nyalóka tárgy

– Te miről beszélsz?
– A barackos nyalókáról – mondja. – Olyan az íze, mint amilyen a fülzsír szaga.

129. oldal

[Garfield] – Imádlak! Oda vagyok érted! Jobban szeretlek, mint bárki mást! Nem tudok nélküled élni!
[Heléna] – Mondd, Garfield…
[Garfield] – Igen?
[Heléna] – Miért a nyalókámhoz beszélsz?

Kristóf az egyik padon üldögélt egy nyalókával a szájában, és bámulta az eget, akárcsak az évnyitón. Elég zakkant srác, bár ezt már korábban is megállapítottam. Az előző napi belépője után meg sem lepődtem, amikor a szájába tolta a kólás nyalókát.

39. oldal

Anyja pedig a családi vagyon gyarapításán munkálkodott bámulatos mesterségével, amelynek termékei, a cukorkakasok és halacskák naponta kétszer hagyták el a házat balszapálcára fűzve.

Dicséret jön a jóra,
csengettyű és nyalóka.
Fagyi, csoki tejszínhabbal.
Csupa piros pontot kaptam!

12. oldal

88-89. oldal

    Azt, hogy barátaink korántsem kizárólag a nyeremény megszerzéséért, hanem esetenként legalább annyira a játék kedvéért próbáltak szerencsét, az is bizonyítja, hogy amikor 1971-ban Értem a tréfát! című pályázaton hetvenfilléres nyalókát lehetett nyerni, 44 ezren küldték be a megfejtést. (Még a nyerteseknek is teljes volt a „ráfizetés”, hiszen a pályázat postai feladása 1 forintba került!)

192. oldal, Erős Zoltán, Iván Katalin: Toronyóra lánccal... (Sanoma, 2006)

– Szeretnék egy nyalókát! – kiáltott fel a kislány, és megtorpant.
– Én is szeretnék egy nyalókát! – mondta a fiú, bár nem rémlett neki, hogy szerette volna a nyalókát. – Egy jó nagyot!
– Én egy piros nyalókát szeretnék! – jelentette ki a kislány.

144. oldal