nyelvtan fogalom

Azt mondani kamaszoknak, akik már tudnak írni és beszélni, hogy a nyelvtan erre szolgál [hogy jól beszélünk és helyesen írjunk], olyan, mintha azt mondanánk valakinek, hogy csak akkor tud helyesen pisilni és kakilni, ha elolvassa a vécék világtörténetét.

172. oldal

Én azt hiszem, hogy a nyelvtan egy út, melyen behatolunk a szépségbe.

173. oldal

Ilonka kilenc nyelvet beszél a nyelvtani szabályok magabiztos, mulatságos és mindig hatásos semmibevételével.

32. oldal

A nem-szakemberek a „nyelvtan” szót általában nem így használják, nem értékmentes tudományos anyagként, hanem követendő illemkódexként. Nem deskriptív ("leíró"), hanem preskriptív ("előíró") értelemben.

46. oldal

A figyelmét egy feleségétől érkezett üzenet ragadta meg, aminek a címe „unser kinder” ("a gyermekeink") volt, és csupán egyetlen képcsatolmányt tartalmazott. Értetlenül felvonta a szemöldökét. Több okból is kilógott a lóláb. Először is, a „kinder”-nek nagybetűvel kellett volna kezdődnie, és eléggé valószínűtlen, hogy a brémai iskolában nyelvtant tanító Helena efféle hibát követett volna el. Emellett egymás között ők szeretetteljesen csak úgy hívták a gyerekeiket, hogy die Affen.

264. oldal

Fenébe a nyelvtannal, de csak ha előbb megtanultad. Fenébe a formai követelményekkel, de csak ha már ismered a formát.

20. oldal

Gondot okozott az angol, német és orosz nyelvleírási tradíciók különbsége is. Egyetlen példa: míg az orosz nyelvleírás a magyarhoz hasonlóan világosan megkülönbözteti a melléknévi és határozói igenév kategóriáját, a német nyelvleírás csak a melléknévi igenév kategóriáját különíti el, az angol nyelvtanok pedig csak az -ing form vagy -ing clause különböző fajtáiról beszélnek.

38. oldal - Indoeurópai-magyar/ magyar-indoeurópai átváltási tipológia. Az együttes kezelés nehézségei.

Attól, hogy személyes névmással mutat rá élettelen dologra, mindig a falra másztam.

360. oldal

Johnson’s work heralded and triggered a cavalcade of grammars. Everyone wanted to get hold of English and tell it how to behave. They could not wait to lay their hands on this unruly mob of words and smarten it up, sort it out, establish some discipline down there.
The most interesting grammarian was Joseph Priestley, who was a noted supporter of civil and religious liberties, wrote about electricity, was a radical dissenting preacher, invented carbonated water (fizzy drinks) and nitrous oxide (laughing gas) and discovered carbon dioxide and oxygen.
Science was his chief interest. He also occupied himself with The Rudiments of English Grammar, a book in which he expressed a view, novel for that time, that grammar is defined by common usage and should not be dictated by self-styled grammarians.
He had little impact. The battle was won time and again by the men who knew best.

16. oldal, Mastering the Language