a derű eltűnt a hangjából, fesztelen viselkedését metsző hangnem váltotta fel.
– Nem érdekel, ki vagy a szárazföldön. Ezen a hajón nem vagy más, csak ballaszt. Hacsak nem dobatlak le a hajóról, mert akkor cápaeledel leszel. […] – És most menj, cápaeledel! Iszkolj vissza a gazdádhoz!
– Ezt nem felejtem el, Sturmhond – köpte a szót Iván.
A kapitány a szemét forgatta.
– Ez volna a lényeg.